A KATA-sok veszélyesek

Pörög most a felzúdulás a KATA adózási forma kiherélése miatt. Számomra nem kérdés, hogy ismét egy célzott és előzetesen ördögi ravaszsággal bemért intézkedésről van szó, amivel a független egzisztenciára törekvő liberális szemléletű embereket akarják még szorosabb béklyóba fogni. Mintha nem lennének egyébként is minden értelemben zárványban mostanra. 

400.000 ember az egy örömtelien nagy szám, az a teljes népesség 4%-a. Az biztos, hogy ebbe az adózási formába csak azok léptek bele, akik kezdeni akartak valamit. Ez még akkor is igaz, ha prekariátus, marginális munkákról van szó, akkor is igaz ha kényszerből tették (a munkáltató nem akarta őket bejelenteni) vagy ha ügyeskedésből tették. Hogy kényszerből, számításból, vagy vállalkozószellemből, de ezek az emberek egy olyan helyzetben vannak, hogy rugalmasan tudják (vagy rugalmasan kell) alakítani az életüket, a munkájukat. Egyfajta piacon, egy piacra dolgoznak, teljesíteniük kell, számolgatniuk kell és azt eszik, amit megtermelnek. 

Az én véleményem szerint erre az élményre van szüksége az egész országnak. Kapcsolatot kell találni a valóság és a képességek, a munka és a teljesítmény, az érték és annak létrehozója között. Olyan fokú az önámítás és egymás ámítása Magyarországon, hogy majdhogynem a barlangi ősember szintjéig kell visszamenni, ahol ejtettél mammutot eszel, nem ejtettél nem eszel. Aztán ha ez az összefüggés élményszinten megvan, akkor el lehet kezdeni az alapoktól olyan összetettebb rendszerekben gondolkodni, mint az állami újraelosztás. 

És ezt én minden él nélkül, vicc nélkül mondom. Kicsit ez az észt rendszerváltás története. Az állam 30 évvel ezelőtt (lévén nem volt más választása) elengedte a polgárainak a kezét Észtországban és azt mondta, hogy itt az idő felnőni. A felnövéshez aztán két állami segítséget adtak:

1. A valódi piaci versenyt megölő korrupciót felszámolták

2. A vállalkozások belépési (és kilépési) küszöbét olyan alacsonnyá és azok adminisztrációját olyan egyszerűvé tették, hogy Észtországban szerintem egy csimpánz is tudna vállalkozást indítani.

Magyarországon egyik segítséget sem kapják meg az állampolgárok. Sőt a kormány mindent megtesz ezek ellenkezőjére. A korrupciót nem egyszerűen nem számolja fel (az észtek a titkosszolgálatokat fordították szinte teljes kapacitásával erre a feladatra), hanem maga az állam (a kormány) a korrupció forrása. Nekem nincsenek illúzióim afelől, hogy a korrupció felszámolására bármiféle politikai akarat lenne Magyarországon. Nem csak a kormány, az ellenzék részéről sem. Amikor a IX. kerületi lap körüli sundabundáról olvastam én már csak legyintettem. Ők őrségváltást akarnak, Nokiás dobozokra akarják visszacserélni Lőrincet, amire lehet mondani, hogy százmilliárdokkal beljebb lennénk, de én meg megengedem magamnak, hogy mégis ragaszkodjak az első ponthoz. A korrupciót tűzzel vassal fel kell számolni. 

A KATA, korábbi verziójában EVA és más hasonló egyszerűsített adózási módoknak nem az a lényege, hogy az adómértéknek alacsonynak kell (kéne) lennie. Ennél szerintem sokkal-de-sokkal fontosabb, hogy az olyan ék-egyszerű legyen, hogy a mezei vállalkozónak évente 30 másodpercnél többet ezzel ne kelljen foglalkoznia. Hogy ez mennyire nem vicc, azt megnézheti bárki, aki kicsit is utánaolvas az észt adóbevallás rendszerének. Nálam az akkor 30 másodperc ha másnapos vagyok, vagy az álmosságtól elmosódik a képernyő. Mert egyetlen gombnyomás az adóbevallás. Mi ezt látjuk, szerinted is? Igen. Nem. 

Ez az egyszerűség tehát még csak nem is azt jelenti, hogy elkulcsos és alacsony adónak kéne lennie. Lehet bármilyen szofisztikált különböző kedvezményekkel, visszatérirésekkel de akár extra adókkal is terhelt rendszer de azt legyen már képes egy szoftver kiszámolni a háttérben az egyébként ezer helyen begyűjtött jövedelem, TB és egyéb adatokból. 

Ha ez a két feltétel teljesül, igazi verseny van, és egy vállalkozó a vállalkozásával foglalkozhat ideje 99,9%-ban akkor onnantól már csak békén kell hagyni őket. Abban az értelemben is, hogy engedni kell a rosszul teljesítők elbukását és a jól teljesítők emelkedését. Nincs más választás, Magyarországon is meg kell tanulniuk túlélniük az embereknek és a túlélés záloga nem lehet egy jobb (igazságosabb, odafordulóbb, gondoskodóbb, védelmezőbb) miniszterelnök (vagy király), hanem (és itt jön a barlangi példa) azt az érzést kell megélni, hogy amim van azt én teremtettem magamnak. Se hálásnak nem kell lennem, se félnem nem kell senkitől. 

Ezek szerint 400.000 ilyesféle ember van azért Magyarországon. Szemet is szúrtak...azt azért mégsem lehet hagyni, hogy ekkora tömeg ne függjön és ne féljen.