Szingapúr párhuzamos kultúrái

Nagyon érdekes vita zajlik Szingapúrban tulajdonképpen folyamatosan a különböző vallások egymás mellett éléséről. Eddig négy alkalommal voltam tanúja annak, hogy ez a téma a közbeszédben a felszínre jött: 

1. Amikor a muszlim közösség elkezdte követelni, hogy az ápolónők a kórházakban viselhessék a fejkendőjüket. Ezt hónapokig rágták, de lehet másfél évig is és azt hiszen aztán beleegyeztek. A muszlimokkal kapcsolatban az ide belinkelt cikkben szerepel és ez nekem eddig fel sem tűnt pedig nagyon igaz: Szingapúrban jelentékeny muszlim közösség és egy csomó muszlim imahely van. Az müezinek viszont nem hangszórózhatják tele a várost napi ötször imára hívva. 

Forrás

2. Amikor a hindu közösség folyamatos csengetéseit (kis harangokkal harangoznak esténként) már nem bírta a kínai szomszéd és a lábast verve ment át beszállva a csengetésbe. Ebből annyi lett, hogy mém lett belőle. 

3. Amikor a kínai közösség a taoista hagyományok szerint ételeket rak ki és hordók fölött papírokat (talán pénz gyanánt) éget az hallottak szellemeit táplálva. Ez az év egy bizonyos szakaszában megy nagyipari méretekben mint nálunk a halottak napja. Ilyenkor tele vannak az újságok cikekkel arról, hogy lehet itt is önmérsékletet tanusítani, nem kell telefüstölni a várost és illik eltakarítani a hátrahagyott szemetet. 

4. És most itt van ez a jámbor, keresztény gitáros, aki húsvétkor nekiállt egy repülőn keresztény dalokat énekelni. A vélemények benne vannak ebben a cikkben. Az eszenciája:

"All it takes is for one self-righteous Christian group to feel they are entitled to do what they wish, and everything that we have built so far will go down the drain overnight,"

Magyarul kb: "Pusztán annyira van szükség, hogy megjelenjen egy öntörvényű keresztény csoport, akik felhatalmazva érezzék magukat, hogy ők azt csinálhatnak, amit akarnak és mindazt, amit itt felépítettünk eddig húzhatjuk le a csatornán egyetlen éjszaka alatt".

Szingapúr úgy multikulturális, hogy nem olvasztótégely. A kormány ugyan adminisztratív eszközökkel veszi elejét annak, hogy vallási és/vagy etnikai alapon elkülönülő lakónegyedek jöjjenek létre. Lakást csak etnikai kvóták alapján lehet venni, tehát ha egy adott negyedben már elegendő számú kínai származású lakos van, ott akkor a fennmaradó lakásokat csak maláj, indiai vagy egyéb (ide tartozunk mi is európaiak) etnikumú családok vehetik meg. Ennek ellenére az egyes kultúrák egymás mellett léteznek. Van Chinatown és van Little India. Nem lakónegyedként, hanem üzleti, turisztikai és kultúrális központként. Minden vallásnak megvan a maga temploma, közössége és ezeket szabadon gyakorolhatják a fentiek jegyében állandó surlódásokkal de szigorú szabályozással kézben tartva.

Épp a minap a belvárosban láttam egy táblát egy buszmegálló környékén, ami a 60-es évek valamelyik nagy etnikai zavargására emlékeztetett fényképekkel, részletes leírásokkal. Ez itt mondhatjuk úgy, hogy mostanra teljesen le van fojtva (kb. mint a Kádár rendszerben az erdélyi kérdés) vagy gondolkodhatunk úgy is róla (a helyi narratíva ez), hogy folyamatos párbeszéd és kompromisszumkeresés van. 

Azt is gondolom azonban, hogy Szingapúrban igenis van olvasztótégely csakhogy az nem etnikai és vallási alapon szerveződik, hanem Marcus-i alapon. A globális kapitalizmus egydimenziós fogyasztó embertípusa. Ez az embertípus már leginkább szekuláris (legfeljebb babonás), kedve szerint váltogatja a különböző konyhákat a napi étkezésében, ahogyan a kulturális szokásai is egy sajátos egyvelegét alkotják a nyugati új, év, kínai új év, valentin nap, húsvét, ramadan, Szingapúr nemzeti ünnepe, halott szellemek napja, karácsony (és az indiai ünnepeket jól kifelejtettem mert még nem tartok ott, hogy megtudtam volna jegyezni. A lányom már nyomja őket). Ezekből tetszés szerint lehet mazsolázni. Otthon a család már elsősorban angolul beszél, az iskolában anyanyelvi oktatásnak hívják a második nyelvként kötelezően felveendő kínait, malájt vagy tamilt, de azt látom a fiatal ismerőseimen, hogy ők ezeket a nyelveket már törve beszélik. 

Ezeken az érzékeny, kultúrákon és generációkon átívelő tengelyeken alakulnak a helyi társadalmi viszonyok és tényleg úgy néz ki, hogy vannak a hagyományos templomok minden közösségnek és ökumenikus katedrálisnak meg ott vannak a hatalmas plázák.