Az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás II.

 Az előző bejegyzés az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás szélesebb kontextusát mutatta be és már ott is igyekeztem kiemelni a történtek idődimenzióját, hangsúlyozva azt, hogy milyen hihetetlenül gyorsan történt minden. 


forrás

Most az időt méginkább kiemelem és a Magyar Néphadsereg felkészülésének lépéseit veszem sorra, M. Szabó Miklós nagyszerű tanulmánya alapján.

Ahogy azt az előző bejegyzés végén írtam Kádár János 1968 július 15-én mondott igent a csehszlovákiai beavatkozásban történő magyar részvételre. 

Két nappal később, 1968 július 17-én Mihail Kazakov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek (VSZ EFE) törzsfőnöke –  aki egyúttal a „Šumava”-gyakorlat – törzsfőnöke is volt, 1968. július 17-én 18.37-kor sürgős értesítést küldött a Magyar Néphadsereg vezérkari főnökének (MN VKF), miszerint a Szovjet Posta kérte a Magyar Postától három telefon- és két géptávíró-hírcsatorna létesítését Budapest és Legnica (Wrocławtól 90 km-re nyugatra, a szovjet Északi Hadseregcsoport főhadiszállása) között.

Csémi Károly altábornagy, aki a szabadságon lévő hadügyminisztert Czinege Lajost helyettesítette, a kérést és a megtett intézkedéseket még 18-án jelentette Biszku Bélának, a fegyveres erőket felügyelő KB-titkárnak, aki azt jóváhagyólag tudomásul vette.

Ezt követően, Ivan Tutarinov vezérezredes, az Egyesített Fegyveres Erők Főparancsnokának (EFEF) magyarorországi főképviselője július 22-én három témában kereste fel Csémi altábornagyot:

- Iván Jakubovszkij marsall az iránt érdeklődött, mikorra várható válasz arra a korábbi kérdésükre, miszerint egyetért-e a magyar pártvezetés abban, hogy Kazakov hadseregtábornokot Szergej Stemenko hadseregtábornok váltsa az EFEtörzsfőnöki beosztásban;

Andrej Grecsko marsall üzenetét tolmácsolva közölte,  

- hogy újabb gyakorlatot terveznek a közeljövőben Csehszlovákia területén, s kéri, hogy egy hadosztállyal, „… ha ez nem megy, úgy kisebb erővel, de feltétlenül vegyünk »valamilyen formában« részt.” A gyakorlat kezdete és időtartama még nem ismert, de ezekről a döntés a közeli napokban várható, amiről időben értesítik a magyar partnert. 

- a gyakorlattal kapcsolatban még azt is kérte a magyar féltől a szovjet védelmi miniszter, hogy járuljon hozzá egy szovjet hadosztályt ideiglenes jelleggel – a gyakorlattal összefüggésben – Magyarországra telepítsenek át.

A szovjet vezetés, tehát folyamatosan egy hadgyakorlatról kommunikált, pedig addigra már rég megszületett a politikai döntés a katonai beavatkozásról.

Csémi altábornagy a fentieket jelentette Kádár Jánosnak, Fock Jenő miniszterelnöknek és Biszku Bélának, akik felhatalmazták az alábbi válasz közlésére:

- a szóbanforgó gyakorlaton egy csökkentett állományú hadosztály vesz részt; (tehát úgy tűnik ez lett a "legkisebb közös többszörös")

- tudomásul veszik egy szovjet hadosztály Magyarországon való átvonulását, valamint

- egyetértenek a törzsfőnök-cserével.

A magyar vezérkari főnök a fentiekről július 23-án tájékoztatta a főképviselőt, aki másnap (július 24-én) 11 órakor – nagyon sürgethetett az idő! – ismét megjelent a szabadságon lévő honvédelmi minisztert helyettesítő Csémi Károly altábornagynál, de már Konsztantyin Provalov vezérezredes és F. K. Maruscsak altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka, illetve törzsfőnöke társaságában.

A megbeszélés során Provalov vezérezredes közölte, hogy gyakorlatot tervez Csehszlovákia területén, s kéri az ebben részt vevő hadosztály, valamint a tervezésbe bevonható személyek kijelölését. Úgyszintén, a magyar fél döntése, hogy a hadosztályt az első vagy a második lépcsőben alkalmazza. Ennek álszent voltát mi sem bizonyítja, mint az, hogy azonnal „tanácsolta”: a hadosztály „lehetőleg” teljes állománnyal és az első lépcsőben tevékenykedjen.

A gyakorlat elgondolásáról tájékoztatták a magyar partnert: a Dunántúlról három szovjet, míg attól keletre egy magyar hadosztály nyomulna be Csehszlovákia területére, bizonyos körletek birtokbavételével. A gyakorlat politikai célja: segítséget nyújtani a csehszlovák népnek az ellenforradalom leverésében, amit az ottani társadalomnak, de saját katonáinknak is meg kell magyarázni.

A gyakorlat közvetlenül érinti az ország területének és lakosságának jelentős részét. Ezért célszerű felkészülni a lakosság tájékoztatására, a katonák felkészítésére, valamint a szükséges biztonsági intézkedések előkészítésére;

-Világossá tették, hogy július 26–27-étől lehet számolni az események megindulásával; tehát két nap múlva!!

Elhangzott a beszélgetésen az is, hogy a csehszlovák fegyveres erők ellentevékenységének függvényében sor kerülhet fegyveres harcra is. (A gyakorlaton, ugye....)

Július 25-én Reményi és Szűcs vezérőrnagyok Csémi altábornagy parancsára felkeresték Maruscsak altábornagyot, a Déli Hadseregcsoport törzsfőnökét, aki tájékoztatta őket a tervezett gyakorlat elgondolásáról, a részt vevő magyar hadosztály várható feladatáról, valamint a gyakorlat tervezésével és biztosításával kapcsolatos követelményekről. 

Ezek lényege:

- A szovjet csapatok a gyakorlaton részt vevő valamennyi szövetséges erővel egyidőben, lendületes előnyomulással meghatározott körleteket vesznek birtokba.

- Az ott talált fegyveres erőket békésen, vagy a helyzettől függően erőszakkal lefegyverzik, és a birtokbavett terület szilárd ellenőrzésével biztosítják a politikai célkitűzések elérésének feltételeit.

- A gyakorlatot a hadseregcsoport parancsnoka vezeti, s a magyar hadosztályt a mellé kirendelt VK-operatív csoporton keresztül irányítja. A hadosztály feladata: a Nagybátony–Gödöllő megindulási körletből Hatvan–Novo Mesto irányban előre nyomulva birtokba venni Nové Mesto–Sered–Nové-Zámky–Sturovo–Vel Krtis körletet (mintegy 10 000 km²), melyben kilenc (10 lett abból) helyőrség-parancsnokság létesítésével biztosítani annak szilárd ellenőrzését.

Az ebből adódó közvetlen feladatok: a kijelölt hadosztály felkészítése úgy, hogy állománya és harcértéke legyes arányban a végrehajtandó feladattal, valamint a készenlétet az összpontosítási körletben (ÖK) július 30-án 03.00-ig érje el

Csémi altábornagy meghallgatta Reményi és Szűcs vezérőrnagy jelentését a feladatokról, majd elrendelte az előkészítő munka megkezdését szűk kidolgozócsoport létrehozásával.

Az előzetes számvetésekből már nyilvánvalóvá vált, hogy a feladatot csak teljes állományú hadosztállyal lehet biztonságosan végrehajtani. Az is világossá vált, hogy az első ütemben kb. 400 km-es menetet kell végrehajtani, melynek során kerülni célszerű a nehéztechnika (harckocsik) közúti mozgatását. Ezek mellett az egyik legnagyobb dilemmát az képezte, hogy az alig egy hónapja bevonultatott, tehát alapvetően kiképzetlen újoncok helyett behívott tartalékos állománnyal töltsék-e fel az állományt.

A legfelsőbb jóváhagyás alapján a feladat végrehajtására a zalaegerszegi 8. gépkocsizó lövészhadosztályt jelölték ki – a harckocsifelderítő-zászlóalj, a géppisztolyos zászlóalj
és a hadosztály-sütöde kivételével –, ugyanakkor megerősítették a 11. harckocsihadosztály (Tata) harckocsi- és tüzérezredével. (Rétság és Cegléd).

Az említett egységeket kölcsönösen alárendelték a hadosztályoknak. Arról is döntés született, hogy az első időszakos katonák helyett – akik folytatják a kiképzést – visszabiztosított tartalékosokat hívnak be.

Az időközben szintén 26-án szabadságról visszaérkezett Czinege Lajos honvédelmi miniszter a következőket rendelte el:
- az egység- és alegységparancsnokokat világos (közelebbi, további) feladatok elé
kell állítani;
- lendületes, határozott ténykedésre készüljenek fel, valamint
- a parancsnok tartalékaként gyorsan mozgó, operatív csoportot kell létrehozni.

Grecsko marsall végül egy nappal korábban július 29-én 04.00-ra határozta meg a készenlét idejét, azaz, ekkorra a csapatoknak készen kell állniuk az összpontosítási körletben a tevékenység megkezdésére.

Július 27-én 03.00-kor a vezérkari főnök a HM főügyeletes útján fokozott harckészültséget rendelt el – részleges rejtett mozgósítással – a 8. gépkocsizó lövészhadosztálynak a gyakorlatban részt vevő alakulatai részére. A fenti feladatoknak az előírt időre, rendben történt végrehajtása után, a hadosztály jelentette a menetkészségét.

1968 július 15-én az oroszok által sakkban tartott magyar vezető a hazai pártvezetés döntésével ellentétesen igent mond az oroszok oldalán történő katonai beavatkozásra. 12 nappal később majd 13.000 ezer ember áll fokozott harckészültségben, frissen leszerelt magyar sorkatonákat hívnak be "rejtett mozgósítással" (hiszen hivatalosan nincs háború), és onnantól készen állnak arra, hogy ezeket a magyar katonákat orosz parancsra, orosz tervek alapján azonnal bevessék. 

Egy kicsit több mint 20 évvel később, 1989 júliusában én a szakközépiskolám küldöttsége részeként cserediákként utaztam Lengyelországba egy szakmai gyakorlatra. Vonattal mentünk, a vonat az akkori Csehszlovákia szlovák részén ment keresztül és a fülkében ülve az egyik autószerelő oktatónk elmesélte, hogy 1968-ban ő is azok között volt, akiket a leszerelése után behívtak 1968-ban. Sorkatonaként röhögtek az egész rendszeren, vágták a centit, volt leszerelőbuli, filctollal kidekorált leszerelő zászló, aztán hirtelen ott találta magát, hogy dagadt tiszthelyettesek artikulálatlanul kiabálnak vele, hogy szálljon teherautóra:

- Különben kettéharapom, mint a szart!


Comments

Popular posts from this blog

A fodrász mint pszichológus

Kaukázus

Mit várhatunk egy második Trump kormányzástól

Indonézia betiltotta a Google and Apple új telefonjainak kereskedelmét

Futóverseny