Hogyan ment félre a zöld forradalom Sri Lankán

Tegnap írtam egy bejegyzést Sri Lankáról, az ottani gazdasági és politikai krízis azon elemeit kiemelve, amelyek ijesztően hasonlítanak a magyar állapotokhoz. Röviden említem ott a nagy nekilendüléssel elkezdett aztán igen gyorsan abbahagyott zöld forradalmat a mezőgazdaságban. Most ezt szeretném egy kicsit közelebbről körbejárni, mert szerintem nagyon tanulságos a történet. 

Sri Lanka nemrégiben elüldözött elnöke 2019-es megválasztásakor többek között azt ígérte választóinak, hogy a mezőgazdaság gyökeres megreformálásával 10 év alatt áttérnek a teljesen organikus gazdálkodásra. 

Szezonja van most az ilyen bátor vállalkozásoknak, hiszen látjuk, hogy a világ egy másik sarkában El Salvador a Bitcoint tette hivatalos fizetőeszközzé, a korábbi Fülöp-Szigeteki elnök úgy vágott neki a drogproblémák megoldásának, hogy kvázi engedélyezte a drogdealerek likvidálását az utcán, de egész nyugodtan ideorolhatjuk a brazil elnök erdőírtásait vállalkozásfejlesztésként eladva és kis hazánk unortodox nemzeti feltőkésítését (értsd állami szintre emelt korrupció) Ausztria utólérése céljából. 

Közös ezekben a megmozdulásokban, hogy rendre feltörekvő országokból érkeznek, akik nem elég, hogy láthatóan nincsenek készen a tervezett változásokra (és talán éppen ezért) azt voluntarista jelleggel akarnok módon kezdik el végrehajtani. Láttunk már ilyet a történelemben, úgy hívták Szovjetúnió és annak a magával rántott buffer államai. 

Maradjunk most Sri Lankánál és ugorjunk vissza 2016-ba, amikor a történet elkezdődött. A későbbi elnök Gotabaya Rajapaksa kezdeményezésére ebben az évben civil mozgalom indult Viyathmaga néven. A tipikus ál civil szervezetek példája. Mert a civil szervezet attól civil szervezet, hogy civil, alulról jövő állampolgári kezdeményezés. A lengyel Szolidaritás szakszervezetet, aminek csúcskorában 10 millió tagja volt, egy lengyel hajógyári munkás Lech Walesa alapította 1980 augusztusában. Az egy igazi, alulról jövő, civil kedeményezés volt. A Viyathmaga úgy volt civil, mintha a Szolidaritást Jaruzelski tábornok alapította volna....

Mindegy, egy pillanatra tekintsünk el már az indulás álságos körülményeitől, hiszen akár mondhatnánk, hogy a felülről jövő kezdeményezések sem feltétlenül rosszak, a felvilágosult abszolútizmus is a felvilágosodást szolgálta és beszélünk manapság fejlesztő államokról (Szingapúr, Dél Korea), amelyek szintén top-down módon nagyon sikeresek. 

És tényleg, vessünk egy pillantást a Viyathmaga honlapjára, mit írnak ők magukról:

'Our Vision

To mobilize the nascent potential of the professionals, academics and entrepreneurs to effectively influence the moral and material development of Sri Lanka in par with the other developed countries where all citizens live in an environment of equity and fair play, with equal opportunities in the advancement of these ideals.'

A multi világban és a civil szférában szintén divatos vízió megfogalmazásával bocsátották útjára a kezdeményezést, ami nem más volt mint

"mobilizálni szakemberek, kutatók és vállalkozók ujjászülető képességét arra, hogy hatékonyan tudják alakítani Sri Lanka morális és anyagi fejlődését más fejlett országokhoz hasonlóan, ahol minden állampolgár olyan környezetben élhet, amit egyenlőség, fair szabályok és egyenlő lehetőségek jellemeznek."

Hát bármelyik új baloldali kezdeményezés tíz ujját megnyalhatná egy ilyen progresszív társadalmi küldetéstől. Külön kiemelném még a honlapon szereplő etikai útmutatót, ami szerint a bizalom kivívása, a szakmai hozzáértés és az objektivitás fogja vezetni a cselekedeteiket. 

Széles körő szakmai fórumokat terveztek létrehozni, kistérségenként kampányokat és workshopokat amelyeken társadalmi diskurzus indulhat a szükséges reformokról és demokratikus folyamaton keresztül nyomást gyakorolni a jó kormányzás felé való elmozdulás irányába.

A mozgalom tette lehetővé a későbbi elnök népszerűségét, egy politikai platformot talált benne magának, aminek segítségével hatalomra jutott. Hogy az összefonódás még egyértelműbb legyen szintén a társadalmi mozgalom keretében adták ki a magyar fülnek furán hangzó politikai programját, amit talán így lehet lefordítani: A jólét és pompa útján.

Ahogy annyiszor láttam ezt már életemben, amikor az első lépés hazugság, az összes többi az lesz. 

Habár széleskörű szakmai összefogást hirdettek a vezető helyi agrárszakembereket rendre kihagyták a platform programjaiból de abban még így is progresszív tervek szerepeltek arról, hogy fokozatosan vezetik ki a műtrágyát a mezőgazdaságból 2 millió organikus kertet hoznak létre és az ország erdeit és mocsaras vidékeit pedig átállítják a természetes biotrágya termesztésre. 

Hogy ez mennyire felkapott, progresszív gondolat arról remek magyar dokumentumfilm is kering a Youtube-on.

3 évvel a mozgalom elindulása után, 2019-ben Gotabaya Rajapaksa fölényesen nyert az elnökválasztáson és azonnal telerakta az apparátusát a Viyathmaga embereivel. Számtalan szakértői csoportot hoztak létre, de nyoma nem volt a honlapon szereplő széleskörű társadalmi diskurzusnak, a az organikus, biogazdálkodás ipar kisebbségben lévő képviselői kerültek mindenhol pozícióba, a téma akadémiai és mozgalmár evangelistáival. Ez is jellemző forradalmi lendület, az ancient regime teljes elutasítása, a kisebbség haragos, sokszor bosszúszomjas uralma. 

Erre a lendületre úszott rá következő évben a COVID járvány, ami a mezőgazdasági kivitel mellett a másik legnagyobb bevételi forrástól fosztotta meg az országot, a turizmustól. 

Namost zöld forradalomból amúgy volt már egy az országban, mágpedig az 1960-as években csakhogy annak éppen ellentétes volt az iránya. Akkor kezdték el ugyanis erősen támogatni a műtrágyázást és ehhez kötődik egész Dél-Kelet Ázsiában az, hogy a drasztikusan megnövekedett terméshozamoknak köszönhetően a térség kitört az éhínségből és nélkülözésből. Jegyezzük meg azonban, hogy az a reform is sokkal később hozta meg a hatását, még az 1970-es években is volt súlyos élelmiszerhiány az országban később azonban már nem, az ország rizsből önellátóvá vált és jelentékeny tea, gumi és kókusz exportot bonyolított. 

A mezőgazdaság megtöbbszöröződött termelékenysége lehetővé tette a folyamatos urbanizálódást, tömegek mozdultak el az agrárszektorból a városi típusú modern állások felé, Sri Lanka a 2020-as évekre közepesen fejlett országgá vált. 

Ahogy azt az előző bejegyzésben már kifejtettem a polgárháború lezártával protekcionista, bezárkózóvá váló gazdaságpolitika hatására évi 3 milliárd dolláros külkereskedelmi hiány keletkezett, ebből 2021-re csak a műtrágya behozatal illetve az ahhoz kapcsolódó támogatások évi 500 millió dollárt tettek ki. 

Ezt azért fontos megjegyezni, mert a 10 évre tervezett reformok azonnali bevezetésének valójában ez volt az indoka, nem a termőföld ökológiai egyensúlyáért való aggódás. Történt ugyanis, hogy részletes tervek ide-oda 2021 elején egyik napról a másikra behozatali tilalmat rendeltek el az országban a műtrágyára. 

Sehol nem volt még a 2 millió biokertészet és az erdők, mocsarak sem látták el természetes trágyával a gazdaságokat. Ahogyan a műtrágya bevezetése után is még 10 évvel is voltak éhinséggel kísért évek, a kivezetés is normális esetben egy évtizedes munka lett volna minimum. 

De nem, vissza a kezdőpontra, ami hazugsággal indul, az hazug is marad. 

Az addigra már evangelistákkal és a kicsi de létező organikus gazdaság képviselőivel telenyomott döntéshozatal arra a következtetésre jutott, hogy a reformok felgyorsításával két problémát is megoldanak egyszerre úgy, hogy látszólag következetesek maradnak az ígéretükhöz. Évi 500 milliót spórolnak azon, hogy nem vásárolnak műtrágyát és nyilván nem is támogatják tovább a farmerek műtrágya vásárlásait. 

Mezőgazdasági szakmeberek otthon és külföldön egyértelműen jelezték, hogy egy ilyen drasztikus beavatkozás fel fogja borítani a mezőgazdasági termelés nagyon érzékeny láncolatát és drasztikusan esni fog a terméshozam. Károgó, ellenérdekelt, vészmadárkodó maradiaknak lettek ezek az emberek címkézve, hosszabbítsuk meg Bicskéig jelleggel a kormány méginkább erőszakosan kapcsolt rá a reformokra. 

Az organikus lobbi akkor már hatalomban vagy ahoz nagyon közel lévő képviselői hatalmasat nyertek azzal, hogy gyakorlatilag eltűnt a műtrágya az országból, azonban az ő készleteik messze nem fedezték az egész ország igényeit. 

Mi történt, nem volt semmilyen segítsége (se természetes, se mesterséges) a növényeknek és innentől a termodinamika törvényei nagyjából átvették az irányítást az evangelistáktól. 

Fél éven belül kiderült, hogy drasztikusan csökkentek a terményhozamok. (A rizs ugye ezen az éghajlaton egész évben terem). A tea és más kivitel visszaesése szinte semmissé tette a műtrágya behozatalából származó megtakarítást, sőt hosszú évtizedek után rizsből ismét importálnia kellett az országnak. A farmereknek korábban nyújtott támogatást a műtrágya vásárlására pedig a kieső bevételek miatti kompenzáció formájában kellett mégiscsak kifizetni. És már messze nem volt elég a korábbi 500 millió dollár erre, mert egyetlen termék a rizs 20%-os terménycsökkenése éves szinten 450 milliós kárt okozott. És akkor a teáról és a gumiról még nem beszéltünk.

Én ezt a történetet azért tartom nagyon fontosnak, mert már számtalanszor megéltem ugyanezt egészen más témák mentén. 

Ez a történet nem az oganikus farmokról szól. Ez a műfaj két szegmensben életképes jelen pillanatban. A nagyon szegény országokban, ahol még ma is a népesség jelentékeny hányada él a mezőgazdaságból és se pénz, se technológia, se tudás nincsen modern mezőgazdasági műveléshez. Hihetetlen szegénységben élve (a 200 évvel ezelőtti ámde valóban organikus szinten) folyamatosan az éhhalál szélén táncolva termelnek annyit, amennyi éppen életben tartja őket. A másik szegmens a gazdag nyugaton van, ahol divatja lett az organikus gazdálkodásnak és a termékeinek egy olyan jelentékeny vásárlóerővel bíró kisebbségi csoport tagjai között, akik ki tudják fizetni az általában alacsonyabb terményhozamot hozó ámde organikus módon termesztett termékek és a nagyüzemi tömegtermelésben műtrágyával termelt termékek közötti jelentős árkülönbözetet. Most ez utóbbi látszik szintén elszállni a műtrágya és a mögötte álló energiaárak elszállásával. 

Hogy a Sri Lankai-i erdők, mocsarak világából lehetett-e volna az ország 2 millió farmerját ellátó természetes trágyát termelni, amit biztonságosan el is tudtak volna juttatni hozzájuk és ami hasonló hozamokat produkált volna mint a műtrágyás termelés azt sajnos egyhamar már nem fogjuk megtudni. 

Ez a kísérlet, mint annyi más már a kezdete pillanatában vakvágányra futott, évekre visszavetve az organikus megoldásokat, mert biztosak lehetünk benne, hogy épeszű műtrágyagyártó még 10 év múlva is Sri Lankával fogja ijesztgetni a kormányokat. 

Pedig a történet valójában arról szól, hogy az egész kísérlet egy House of Cards típusú politikai machináció célját szolgálta, már születése pillanatában is aztán pedig a végrehajtása minden pontján meghazudtolta saját (soha komolyan nem gondolt) alapelveit. 

Én ezt láttam már roma felzárkóztatásban, fogyatékossággal élő emberek integrációjában, zöld energiaforrások bevezetésében, korrupcióellenes küzdelemben, ezer helyen tényleg. Én úgy gondolkodom erről, hogy évezredek alatt egész fegyelmezetten eljutottunk odáig, hogy nagy építkezéseket, hidakat, épületeket, hajókat, űrhajókat meglehetős biztonsággal tudunk már úgy építeni, hogy végig a fizika, statika, mechanika, matematika szabályai és az azokat alkalmazó mérnökök kezében van a döntés és a megvalósítás is. Nem mindig jön ez össze, de azért 10 hídból 9-en át lehet menni. 

Nagy társadalmi léptékű témákban nagyon nagyon nagyon messze vagyunk még ettől.

(a Sri Lanka-i reformok részleteinek forrása nagyrészt a Foreign Policy elemzéséből és az általuk idézett forrásokból származik.)