A Sri Lanka-i gyors megérkezik-e Magyarországra?

Sri Lanka nagyon messze van. A távolság nem csak földrajzi és kulturális értelemben hatalmas, egészen mások a geopolitikai és a gazdaságföldrajzi összefüggeséek. Az India déli csücskénél lévő ország egészen más nemzetközi környezetbe integrálódik, szóval a "varsói gyors" szófordulat lecserélése sri-lankai gyorsra erős túlzásnak tűnik.

Az is, ha a teljes képet nézzük, és a tisztánlátás kedvéért, egy következő posztban külön fogom tárgyalni a sri lankai gazdasági és politikai krízis azon elemeit, amik nem öszzevethetők a magyar viszonyokkal.

Viszont megengedem magamnak az összehasonlítást azért, mert vannak olyan elemek, amik egy nálunk is jól ismert politikai gondolkodásmódot és hozzállást tükröznek és ez a gondolkodás és viselkedésmód bizony akkor is ugyanaz ha még a nap is más szögben süt arrafelé.

Ebben a bejegyzésben kizárólag erre a hasonlóságra fogok korlátozódni.

Bejárták a világsajtót azok a fényképek, amik a sri lankai elnöki palotát elfoglaló és ottani medencében piknikező tüntetőkről szóltak.  

Dehát vessünk egy kicsit közelebbi pillantást arra, hogy ki is az a Gotabaya Rajapaksa, akit egészen meneküléséig a térségben mint a "Terminátor" elnök ismertek. 

Ezt a nevet még a 2009-ben lezáródott évtizedes polgárháború idején kapta, amikoris komoly szerepe volt a Tamil kisebbség lázadóinak leverésében. Sosem sikerült rábizonyítani, hogy a kezéhez vér is tapad, ráadásul ugyanezek a híresztelések csak felmagasztalták őt a a buddhista szingaléz többség szemében. 

Négy fivére van, akikkel gyakorlatilag 2005 óta uralták a politikai közéletet, tehát amikor 2019-ben elsöprő többséggel elnökké választották az már csak a hab volt a tortán számára. Addigra azonban már odáig nőtt a személye körüli kultusz, hogy a Budhista papok egy korabeli lovagkirály reinkarnációjának kiáltották ki. 

A kemény fickó (mondhatnánk street fighternek is) hírében állt, a közelében lévők és az ellenfelei is arról számoltak be, hogy a koncepciója az volt, hogy akaratból áll a világ, egyik krízisből a másikba menedzselte országát úgy, hogy ő a megoldást mindig úgy képzelte, hogy kiadja a szükséges rendeleteket és azok életre kelnek. 

Még az egyik testvére volt hatalmon, a polgárháború végével 2009-ben, amikor belevágtak egy unortodox gazdaságpolitikában, ami az addig exportorienált megközelítésből a belső piacra való termelésre fordult át. Ez elsőre nem jelentett azonnali összeomlást, "mindössze" az lett a következménye, hogy megbomlott a külkereskedelmi egyensúly és évente sokkal többet importáltak mint amennyi terméket eladtak a külpiacokon. Volt azonban otthon rizs, tea, gumi és kókusz, az ország önellátó volt. 

A külkereskedelmi mérleg hiányát ráadásul azzal tetézték, hogy rezsicsökkentést hirdettek. Támogatott árakon kapta a lakosság az üzemanyagot, az élelmiszert, a gyógyszert és a farmerek a műtrágyát. Vegyük észre, hogy a négy megnevezett termékcsaládból 3 javarészt importtermék. 

Ez a rezsicsökkentés népszerűségük megszerzésének és megtartásának az egyik fő eszköze volt, olyannyira, hogy amikor 2019-ben ő nyerte meg az elnökválasztásokat, akkor azt jelentékeny adócsökkentéssel kötötték össze. Hihetetlen pénzeket dobtak ki az ablakon, éves szinten 1,4 milliárd dollár adóbevételtől fosztva meg a költségvetést.

Hihetetlen népszerű volt. Egy isten. Egy reinkarnálódott lovagkirály. 

Csakhogy ők is ezen a bolygón élnek és úgy tünik a világ ma már tényleg egy falu. Mert mi történt? 2020-ban ott is megjelent a COVID. Egy olyan országban, ahol a bevételek egyik oszlopa a turizmus, ami lenullázódott. Ezzel szinte egyidőben megcsappantak a külföldön élő sri lankaiak hazautalásai is. 

Az adóbevételek csökkenése ellenére az utolsó pillanatig fennmaradtak a rezsicsökkentés költségei, és a külkereskedelmi hiány is. Az ország valutatartaléka 2019-ben még 7,6 milliárd dollárt tett ki, ez idénre 260 millió dollárra csökkent, májusban az ország már nem tudta az esedékes kamatokat törleszteni az államadósságából. A külkereskedelmi mérleg hiánya ugyanis éves szinten 3 milliárd dollárra rúgott.

Hogy sikerült ezt összehozni? Úgy, hogy mindezek közepette az Indiai Óceán géniusza, 2019-ben úgy ítélte meg, hogy eljött az ideje a keményen dolgozó kisember felemelkedésének és az általa egyébként régóta dédelgetett zöld forradalom jegyében az ökogazdálkozásra akarta rendeleti úton átállítani a teljes mezőgazdaságot. Egy kávé, az ő esetében talán inkább tea fölött, kitalálta hogy 2021 áprilisától tilos műtrágyát használni. 

Két legyet akart egycsapásra megoldani ezzel. A műtrágya behozatala az egyik legfontosabb tényezője volt a külkereskedelmi mérleg hiányának, a tilalom egyszerre állította le a sok pénzbe kerülő behozatalt és a rezsicsökkentés költségeit is mérsékelte hiszen ezentúl nem kellett a farmerek műtrágya beszerzéseit dotálni. Tehát a lépés már egy krízis reakció volt, a szokásos rendeleti úton, eltávolítva minden kritikus agrárszakembert és teleültetve a kormányát és a kapcsolódó hivatalokat a zöld agrármozgalom aktivistáival. 

Jöttek is a dübörgő eredmények, hat hónapon belül 20%-kal csökkent a rizstermés, 450 millió dolláros behoztalra szorítva azt az országot, ami hosszú ideje önellátó volt. Az ország 2 millió farmere egyik pillanatról a másikra nem használhatott műtrágyát és nem csak az alapvető rizstermés tépázódott meg ettől a sztálini időket idéző voluntarista gondolkodástól (hívhatnánk akár extenzív zöldiparosításnak is) hanem a még megmaradó kivitel oszlopait jelentő tea, gumi és a kókusztermést is. 

2021 végén járunk ekkor, 8 hónappal ezelőtt. Azóta mint mindannyian tudjuk, meglódult globálisan az infláció, az orosz-ukrán konfliktus sosem látott mértékben megdobta az energiaárakat.

A populista politika következtében egyszerre ürült ki az államkassza a választási osztogatás és az adóbevételek drasztikus csökkentésa, a rezsicsökkentés és a külkereskedelmi mérleg megbomlása miatt. Az unortodox krízismentés nemhogy csökkentette volna a kiadásokat, hanem tovább rombolta a kivitel még meglévő pozícióit (ugye emlékszünk, hogy a COVID a turizmust már két éve elintézte!), a tea, gumi és kókusztermés agyoncsapásával, és amíg volt pénz a kasszában még lehetett ígérni kompenzációt a gazdáknak, de az erre felajánlott 450 millió dollár már édeskevésnek bizonyult és az is késői lett, hogy az eltelt 8 hónapban egy U fordulat (magyarul hogy hívjuk a U-turn-t?) keretében a lovagkirály szinte minden rendeletét megpróbálta visszacsinálni.

Ma az emberek sorban állnak a kutaknál, nincs elég élelmiszer vagy ha van az megfizethetetlen, gyakorlatilag elfogytak a valutatartalékok és a korábban megdönthetetlen népszerűségnek egyik pillanatról a másikra lett vége. Az elnök pár napja elmenekült az országból, a miniszterelnöke sem vállalta a hatalom átvételét, a tüntető lakosok a fenti képen látható módon úszógumiznak az elnök medencéjében. 

Sri Lanka lenullázta a középosztályát, a rezsicsökkentés haszonélvezői alig pár hónap leforgása alatt párjává kiáltották ki addigi reményüket, akit igen hirtelen elzavartak a picsába.