Kompromisszumok nélkül

 A 2022-es országgyűlési választások után eldöntöttem, hogy nem fogok többé kompromisszumot kötni a szavazatom leadásakor. Hosszú évtizedek óta úgy érzem, hogy nekem nincs politikai képviseletem Magyarországon. Eddig erről úgy gondolkodtam, hogy az ember egy irányzathoz, egy politikai közösséghez csatlakozik, ami óhatatlunk sokszínű. Határai elmosódottak, nyitott, néppártosodni kell, csak akkor lehet győzni ha a kritikus mennyiségű embert sikerül magunk mellé állítanunk és ehhez sokakhoz, felvizezve kell beszélni.

Mostanra azonban azt gondolom, hogy 

1. A politikai realitás az, hogy a progresszív, európai, liberális gondolkodásnak mindössze olyan 10%-nyi támogatottsága van Magyarországon. Annyi amennyi a narancs-kék térképeken látszik. Ez a politikai közösség mérete, ebből kell kiindulni.

2. Morálisan és logikusan is azt gondolom, hogy aki az ország felemelkedéséért, jövőjéért aggódik, aki fenntartható Magyarországot akar az nem engedhet ezekből a liberális, demokratikus értékekből és irányokból, mert az élhető, túlélhető jövő erre van. Sőt tovább megyek, az oly sokat emlegetett biztonság is erre van. Nem az egymásra igérő populista osztogatásból. 

Én ahhoz az ellenzéki tömbhöz már nem fogok csatlakozni, ami (valószínűleg Gyurcsány vezetésével) a 17%-os DK növekedésének mintájára baloldali parasztvakítással próbál ráígérni majd a jobboldalira így bízva abban, hogy a többség visszatér ahogy tette 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban. A politikai számítás, és a hatalmtechnikai logika ezt kívánja, aki választást akar Magyarországon nyerni az ezt teszi. És csinál majd egy Örményországot....

Én azonban nem akarok már választást nyerni. Én mondhatom ezt, nem vagyok politikus. Én nem akarom megmenteni a magyarokat. Sem a falusiakat, sem a városiakat. Én otthont keresek azok között, akik úgy gondolkodnak mint én és tekintet nélkül a létszámra, velük akarok politikai közösséget vállalni. 

Felszabadító érzés elengedni a tömeg szorító nyomását és azt az érzést, hogy velük kell kezdeni valamit. 

Észtországban évekkel ezelőtt néztem egy politikai vitaműsort az ottani választási kampány részeként. Angolul beszéltek. Megint valami, ami Magyarországon elképzelhetetlen, pedig valószínűleg sokkal több külföldi él Magyarországon, akik a helyhatósági választásokon (ha európaiak) akár szavazhatnak is, mint Észtországban. 

Körkérdések mentek, a jelenlévő pártok képviselőinek és az egyik kérdés az azonos neműek házasságáról szólt. Az egyik fiatal párt szintén fiatal képviselője, mikor hozzá került a szó azt mondta erre:

"- Nem hajlandó középkori kérdésekkel foglalkozni. Egyszerűen elképesztőnek tartja, hogy ilyen álkérdésekkel veszik el az időt és a levegőt az igazi problémák elől, amivel a XXI. század elején foglalkozni kéne. Ennek nem lenne szabad ma kérdésként felmerülnie"

Nagyon nagyon hosszú ideje először azt éreztem abban a pillanatban, hogy valaki végre a szívemből beszél. Libabőrös lettem és úgy éreztem el lettem találva. Hogy betalált ez a válasz mert kimondta, amit pontosan érzek, látok ezek körül az avitt áltémák körül. 

És egészen pontosan így kell kilépni ezekből a keretekből, amibe újra és újra beszorítanak bennünket, a közbeszédben, a gondolkodásban, a nyelvben és aztán a (nem)cselekvésben. 

Arra kell nagyon nagyon hosszú időre berendezkednünk, hogy Magyarország nem fog megváltozni. Generációk kellenek ehhez valószínűleg vagy kataklizma-szerű traumák. Ezért a hozzánk hasonló gondolkodású embereknek meg kell tanulniuk együtt élni a kisebbségi tudattal, azzal, hogy, ami körbeveszi őket az ellenük dolgozik, sőt fenyegeti őket. 

Megint egy észtországi példa jut eszembe.

Észtország összes (vagy legalábbis sok) külképviseletében van egy szerver, amin a teljes észt e-közigazgatás adatállománya le van mentve. Ez egy biztonsági intézkedés, de nagyon messzire menő üzenete is van. 

A költséghatékonyságon, az innováción és az előremutató progresszión túl az észt digitális társadalomnak van egy nemzetbiztonsági célja is:

"Ha bennünket mégegyszer fizikailag megszállnak (az oroszok), már akkor sem lehet minket eltörölni a föld színéről. Akkor Észtország lesz a világ első virtuális, digitálisan létező állama. Megvan a teljes közigazgatás online, nyugdíjakkal, nyilvántartásokkal, adatbázisokkal és közigazgatási protokollokkal. Tekintet nélkül arra, hogy merre szóródik szét az az 1,3 millió észt fizikailag, az ország folytatódik, nem szűnik meg létezni."

Azért tartom ezt egy nagyon előremutató lépésnek mert egyszerre kezel egy kezelhetetlennek tűnő kiszolgáltatottságot, felülírva a földrajzi és politikai adottságokat, és mutat progresszíven előre. 

Pontosan ilyen léptékben értem a címben szereplő kompromisszumok nélküliséget. Ha nem tudod megváltoztatni a kereteket, lépj ki belőle. 

- Ha a nemzetnek nincs szüksége rád, ne nemzetben gondolkodj. Ne edd be a hazaárulózó dumákat mert általában akik ezeket durrogtatják a történelem szemétdombján kötnek ki hullahegyeket hagyva a hátuk mögött. Ha embernek tudsz maradni a magyarságod szabad vegyérték lesz a más emberekhez való kapcsolódáshoz. Elvenni nem tudja tőleg senki. Ott van a nyelvben, amit beszélsz, az álmaidban, az orgona illatában. Életre akkor kell, amikor másokhoz, akik mások, kapcsolódni tud. 

- Ha nem kell egészségtelen kompromisszumot kötnöd többé, akkor határtalan lehetőségek nyílnak előtted. Választást nem fogsz nyerni. A hegyeket nem hordhatod el. De össze tudsz fogni azokkal, akik hasonlóan gondolkodnak mint te és kilépve a rádkényszerített keretekből egy teljesen új világban találod magad. 

- Erre ma már a technológia adott, ha liberális, európai gondolkodású vagy, akkor számodra fontos a tudás, nyelveket tanulsz és aktívan keresed a helyed a világban, mert azt gondolod, hogy te alakítod az életed nem a szeretett vezető. 

A szingapúri miniszterelnök nemrég egy beszédében arra hívta fel a bevándorlásellenes helyi kisebbség figyelmét hogy csak Kínában évente 7 millió mérnök végez az egyetemeken. A mai technológiák mellett, a COVID tapasztalatok után ezeknek ide se kell jönni, hogy betöltsék az állásokat. Amikor valaki a bevándorlás és munkavállalás adminisztratív lezárását követeli azzal, hogy így biztosítsanak elsőbbséget a helyieknek az nem veszi figyelembe, hogy a kormánynak  egyre kevesebb lehetősége van ezek befolyásolására. Nem kell többé vízumkérelmet beadnia, felveszik távmunkában. És ha a távmunkát akarnák szabályozni, egy tollvonással megy át a cég bejegyzett székhelye Malajziába. 

Az egyetlen lehetőség, hogy jobbnak kell lenni a kínai mérnöknél. Ehhez tanulni kell, fejlődni kell, nyitni kell, utazni kell, kreatívnak kell lenni, kíváncsinak, kísérletezőnek kell lenni. 

Tetszik az a gondolat, hogy Budapestnek Varsóval, Béccsel, Pozsonnyal, Berlinnel kéne kapcsolódnia. Gazdaságilag, szellemileg és az észtekéhez hasonló kereteken kilépő gondolkodással akár közigazgatásilag és politikailag is. 

A mi egyetemi képzésünkbe rengeteg fejlődő országbéli progresszív fiatal jár. Pakisztániak, Nigériaiak, poszt-szovjet országból érkezők. Ők mind mind keresik a szellemi és gazdasági otthonukat, mert a hazájukban nem érzik otthon magukat, sőt fenyegetésnek vannak kitéve. Sokuk számára azért nagyon vonzó az észt e-residency digitális lehetőség, mert az üzleti lehetőségek mellett egy új identitást ad. Annak ellenére, hogy hol született vagy él fizikailag. Sok indiait látok büszkén mutatni az észt e-residency kártyáját. Úgy érzik tartoznak valahova, ami sokkal közelebb áll hozzájuk mint, amit a hazájuk követel vagy képvisel. Nem lesznek ők ettől kevésbbé Indiaiak, de nem is válnak többé áldozatává annak. 

A fentiek miatt nem akarok, nem fogok már csatlakozni néppártos magyar politikai közösségekhez, amik a többséget akarják megszerezni, mert nekem a többség nem otthonom. Túl sokat kell feladnom nekem magamból ahhoz, hogy odatartozzak. És ezt többet nem fogom megtenni.