B House - Szingapúr első karbon-negatív lakóháza
 |
| Fotó: Robert Such |
Hat évvel ezelőtt, 2016-ban adták át Szingapúr első karbon-negatív lakóházát. A karbon-negatív kifejezés itt azt jelenti, hogy a ház több energiát termel, mint amennyit elhasznál. Tehát nemhogy nincs villanyszámla, hanem még bevételre is szert tehet a lakóház abból, hogy értékesíti a megtermelt áramot.
A ház a szingapúri illetőségű Pomeroy Studio építész iroda terméke és az épület a nevét a cég tulajdonosnőjéről Belinda Young-ról kapta (B house). Az 500 négyzetméteres ingatlan két lakásnak ad otthont és stílusában a tervezői szerint a gyarmati idők bungallóinak hangulatát idézi.
 |
| Fotó: Robert Sach |
Hát én ezt nem nagyon látom benne. Amit látok az egy mostanában nagyon menő minimalista és futurisztikus megoldás, amiben szeretik az íveket. A belső tér kanyarjai a kb. 15 éve megnyílt ikonikus ION plázára emlékeztetnek engem, ami Szingapúr egyik giga bevásárlóközpontja a híres Orchard Road-on.
Az előregyártott elemekből készült épület 2,13 millió szingapúri dollárba került, ez az ár nagyjából megfelel a környéken található hasonló kategóriájú magán ingatlanok építési árának. Azért fontos hangsúlyozni a magán ingatlan jelleget, mert a szingapúri lakásállomány majd 80%-a állami bérlakás. Ezek az öröklakásként vásárolható ház jellegú ingatlanok (landed propery) nagyon ritkák és nagyon drágák.
Ebből az is kiderül, hogy ez nem egy az átlagembereknek készült megoldás, ami majd tömegesen elterjedhet. Ez egy látványprojekt inkább. A pozitív üzenete számomra abban van, hogy még azok számára is érték lehet a karbon-semlegesség, akik valószínűleg nem nagyon aggódnának a villanyszámla miatt. Tehát a fogyasztói társadalom csúcsán is piaci értéket képviselhet a zöld gondolkodás. A házat mindenfelé ezzel a karbon-negatív jelleggel reklámozták, ez volt az un. selling-point vagy a hozzáadott érték.
Technológiai értelemben az energiatöbblet úgy jön létre, hogy az épület tetején elhelyezett napelemek nagyjából dupláját termelik meg egy öt fős család áramszükségletének. (Feltételezve nyilván hogy a család nem bitcoin bányászatból él). A két lakásnak egyenként 5 hálószobája van, tehát itt kétszer öt fővel kell számolni.
Az építőanyagok többsége újrahasznosítható anyagokból és fából készült. Vizet a háztartás használ, tehát nem teljesen önellátó, azonban a kert gondozásához és a WC-hez az esővizet gyűjtik össze. Szerintem fontos megjegyezni, hogy mind a napelemek mind az esővíz összegyűjtéséhez Szingapúr nagyon kedvező adottságokkal rendelkezik. Az egyenlítő környékén egyrészt örök nyárban élünk, másrészt pedig itt van a világon az egyik legnagyobb éves csapadékmennyiség. Percek alatt leesik iszonyatos mennyiségű eső és előtte-utána süt a nap. Hát erre lett tervezve a ház.
A házat az angliai születésű Jason Pomeroy tervezte, aki elmondása szerint az általa vallott Evidence-Based Interdisciplinary Sustainable Design alapelveket követte.
Ahhoz, hogy egy ház megkapja a karbon-negatív státuszt a lakóknak folyamatosan 24 fokos környezetben kell élniük (ehhez Szingapúrban hűteni kell), működő légkondicionálással kell rendelkezzenek és állandó áramellátással kell bírjanak. Ez azért fontos mert sok önellátónak és zöldnek mondott ház csak olyan áron tudja fenntartani magát, hogy sokszor spártai módon kell lemondani az áram és vízhasználatról. De Szingapúr (és a többi trópusi ország) ebben nagy versenyelőnnyel indul, mert pusztán az, hogy nem kell fűteni töredékére csökkenti az energiaigényt.
A házról annak idején megjelent további cikkek, amik ennek a bejegyzésnek a hátterét is szolgálták:
Architect.com (https://archinect.com/pomeroystudio/project/b-house)
Comments
Post a Comment