Kapom ma sorra a Whatsapp meg WeChat üzeneteket itt Szingapúrban boldog Sárkányhajó Fesztivált kívánva, és persze (megint) fogalmam sincs róla, hogy mi van, mi ez, mit kell csinálni és mit is jelent ez az egész. Az látszik, hogy fontos, vagy legalábbis benne van a mindennapok kultúrájában úgy, ahogy Magyarországon a névnapi köszöntők, vagy húsvéti, karácsonyi köszöntők végigdübörögnek a közösségi médián és személyes üzenetekben.
Annyi tehát kiderült hamar számomra, hogy nem egy Március 15-szerű állami ünnep, amiről ugye azért nem szoktunk személyes köszöntőket küldözgetni egymásnak, én legalábbis még az életben nem kaptam a barátaimtól vagy a családomtól olyan mondjuk Petőfi képes, vagy Bem Após gif.et hogy hát Zsoltikám, boldog Március 15-ét.
Utána jártam hát, miről szól ez az ünnep. Párhuzamosan több eredettörténet is kering, a legnépszerűbb egy költő nevéhez fűződik, Qu Yuan-hoz, aki időszámításunk előtt 340 és 278 között élt. Ez az európai történelemben nagyjából Alexandriai Nagy Sándor kora (ie. 356-323) illetve az ő halálát követő évtizedek. Róma köztársasági korszakának kb a közepénél tart, Egyiptom a hellenisztikus korszakát éli.
Kínában ebben a korban egy 254 évig tartó háborúkkal terhelt időszak második felében járunk, Qu Yuan halálának évében már inkább a végefelé, amit a kínai történelemben a "Zhànguó Shídài" (战国时代) angolul Warring States Period korszaknak neveznek, amit magyarra a Hadakozó Fejedelemségek Koraként fordítanak.
A háborúskodás az addigra 800 éve uralkodó Zhu Dinasztia korszakának vet véget, ami korszakot sokan szoktak az európai feudális berendezkedéssel összehasonlítani (mások meg hevesen bírálják ezt az összehasonlítást). Az mindenesetre tény, hogy a háborúskodás a központi hatalom meggyengülésével hét korábbi vazallus állam között tört ki. Ilyesmi pedig tényleg leginkább a feudális középkori viszonyokra jellemző. Ennyiben az összehasonlítás biztosan jogos.
Amúgy szerintem annyiban is, hogy a Zhu Dinasztia kora tekintethő a kínai filozófia és államelméletek bölcsőjének is, ebben az időszakban jelenik meg a konfucianizmus és a legalizmus vagy a taoizmus is. És mondjuk a konfucianizmus és legalizmus politikai filozófiájával ismerkedve nekem nem nehéz középkori európai gondolkodók (pl. Machiavelli) elképzeléseivel párhuzamot találnom. Csak hát majd 2000 évvel korábban történik.
Qu Yuan első tanácsadó (miniszter) volt az egyik ilyen vazallus állam fejedelmének udvarában, azonben belső hatalmi intrikák következtében száműzték őt. Viharos idők voltak ezek, számüzetésében Qu Yuan a Yangtse folyó mentén a kínai irodalom máig legszebbnek tartott verseit írta, amelyekben mély aggodalmát fejezte ki az országban uralkodó állapotok iránt. (Én nem tudok nem Thomas Hobbes Angliából való menekülésére gondolni az angol polgárháború zűrzavarában, ami a Leviathan megírására ösztönözte őt.)
It is now done forever!
In all the kingdom there is no man, no man who knows me,
Then why should I care for that city, my home?
Since no one will join me in making good rule,
I will go off to seek where Peng and Xian dwell.
(részlet a Li Sao című verséből amit nem fogok megkísérelni magyarra fordítani)
Qu Yuan száműzetésében is szívén víselte hazája sorsát. Olyannyira, hogy amikor az addigra már majd 200 éve tartó háborúskodás következtében egyre inkább a Qin tartomány kerekedett felül és elfoglalták az ő hazája fővárosát Ying-t, akkor Qu Yuan a folyóba vetve magát követett el öngyilkosságot.
A legenda szerint a helyiek, akik szerették a környéket járva legendákat és történeteket gyűjtő költőt csónakba szálltak, hogy megmentsék őt, vagy legalább a holttestét kihalásszák a folyóból. Hogy a halak ne egyék meg a testét evezőikkel a vizet verték és összegyúrt rizsgolyókat szórtak a vízbe, hogy azzal lakjanak jól a halak. Innen eredeztetik a Dragon Boat Festival csónakversenyeit és a kis gif-ekben erre hivatkozással jött ma számtalan kis rizscsomagról kép.
A megemlékezés egy olyan ember képét örökíti, aki egyéni sorsa elé helyezte a hazája iránt érzett aggodalmát, a végsőgig kiállt az igazáért az intrikáló és korrupt kortársakkal szemben, akik számára viszont az előmenetel volt a fontosabb. (Qu Yuan kiállása nem csak verseiben és keserű öngyilkosságában mutatkozott meg, aktív korában azon dolgozott, hogy szövetséget kössenek szomszédos országrészekkel a Qin uralom megakadályozására).
A személy köré szőtt romantikusnak ható legendán túlmenően érdemes megjegyezni, hogy a háborúskodásból végül győztesen kikerülő Qin dinasztia (amiről aztán az ország a ma ismert nevét is kapta) a legalizmusként ismert (politika)filozófiai iskola mentén szilárdította meg hatalmát a konfuciánus megközelítéssel szemben.
Konfucius filozófiája a morálra épül, nem nehéz Qu Yuan viselkedésében és lojalitásában felfedezni ezt a tartást. A nemes szív, a helyes egyéni viselkedés, a családi összetartás és ezen keresztül a közösségek megerősítése a konfuciánus út és amikor a tegnapi bejegyzésben az elit klubok, az ismeretségen és belterjességen alapuló üzleti és politikai világról írtam Szingapúr története kapcsán, akkor abszolút erre a hagyományra gondoltam.
Egyik alapelve a Ren (仁 "sense of humanity") az emberi kapcsolatokra helyezi a hangsúlyt, a tiszteletre és az annak nyomán elnyert bizalomra. Az apa és fiú, a mester és tanítvány, az uralkodó és az alattvaló viszonyát helyezi erre a tengelyre illetve a férj és feleség vagy a barátok egymáshoz való viszonyulását.
A legalizmus ezzel szemben az erős hatalomra (kormányra) épít és az írott törvényekre helyezi a hangsúlyt a "tiszteletreméltó férfiak kedvessége" helyett. Egy erős kezű, alkalmas, abszolút vezető áll a középpontban és a morál helyett egyfajta politikai realizmus vezérli tetteiket.
A Qin dinasztia előretörésével mintegy 2500 évvel ezelőtt akkor éppen ez a gondolkodás nyert teret magának és ez a világ volt elfogadhatatlan annyira Qu Yuan számára, hogy inkább az öngyilkosságot választotta..
Egy kicsit mintha a hosszú csónakversenyek azt a hiábavaló igyekezetet szimbolizálnák, hogy próbáljuk megmenteni a morál és erkölcs világát, a számító hatalmi önzéssel szemben.
Comments
Post a Comment