Halál a Níluson

Megnéztem ma a Halál a Níluson 2022-es változatát. Nagyon szeretem a Poirot filmeket, könyvben is elolvastam párat, amikor angolul tanultam. Engem mindig a történetmesélés érdekel és ezt a történetet 3 változatban is láttam már. 

Készült ugyanis a könyvből 1978-ban már film, aztán része volt persze a David Suchet-vel forgatott gigantikus sorozatnak amiben ez az epizód 2004-ben készült, és most Kenneth Branagh rendezésében meg főszereplésével mozifilm formájában jött vissza 2022-ben. 

Az új mozifilm a történetmesélés szempontjából nagyszerű alkotás, tele van apró részletekkel, utalásokkal ugyanakkor megbontja a korábbi sorozat karakterének egységét.

David Suchet sorozatát egyszerűen nem lehet felülmúlni, mert az a sorozat úgy lett megcsinálva, hogy a színész gyakorlatilag együtt öregedett a szereppel és lehetőségünk van karakterének teljes kibontására epizódokon keresztül. Ezt nem tudom, hogy megcélozza-e Kenneth Branagh, mivel mozifilmeket készít erre kicsi az esély, de az ikonikus történeteket lehet, hogy meg fogja csinálni. 

Poirot-ban az a vonzó, hogy karaktere és a köré írt történetek szórakoztató és színes módon jelenítik meg a világ (az igazság) megismerhetőségének pozitivista gondolatát. Arisztotelész, Descartes és Hegel "tiszta ész rendszere" is visszaköszön abban, ahogy ő aprólékos részletességgel összerakja azt a képet, ahogy a történések bekövetkeztek. Ellentmondást nem tűrően ragaszkodik ahhoz, hogy a megszerzett információk alapján a gondolkodás segítségével (kicsi szürke agysejtek) rakja össze azt, ahogy a dolgok a logika rendje szerint bekövetkezhettek. Sok történetben ezt nem is tudja, rendőri vagy bírósági értelemben bizonyítani, teátrális jeleneteket rendez tehát, kiugrajta a nyulat a bokorból vagy van hogy erkölcsi megfontolásból futni enged bűnösöket. 

De az igazság a maga teljességében és egyértelműségében ott van és az igazság megismerésének legfontosabb eleme a gondolkodás. 

Aligha van fontosabb üzenet a tényeket (és a logikát) kétségbe vonó, érzelmekre, ösztönökre, impulzusokra, félelemre épülő populista politikák világában. 

Poirot ráadásul egy hasonlóan őrült korszakban képviseli a tiszta észt rendszerét és (legalábbis a David Suchet sorozatban) tudatosan távol tartja magát a világ őrületétől. Az első világháború alatt ismerjük meg karakterét, már Angliában, frissen érkezett menekültként, aki erdei virágokról és az angol nyelv által nekik adott metaforikus nevekről töpreng miközben a szó szoros értelmében a lábai előtt gyakorlatoznak angol katonák, akik talán napokon belül indulnak a frontra. Poirot nem vesz részt ebben, keserűen jegyzi meg, hogy a Bosh-ok (a németek első világháborúbeli gúnyneve) elfoglalták az országát (Belgiumot) de hamar otthonra talál Angliában annak ellenére, hogy évtizedekig erős francia akcentussal beszéli az angolt. 

Később ugyanígy távolt tarja magát a második világháborútól és általában véve az erőszaktól is. A korszakban játszódó epizódokban alig lehet nyomát találni annak, hogy közben egy háború zajlik pedig Poirot előszeretettel dolgozik gazdag és híres emberekkel, politikusokkal, a kor meghatározó üzletembereivel, vonzódik a felső körökhöz de távol tartja magát a játékaiktól. 

Egy nagyon erős erkölcsi iránytűt képvisel, amiben nem csak a tiszta ész rendszere van jelen, hanem szintén hégeli értelemben vett moralitás és erkölcsiség. Hegel, ahogyan Poirot is a moralitást belső megegyezésnek tekinti az ész törvényeivel. A Poirot történetek ráadásul ha odafigyelünk egy morális utat is bejárnak, aminek egyik csúcspontja talán a Gyilkosság az Orient Expressen, ahol a mélyen katolikus magándetektív konfliktusba kerül saját morális iránytűjével a gyilkos gyilkosainak megbüntetését illetően. Ez a morális dráma Poirot halálakor éri el a csúcspontját, a legszomorúbb utolsó részben. Ott Poirot az Isten bocsánatát kéri mert a legfontosabb erkölcsi szabályt kellett felrúgnia ahhoz, hogy további végzetes bűnöket előzzön meg. 

A sorozat utolsó része nem csak azért szomorú mert a szívünkhöz nőtt piperkőc, hiú Poirot öregen és betegen meghal, hanem azért is mert pályafutása végén a gonosz olyan alakjaival találkozik, aminek legyőzéséhez már nem elegendő az igázság kérlelhetetlen feltárása. Míg a sorozat elején csupa önző, pénzéhes, esetleg indulatból gyilkoló bosszúszomjas bűnösökkel találkozunk, a végén egyre kifinomultabb, ijesztően okos, az elesettek és a segítségre szorulók álcája mögé bújó, az igazságszolgáltatás hivatalos eszközeivel utólérhetetlen gonosztevőkkel találkozik. 

Ez az igazság felderítésének módján mit sem változtat, de a feltárt igazság mentén következő cselekvés olyan mezőkre viszi a főszereplőt, ami kikezdi azt a morált, ami addig kéz a kézben járt a tiszta ész eszméjével.