Solar City - napelemek Szingapúrban

Van Szingapúrnak egy sajátossága, miszerint ha elhatároznak valamit, akkor azt általában voluntarista jelleggel, hatalmas befektetésekkel azonnal meg is csinálnak. Ehhez nyilván kell az, hogy van pénz bőven, de azt is meg kell jegyezni, hogy azt a pénzt ritkán költik felesleges presztizsberuházásokra, a befektetésektől vagy anyagi hasznot vagy mérhető társadalmi hatást várnak. 

A másik sajátossága az itteni szakpolitikáknak, hogy a meglehetősen központosított politikai rendszer miatt képesek azonnal egyszerre mozdulni minden területen és jól értenek ahhoz is, hogy az üzleti szférát is magukkal rántsák az innovációban. Eleve jellemző, hogy a korábban a tengeri kereskedelmet kiszolgáló kikötői, vagy az ahhoz szorosan kapcsolódó olajfinomító ipari létesítmények helyett (mondjuk inkább mellett) ma már a pénzügyi szektor és azt követően pedig a csúcstechnológiás cégek kutatás-fejlesztési kapacitásai telepednek meg az országban. 

Ez utóbbi most nagyon erős, van néhány terület, például a biomedicína, vagy a chipgyártás, ahol jelentős kapacitások vannak jelen, de gőzerővel épülnek a smart-city típusú városrészek vagy ipari negyedek, amik komplex rendszerként ötvözik a modern IT szolgáltatásokat, a mesterséges intelligencia a big data és open data rendszerek adta lehetőségeket, a zöld beruházásokkal, az egyre hatékonyabb vízgazdálkodási rendszerekkel és az egységbe szervezett lakó, üzleti és szórakoztató, rekreációs funckiókkal. Hogy a szakmám felé hajoljak, ezekben a tervezésekben külön hangsúllyal megjelenik az akadálymentesítés, aminek a motorját a gyorsan idősődő társadalom igényei adják de nyilvánvalóan nagy hasznára válik ez a fogyatékossággal élő emberek számára is. 

Tehát egyszerre van egy technológiai, üzleti, zöld, digitális és szociális innováció, Meg kell jegyeznem, hogy mindez erősen TOP-down jelleggel történik, tehát nem állampolgári, közösségi vagy egy vibráló startup szférából érkező vállalkozói aktivitásról van szó, a szingapúri kormány az, ami hatalmas léptékben állandóan a folyamatos innováción dolgozik. (Ezt egyébként én tapasztaltam Észtországban is. Habár egyre erősebb az ottani startup szféra és vannak jelei, hogy az új generációs startup milliomosok már a kultúra vagy az oktatás területén is jelentős saját mozgással vannak jelen, azért még mindig az van, hogy az okos észt kormány és közigazgatás a motorja az ottani innovációnak.)

Nézzük meg pár példán keresztül, milyen megoldásokkal vált Szingapúr a világ egyik napelemekkel legjobban ellátott országává. (Itt is széljegyzetként jegyezzük meg, hogy nyilván több értelme van napelemeket telepíteni a trópusi egyenlítőn, ahol az év minden napján 12 órán át tűz a nap, mint mondjuk az örökké szürke felhők mögé bújó Észtországban vagy Finnországban. Ott viszont a szélenergia hasít, itt Szingapúrban nagy ritkán vannak erős szelek, nyomasztóan áll a levegő 100%-os páratartalommal.)

(forrás)

Hét év alatt, tehát 2015 óta Szingapúr napenergiából nyert kapacitásai kilencszer nagyobbak lettek, ma már számtalan épület tetején találunk a képen szereplő napelemeket. Említettem többször korábban, hogy a szingapúri lakásrendszer 70-80-a százaléka állami bérlakásként funkciónál. Ennek a hatalmas bérlakásrendszernek van egy kezelőszerve és megint az van, hogy az innováció könnyebben terjed akkor, amikor központosított rendszerek egyetlen tollvonással be tudnak vezetni  és végre tudnak hajtani újításokat, amik azonnal százezres nagyságrendben érintenek háztartásokat.

(forrás)

Ez a tervek szerint azt jelenti, hogy 2030-ig 2 GWp elektromos energia előállítására lesz képes az ország, ami 350.000 háztartás energiaigényét lesz képes fedezni. Ez ha jól számolom az összes háztartás kb. egyharmadát jelenti. 

(forrás)

Napelemek azonban nem csak a házak tetején vannak. A szingapúri vízellátás hatalmas víztárolókra épül, ahova az intenzív esőzések alkalmával az város minden pontjáról központi csatornákon és hajszálérszerű vízelvezetőkön keresztül vezetik az esővizet. Ezek a víztárolók egyben védett területek is és most hatalmas lebegő napelem farmokat építettek rájuk. A képen látható napelem farm 45 futballpálya méretű, a világ egyik legnagyobb ilyen létesítményének számít, nemrég adták át. A fejlesztés során arra is ügyeltek, hogy a farm ne jelentsen veszélyt az ott élő élővilág számára és a vízellátás számára se. 

(forrás)

De lehajolnak ők az aprópénzért is. Ezen a képen egy ATM automata látható, aminek a tetején szintén napelemek vanna. Láttam ilyen metrómegállók tetején, buszmegállókban, ahol a napelemek által termelt áram nagy hűtőventillátorokat működtet (meg lehet dögleni a melegben), és napelemek töltik az utcai lámpákat vagy éppen a híres látványosságnak számító Supertree parkot is. 

(forrás)

Külön program van arra, hogy 2030-ra az összes szingapúri oktatási intézményt karbonsemlegessé teszik. Nem a méregdrága magániskolákról beszélek, a lakosság számára ingyenes állami iskolákról van szó. A lányom is egy ilyen iskolába jár, egyszerűen bámulatba ejtő a felszereltsége.

Az oktatási minisztérium ráadásul előírta azt is, hogy a karbonsemlegességet úgy kell elérni, hogy a fejlesztésekbe be kell vonni a gyerekeket, a szülőket, a közösség tagjait is. Tehát nem arról van szó, hogy a tendereket megnyeri majd valamelyik multi és az telepíti a technológiát, hanem a különböző megoldások az oktatás részét képezik. 

Tavaly volt szerencsém részt venni 5 általános iskola részvételével egy hasonló jellegú programban mentorként. Ott a bevásárlóközpontok és szállodák, wellness központok építésére szakosodott multi fizetett 75.000 dollárt azért, hogy 9-11 éves gyerekek áltak elő ötletekkel, hogyan nézzenek ki, milyen szolgáltatásokat nyújtsanak a jövő bevásárlóközpontjai. Dizájner hallgató egyetemisták és a multicég fejlesztő mérnökei támogatták a gyerekek munkáját, az 5 iskola összesen 20 csapatot küldött ráadásul a gyerekek azt a feladatot is kapták, hogy beszélgessenek a nagyszüleikkel, hogy nekik (tehát egy  teljesen más generációnak) mire lenne szükségük. 

Fantasztikus volt látni, ahogy kicsi gyerekek az egyetemisták és tanáraik segítségével színes gyurmából, hurkapálcából, kartonpapírból meg mindenféle gyöngyökből, apró elemekből háromdimenziós modelleket építettek a jövő bevásárlóközpontjainak belső, közösségi terein ötletelve. A cég annyira komolyan vette ezeket az ötleteket, hogy a hat legjobb csapat díjakat kapott, az ötleteiket egy nagy rendezvény keretében kiállították és a három legjobb ötlet meghívásra került a fejlesztőkkel való találkozásra. 

Nagyon szeretem ezt az okos komplex gondolkodást Szingapúrban, hogy egy sztoriról öt bőrt is képesek lehúzni. Mert vegyük észre, hogy itt egyszerre történt egy nagyon fontos oktatási feladat. A gyerekek élő, létező problémák megoldására lettek bevonva, együtt kellett működniük ugyanakkor szabadon használhatták a kreativitásukat miközben az elkészült tervek valódi fejlesztésekhez járultak hozzá. Lesz most 9 éves gyerek, aki 16-18 évesen úgy megy majd be bevásárlóközpont tetőkertjébe, hogy az az ő csapata ötlete volt. 

Hasonló módszerekkel tervezik az iskolák karbonsemlegességét is elérni.

(forrás)

A multicégekről külön szeretnék pár szó erejéig beszélni. Magam is nagyon haragszom rájuk. Hiszen visszaélnek azzal a történelmi helyzettel, hogy ők már globálisak míg a globális szabályozásra talán még generációkat kell várni. Pofátlanul kerülik el az adófizetést különböző adóparadicsomokba jegyezve be a székhelyüket mint Írország, Hollandia, és itt Ázsiában bizony Szingapúr. 

Ugyanakkor én azok közé tartozom, akik nem tartják teljesen parasztvakításnak a - (z) itt legalábbis - most tomboló ESG alapelveket, karbonsemlegességi célokat, vagy az inclusion and diversity (befogadás és sokszínűség) alapgondolatait. A sustainability nagyon felkapott kifejezés itt, rohamosan fejlődnek az ehhez kapcsolódó mérőszámok, indexek, külön részlegekként működnek, tele vannak a szingapúri álláshírdetések multicégek social impact menedzseri állásainak betöltésére. 

Lehet erre mondani, hogy greenwashing féle parasztvakítás zajlik és sok esetben igaz is. Nekem a kedvencem az ExxonMobil, ami képes volt elérni, hogy rajta legyen a S&P Sustainability Indexére és addig, amíg ez előfordulhat én is gyanakvással fordulok a terület felé.

De ne öntsük ki a gyereket is a fürdővízzel, valóban történik valami a nagyvállalati szférában, a multicégek világában. Nem azért mert szociálisan érzékeny jó fejek lettek. Hanem azért mert például a zöld energia megtérülő üzlet lett. Ez nem egy mozgalom már, ahol aktivisták olajfúró tornyokhoz láncolják magukat. Pénzt lehet keresni azzal, hogy átállnak a zöld energiára és amint ez bekövetkezik gombamód fognak szaporodni a zöld megoldások a multivilágban. 

Az alábbi képen az ERA ingatlan ügynökség ázsiai és csendes óceáni térségért felelős székhelyét látjuk. A tetőn lévő 278 napelem a teljes épület energiaigényének 30%-át biztosítja már most. Az Alexandra road-on lévő IKEA hatalmas táblákkal reklámozza az épületében, hogy hamarosan elérik a teljes karbonsemlegességet és számos bevásárlóközpontban látni ugyanezt. 

(forrás)