Fajelmélet, rasszizmus és keveredés

Tegnap szingapúri idő szerint délután, nagyjából abban az időben, amikor Orbán Viktor beszélni kezdhetett Tusnádfürdőn egy kisebb partira voltam hivatalos az egyik óceánparti patinás lakónegyedben. 

Dolgozom most egy szingapúri startupnak, akik mesterséges intelligencián alapúló érzelmeket felismerő rendszert fejlesztettek ki és az én feladatom egy nyomonkövető kutatás megszervezése, hogy miképpen tudják ezt az innovációt használni helyi szociális és egészségügyi szolgáltatások. 

A tulajdonos alapító egy szingapúri ügyvéd, aki ausztráliába keveredett, a fehér emberek közzé, ott végzett jogot és aztán évek múlva visszatérve Szingapúrba egy Shanghai-i nővel ismerkedett meg és kötött házasságot, aki idekeveredett mert a McKinsey Consulting azonnal alkalmazta őt miután az évfolyamában Kínában az első öt között végzett közgazdaságtan szakon. 

Pár évvel ezelőtt ez az ügyvéd összetalálkozott egy osztrák szakértővel, aki mesterséges intelligenciával és gépi tanulással foglalkozott Svájcban, ahonnan Szingapúrba keveredett, mert összekeveredett egy szingapúri nővel és nem átallott idejönni fehér emberként. 

Svájcba egy előkelő kutatóintézetbe, ahol ez az osztrák férfi dolgozott, véletlenül egy szingapúri professzornő keveredett ki, megbontva a fajelméleti egyensúlyt. Ott (és Szingapúrban) nem vigyáznak eléggé a származásra és a bőrszínre, ezért az osztrák fajidegen férfi beférkőzhetett az ázsiai városállamba és a kínai származású nőt felelőtlenül felvették és befogadták Svájcba. 

Most mindketten dolgoznak ebben a startupban, aminek egyszerre futnak pilot programjai Szingapúrban, Ausztriában és az Egyesült Királyságban. 

Én úgy ismerkedtem meg velük, hogy Európaiként, aki szintén összekeveredett egy kínai származású szingapúri nővel, minden további nélkül állandó letelepedési engedélyt kaptam a városállamba, örömmel fogadtak és jelezték, ha akarom két év múlva az állampolgárságért is folyamodhatok. Itt élve nem kell bújkálnom, vigyáznom magamra, hogy egy másik faj (direkt használom én is ezt a kifejezést, habár a biológia mint tudomány szemszögéből teljesen helytelen) képviselőjeként összekeveredek itt ázsiai emberekkel. Olyannyira nem kell bújkáljak, hogy sorra kapom a megkereséseket mert Észtországban tanítok és szociális innovációval foglalkozom és jelenlétem miatt nem veszélyeztetve érzik magukat, hanem mint a svájciak a kínai nőt, engem meg a szingapúriak fogadtak be és arra kíváncsiak mit tudok, mire vagyok képes, mivel tudok hozzájárulni az itteni közösséghez, nem pedig a bőröm színére és a származásomra. 

Kaptam egy egész munkacsoportot a kutatás lebonyolítására. Jobbára önkéntesek, több mint nyolcvan helyi pszichológus vagy pszichológus hallgató jelentkezett, közülük választottunk ki kb. egy tucatot, akikkel elkezdtem dolgozni. Tegnap egy kis partit rendezett a tulajdonos, hogy találkozzunk, ismerkedjünk meg a munkán felül is és ültünk a kínai, indiai, maláj és nyugati kaják körül, fehérborral, pezsgővel, whiskey-vel, ásványvízzel, gyümölcslével és éjszakába nyúlóan beszélgettünk a tengerparti lakónegyed klubházában. 

Kínai származású szingapúriak, itt született indiaiak és olyan indiaiak, akik Indiában születtek, több helyen laktak már de 10-15 éve itt élnek Szingapúrban és pszichológusként dolgoznak. A marketinges és az HR szintén kínaiak, de a másik HR szakértő indiai. Az AI fejlesztő osztrák, az informatikai rendszert kínai felügyeli. 

Láthatóan rothad ez az egész, omlik össze ez a keveredésre épülő nyugati (keleti) társadalom, ahol elkövetik azt a hibát, hogy nem azt nézik hol születtél, nem azt nézik milyen a bőröd színe, hanem azt, hogy mit tudsz hozzátenni a közösséghez. Svájc és Szingapúr rendre az élen végez a világ leginkább innovatív, alkalmazkodni tudó, életképes országainak listáján. 

Ezt a startupot az itteni hatalmas innovációs központ az A-star keretében fejlesztették ki. A városállam legnagyobb befektetési alapja bevette a portfoliójába és most azon dolgozunk, hogy minél több helyre eljusson ez a fejlesztés. 

Éjfél is volt, mire hazaértem és elkövettem azt a hibát, hogy kinyitottam a Facebookot a telefonomon. Nem tudom leírni azt a kontrasztot ami arculcsapott. A délutáni élményeim és aközött a poshadt kelet-európai levegő között ami ennek a embernek a szájából áradt. Egy percig dühöngtem magamban, hogy hogy az istenben nincs ott senki, aki kényszerzubbonyban elvezetné miközben rángatózva jön ki a fajelmélet a száján. A feleségem még ébren volt, berontottam a szobába és el akartam hadarni neki, hogy mi az isten történik már megint Tunádfürdőn. Ő azonban nem volt kíváncsi Tusnádfürdőre. Azt akarta tudni, milyen volt a találkozó a Keppel Bay-nél. 

Lehűt mindig ezzel. Végig se akarja hallgatni a magyar vonatkozású litániáimat. Mert nem fontos. Nem ez a fontos, hanem az, hogy mit tudunk építeni.  

Ezt az alábbi videót majdnem pontosan egy éve készítettem Szingapúr reakciójáról a különböző rasszista megnyilvánulásokra. Akit érdekel nézze meg az egészet, ide most úgy vágom be, hogy a miniszterelnöki szék következő várományosa által tett igen hosszú és részletes nyilatkozattal kezdődik amit elláttam magyar feliratokkal. Ő helyi jelenségekre reagál, de egész nyugodtan lehet olyan füllel hallgatni a szavait, mintha Tusnádfürdőre üzenné..