Scam az egész világ

Lassan másfél éve lesz, hogy Szingapúrban élek és a fejlett világ sajátos módon mutatja meg nekem az árnyoldalait is. Amikor ideköltöztünk még a COVID miatti két hét hotelkarantén alatt gyorsan vettünk pre-paid kártyás telefonokat, hogy a legszükségesebb dolgokat el tudjuk intézni anélkül, hogy nemzetközi hívásokat kelljen bonyolítani. Nem lehetett elhagyni a hotelt, még a szobát sem, ezért barátok vették meg a telefont és recepción lerakták, a személyzet meg felhozta. 

Ezzel a telefonnal én elvoltam pár hónapig aztán, de valamikor tavaly nyáron úgy döntöttem veszek egy új telefont és akkor azzal már előfizetést is. A piacvezető telefontársaságnál fizettem elő (SingTel) mégis megtörtént az a baleset, hogy olyan számot osztottak ki nekem, amit korábban már más használt. 

A beérkező hívásokból és SMS-ekből hamar kiderült, hogy egy 60-as éveiben járó kínai (Kínai állampolgárságú Szingapúrban élő kínai) faszi száma volt ez. A korát onnan tudom, hogy a COVID alatt korosztályonként hívták be az embereket, a Szingapúri kormányszervek meg előszeretette kommunikálnak SMS-ben (üljön át más autójába) vagy Whatsapp-on ami itt nagyon népszerű. És én kaptam az oltásra behívó üzeneteket a nevére, miközben "csak" 49 éves voltam.

Már ez a tény is ijesztő, hogy beregisztrálsz a kormányzati portálon a saját neveddel és telefonszámoddal, kapod a személyre szóló üzeneteket, és ha megszünteted az előfizetésed ám a számodat nemsokára más megkapja akkor az a másik ember simán meg fogja kapni a hivatalos üzeneteket a neved és olyan személyes adatok beazonosításának lehetőségével, mint a kor, a nem stb.

De ennél sokkal súlyosabb volt a helyzet. 

Az idős szingapúriak ugyanis rendre célpontjai a legkülönbözőbb internetes csalásoknak (scam) de én ilyen durva, inváziószerű intenzitásra nem számítottam. A legkülönbözőbb felületeken, a legkülönbözőbb formákban érkeznek üzenetek és ezek egy része ugyanolyan primitív mint a mára évtizedes múltra tekintő Nigériai csalás módozatai, amikor tört magyar (angol) nyelven értesítenek, hogy a balesetben elhunyt bankár/törzsfőnök pénzének örökléséről értesítenek. 

Én azt gondoltam erről, hogy kb 15 éve a Barátok Közt Vili bácsija volt az utolsó, aki beette ezt, de azóta sokat fordult a világ. 

Nagyon kifinomult módszerek vannak. Én onnan tudtam, hogy kezdődik, hogy amikor kínaul írtak, akkor tudtam, hogy jó, ez most az öregnek jön. Több fajtája van:

A társkeresős trükk 

Ezek jönnek általában kínaiul. A kínai szépségideálnak megfelelő fiatal nő. Valami miatt Kínában a magas, ijesztően vékony, hosszú lábú, porcelán fehér bőrű nők számítanak szépnek és egy ilyen nő profilképével küldenek egy üzenetet. Ez nem egy túl szofisztikált megoldás, mégis a jelek szerint két dolog miatt működik:

1. Az alacsonyabb végzettségű/jövedelmi szintű kínaiak között itt Szingapúrban a prostitúciónak egy a szórakoztatóiparral összekötött kultúrája van. Itt nincsenek engedélyezve sztriptízbárok, van viszont KTV, ami a Karaoke és a társas italozás, szórakozás egy keveréke. Namost vannak, akik nekem váltig állítják, hogy van olyan karaoke hely, ami tényleg az éneklésről szól, de azért én úgy veszem észre (a rendőrségi hírekből), hogy rendszerint az a műsor, hogy a "fáradt" férfiak elmennek a KTV-be csoportosan kiereszteni gőzt és egy ponton bejönnek a vietnámi lányok fejleszteni az énektudást. 

Ugyanerre a kaptafára megy a masszázsszalon, ami nálunk is dívott sokáig, kapucnis Deutsch Tamás tudna erről Twittelni. Lehet még most is vannak ilyen helyek. Szingapúrban dögivel vannak, tele van a hírdetéseikkel a Facebook. Véletlenül mindegyik masszőr fiatal vietnámi, thai, kínai nő, és pár hónapja az futott nagyot a helyi hírekben, hogy 2 (19 és 20 éves) férfi feljelentést tett a rendőrségen miszerint a masszőrök szexiális szolgáltatás elfogadására (és annak kifizetésére) kényszerítették őket. Ne kérdezzétek, hogy ez most mégis hogyan, akit érdekel olvassa el az eredeti cikket. 

Történetünk szempontjából most ez azért fontos, mert benne van ebben az a világszerte ismert felfogás, ahogyan a nőkről gondolkodnak és amikor beesik egy-egy ilyen kínai széplány profilképes üzenet, akkor ők ebben a jól ismert kuncsaftot látják, aki rá fog harapni a csalira. 

2. A veszélyesebb azonban az, hogy a keleti prostitúció (gondoljunk akár csak a japán Gésha kultúrára) sokkal komplexebb mint a kamionparkolós vagy útszéli, de akár a holland kirakatos nyugati verzió, ami egy-egy menetről szól. A keleti verzió egész estés buli (a KTV bárok is így működnek) és amikor ez átköltözik az internetre és beúszik a Whatsapp-on akkor az én valószínűleg magányos kínai öreg elődöm egy nagyon finom, udvarias, odaforduló, törődő beszélgetésben találja magát. 

Ezt nekem is volt módon kipróbálni, mert tanulok kínaiul és amikor az első üzenetek bejöttek akkor nem tudtam mi ez, és elküldtem a kínai tanáromnak a képernyőmentést. Ő nevetve visszaírt, hogy ez scam lesz, de nagyon érdekelte hogy mire megy ki (mivel fognak előállni) és ezért egy ideig együtt írogattunk nekik. Azért mondom, hogy "nekik", mert én mindig űgy képzelem, hogy ezek valahol egy irodában ülnek mint valamiféle operátorok és onnan nyomják. Sőt egy darabig azt gondoltam, hogy valójában egy szőrős hátú férfi ül a gép mögött valahol Malajziában és égő cigivel a szájában gépeli be a sorokat. 

De nem. 

Egy idő után ugyanis a hölgy, hangüzenetet küld, videót, sőt felhív. Én mikor azzal tartottam szóval, hogy kínaiul tanulok, akkor azonnal felajánlotta a segítségét és hangüzeneteket küldött az általam leírt szavak helyes kiejtését megmutatva. Az üzenetekben a nevemen szólított, és angol összekötőszövegekben utalt a beszélgetésünkre, tehát nem valami internetről letöltött hanganyagot kaptam. És szépen elmagyarázta, hogy hogyan mondjuk azt ha az étterem a kórház jobb oldalán van, vagy a fiú, az apja előtt áll. Amúgy az angol akcentusából azonnal kiderült, hogy kínai (Kínai kínai) nőröl van szó, a szingapúriaknak egész más az akcentusa, amikor angolul beszélnek. De ez nem gyengített a történeten, mert a telefonszám amiről ír általában vagy Hong Kong-i vagy Kínából jön.

Meg kell mondjam nagyon megkapó volt. Érdeklődő, kíváncsi, örökké kérdez, nevet, és ami még nagyon fontos, nagyon erkölcsös és decens. Hamar leálltunk aztán a fordítgatással és levelezgetéssel mert megmondom őszintén én végig nagyon féltem, hogy van valami trükk, amit én nem ismerek és bejutnak a telefonomba és leszedik a bankszámlámat. 

Olvastam cikkeket aztán erről, mert tele van azért ezzel a szingapúri sajtó és a cikkek alapján a jéghegy csúcsát is csak kapargattuk. Az eltelt években lefutott egy nagyon erős hullám Szingapúrban, hogy a szó szoros értelmében utaztak ide tömegével a kínai lányok és kötöttek ki egyedül élő idős férfiak lakásában. Mármint párkapcsolati jelleggel, céljából kifolyólag. Ennek létezik a férfi verziója is, amikor nőkhöz költöznek be. Sugardaddy, sugarmommy mondhatnánk, de sztori azért nem vicces mert volt idő, amikor az idősek akár egyszerre felvehették a nyugdíjmegtakarításaikat az országban (itt egyéni számlás nyugdíjak vannak) és bizony ezek a lányok vagyonokkal tűntek el. Ma már nem engedi a törvény, hogy a nyugdíjmegtakarításokat egyben fel lehessen venni. 

De az üzlet így is működik, ma azonban valami miatt már nem a kínai hanem a vietnámi lányok jönnek. 

A szakmai, kolléga trükk

Ez egy sokkal szofisztikáltabb megoldás és ez engem már "saját jogon" (tehát nem az öreg kínai pasin keresztül) ért el. A LinkedIn-en jönnek. Amiről én eddig azt hittem, hogy a többi közösségi média felülethez képest egy sokkal megbízhatóbb platform. Nem az. 

Létrehoznak egy kamu profilt, miszerint ők valamilyen kínai vagy szingapúri cég vezető beosztású menedzserei és szakmailag próbálják felvenni veled a kapcsolatot. Itt férfiak és nők is jönnek egyaránt. Bejelölnek a LinkedInen. Aztán ha visszajelölöd (miért ne tenném, éppen a kapcsolatrendszerem kiépítésén szorgoskodom Szingapúrban) jön is nemsokára az üzenet, hogy szeretnének kapcsolatba lépni mert érdekes a profilom és pont ilyen (üzleti) partnert keresnek. Volt, amelyiknek egyetemi hátteret mutató kamu profilja volt, később amikor jobban megnéztem vettem észre, hogy ez azért nem igazi. De nagyon körbe kellett nézni. 

Itt adatot halásznak. Azonnal menni akar e-mailre, ami még nem feltűnő, mert az emberek többsége összekapcsolódik LinkedIn-en üzenetet vált de fájlok (önéletrajz, project draft) már e-mailben megy. Megvan hát szinte azonnal az e-mail címem. 

Hálistennek ez a vonal (is) mindig hamar kivérezni látszik, mert vagy nagyon alacsony színvonalon előállnak egy üzleti ajánlattal (crypto, ilyen olyan befektetések) vagy ami még silányabb, hogy átváltanak az előző, társkereső verzióra.

Nekem azonban van mostanra egy erősödő rossz érzésem, hogy folyamatában kell nézni ezt az egészet és lépésről lépésre jutnak egyre beljebb. Hogy a rólam megszerzett információk valahol náluk összeérnek és az e-mail, telefonszám vonalon elindulva ki tudja hány lépésre van a bankszámlám, a jelszavaim, akármi. 

Utánaolvastam ennek is, és a cikkekből rájöttem, hogy miért kapom most már én is, a magam jogán ezeket a bepróbálkozásokat. Az van ugyanis, hogy Szingapúrban élő fehér emberként kiemelt célpont vagyok. A LinkedIn pedig pont az a forrás, ahol ezt nagyon szépen le lehet vadászni. 

A befektetés

Éppen az egyik előző bejegyzésben írtam arról, hogy Szingapúrban a köztéri hírdetések nagyon nagy arányban szólnak befektetési lehetőségekről. Ez egy nagyon gazdag ország, itt a legtöbb családnak vannak befektetései, és rendszerinten is bátorítva van a befektetés, a saját nyugdíjmegtakarításaiddal is lehet bizonyos keretek között befektetésként operálni. Ez egyrészt egy nagyon fejlett pénzügyi kultúrára utal, másrészt viszont egy hatalmas lehalászható tó.

Az üzenetek 75%-a befektetés vagy állásajánlat jellegű. Tehát amikről fentebb írtam az csak a kisebbség, a szaftos jellege miatt domborítottam ki jobban. A crypto az úgy megy mintha nem lenne holnap, de egyre jön föl a metaverse, amivel kapcsolatban itt arról megy folyton a diskurzus, hogy most kell bevásárolni a metaverse világok virtuális valóságában "földet, ingatlant" akármit és ezzek kapcsolatban ami a csövön kifér jön SMS-ben, Whatsapp-on, Instagram DM-ben és sajnos a LinkedIn-en is. De ide tartozik az NFT, a blockchain alapú rendszerek, az Elon Musk nevével reklámozott teljesen automatizált AI vezérelt befektetési platformok és ezek evangelistái. 

A másik vonal a banki üzenetek. Ez nagyon nagyon veszélyes. A bankok internetes felületei itt általában SMS alapú visszacsatoló üzenetekben szereplő kódokkal kérik az egyes tranzakciók jóváhagyását (itt ezt valami miatt OTP-nek hívják) és ez azt jelenti, hogy a hivatalos banki üzenet éppen a kellős közepébe esik be annak a szemétcunaminak, ami kéretlenül jön SMS-ben. 

Én az SMS-t már nem is nézem, az alapból SPAM kategória, ettől aztán egy hetet késtem is az adóbevallásommal, mert lévén nem nézem az SMS-eimet, az adóhatóság meg kizárólag SMS-ben küldött tájékoztatót. Ezt nagyon furcsálom amúgy, mert általában az van, hogy a hivatalos információ kettős könyveléssel jön. Megkapod e-mailben, Whatsapp-on, SMS-ben (néha ezek mindegyikén egyszerre) és ugyanakkor ki fogják küldeni hagyományos levélben is. Ebben nagyon különbözik Szingapúr az észt digitális kormányzati rendszertől, mert Észtországban már egyáltalán nincs papír alapú kommunikáció. Itt kettős könyvelés van, ami elég old school, de jelenlegi témánk szempontjából mégis úgy tűnik egyelőre nem haszontalan. 

A zaj

Azt hiszem, hogy ami az egészet ijesztővé teszi az a zaj és a volumen. A zaj egyrészt attól, hogy írdatlan mennyiségű információ éri az embert és ahány csatorna van az mind csak megtöbbszörözi ezt a zajt. Miközben ezeket a csatornákat az ember azért használja.

Valódi állásajánlatokat is kapok rendszeresen a LinkedIn-en. Ma kaptam egy hosszú tárgyalássorozat után egy 4-6 hónapra szóló szerződéstervezetet egy olyan startup vállalkozástól, amelyik szintén a LinkedInen vette fel velem a kapcsolatot. A kormány előszeretettel kommunikál a Whatsapp-on, azon a Whatsappon ahol heti 3-4 ilyen kamuprofilos kínai üzenet bepróbálkozik és napi 15-20 befektetés és állásajánlat. 

Az SMS-t már nem is említem. Most ránéztem a telefonomra, amióta utóljára kinyitottam az SMS-eimet (az reggel volt) 76 darab olvasatlan üzenetem van. Az adóhatóság ott írt, hogy április vége (volt) a bevallási határidő. A kórház, amikor orvosnál voltunk SMS-ben küldi az időpontfoglalást, és a különböző értesítéseket is (igaz nekik van egy saját appjuk is). 

Olvastam a minap egy írást az egyik leghíresebb magyar hekkerről (Silur) és ő mondja a cikkben, hogy a hekker sosem rendszereket támad, hanem az embereken és azok hibáin keresztül jut be rendszerekbe. Én korábban úgy gondolkoztam erről, hogy annyira kishal, jelentéktelen ember vagyok, hogy ugyan ki akarná feltörni a gépemet vagy ellopni az adataimat. Amikor Észtországban éltem, akkor sosem tapasztaltam ilyen mértékű spam és rosszindulatú, látványosan lehúzós bepróbálkozásokat. Voltak mindig, tele van minden email fiókom spam könyvtára afrikai törzsfőnökökkel, de össze sem lehet mindezt hasonlítani azzal, amit itt Szingapúrban a különböző eszközökről kapok. 

A témával foglalkozó cikkek is azt írják, hogy mivel Szingapúr kimagaslik a térségben, gyakorlatilag össztűz zúdúl rá és túlzás nélkül nagyipari méretekben. Milliárdos nagyságrendű a különböző csalások által ellopott, kicsalt pénz, tele vannak ezzel az újságok és itt van egy olyan szokás is, hogy minden lakóövezetben, általában a metróállomásoknál, egy digitális táblán jeleníti meg a rendőrség, hogy mi az adott városrészben a statisztikák szerint leggyakrabban előforduló bűncselekményforma. Sok helyen a bolti lopást látom, de nálunk például hónapok óta az van a táblán, hogy a banki és egyéb pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatos csalások, a scam-ek vezetik a listát. 

Megint egy olyan téma, amiben ellensúlyozni próbálom azokat a bejegyzéseimet, amik elismerően szólnak az észt vagy mostanában inkább a szingapúri innovációkról, a digitális társadalom és általában a technológia áldásos hatásairól. 

Nagyon észnél kell lenni, egy modern világot nem csak élvezni kell tudni, hanem fel is kell nőni hozzá. Észtországban azt tanultam meg, hogy mit jelent a verseny (a kapitalizmus alapköve), Szingapúrban pedig az liheg a nyakamban, hogy tényleg élethosszig kell tanulni, mert nem lett sokkal veszélytelenebb a világ a karfogú tigris óta, csak más a veszély forrása.