Olyan nincs, hogy lusta

 Olyan nincs, hogy lusta ember. Ez is egyike azoknak a jelenségeknek, amiket ellátunk szavakkal, de mögötte nincs semmi, vagy nagyon nem az van, amire használjuk. A lusta ember...egy kreatúra, és persze mint minden kreatúrának ennek is funkciója van. Ebben az értelemben persze létezik.

A lusta ember társas kategória. Hogy értelme legyen, ahhoz minimum két ember kell. Az akire mondják, és az aki mondja. Még ha magunkról mondjuk is, hogy lusták vagyunk inkább belsővé teszünk egy kívülről jött véleményt, mintsem eredendően ezt gondolnánk magunkról. Szóval ez egy olyan társas dolog.

Akkor keletkezik, amikor én akarok valamit a másiktól. Ő meg nem csinálja meg. Na akkor én mondhatom, hogy ő lusta. Tehát ketten vagyunk. Mert ha csak egyedül van...tudja, hogy meg kéne csinálnia esetleg, hogy jobb lenne megcsinálni, de nem akarja, hát nem csinálja. Mert ha akarná, csinálná!

Valójában azok akiket lustának hívunk inkább ellenállók. Csendes forradalmárok. Egyszerűen nem csinálják azt, amit mások mondanak nekik, vagy elvárják tőlük. Ebben az értelemben a lusta ember egyáltalán nem inaktív, valósznűleg rengeteg energiája elmegy arra, hogy ellenálljon. Néha a nem cselekvés, sokkal nehezebb mint a cselekvés. Főleg ha körülötted mindenki mozdulásra sarkal.

A lusta szó igazi funkciója az, hogy ellepje a mi erőszakosságunkat olyan ügyes módon, hogy még a végén erőszakunk áldozata kerüljön megbélyegzésre csak mert nem teszi, amit mi elvárunk tőle. Ahelyett, hogy bocsánatot kérnénk tőlük az erőszakoskodásunk miatt.