Nyelvvizsga, az minek?

Nem fog szépen hangozni, amit mondani fogok....

Hajlamosak vagyunk (igen, én is) úgy tekinteni a Magyarországot évtizedekkel visszavető lépések sorozatára mint, amit a megértés, elképedés, sajnálat, aggódás vesz körül. 

"A sírt, hol nemzet süllyed el, 

Népek veszik körül, 

S az ember millióinak 

Szemében, gyászkönny ül."

Ha azt gondolnám, hogy a szózat határozta meg, húzta valahogy magával azt a nagyon félrement kollektív tudatot, amit Magyarország jelent, akkor azt mondanám, hogy ez az egyik legkártékonyabb írása a nemzetnek. 

De nem így gondolom, szerintem a már félrement kollektív tudatból született az írás, ami méltán lett a nemzeti ünnepek örök második kötelező darabja hiszen tű pontossággal hozza az önsajnálat, a másoktól elvárt sajnálat, a szenvedéstörténet és a folyton mást hibáztató áldozati pozíció kombinációit a röghözkötéssel, a mozdulatlanná merevedő tanult tehetetlenséggel. Én nem tartozom azok közé, akik szerint le kéne cserélni a himnuszt és a szózatot. Hajszálpontosan megragadja a nemzeti karaktert és közgondolkodást. 200 éve is meg ma is. 

Annyiban bátorkodom pusztán megérinteni a szent tehenek egyikét, hogy a fent idézett versszak a külvilágot pozícionálja és a szenvedő, pusztuló magyar lélekkel együttérző, azt sirató módon ragadja meg. Tévesen. 

Pár hónappal ezelőtt a szingapúri miniszterelnök parlamenti felszólalásban reagált arra az ellenzéki felvetésre, miszerint be kéne fejezni a bevándorlók beengedését az országba, és a külföldi tehetségek helyett, a helyieket kéne pozícióba hozni. 

A miniszterelnök a reagálásában azt találta megjegyezni, hogy miközben érti a helyi lakosság aggodalmait, ha akarna se tudna gátat vetni a globálisan egyre élesedő munkaerőpiaci versenynek. Adminisztratív eszközökkel hozhatna (hoztak is) intézkedéseket a külföldi munkaerő beáramlásának megakadályozására, de valódi megoldást kizárólag a képzés, a folyamatos fejlődés, új tudások, készségek elsajátítása jelent. A COVID válságot követően ugrásszerűen megnövekedett a távmunka részaránya, és legfőképpen a jól fizető, csúcstechnológiai iparágakban, mint pl. az IT szektorban. 

Egy ország kormánya csak a fizikai mobilitást tudja befolyásolni, állampolgársággal, letelepedési és munkavállalási engedélyekkel játszhat. Abba nem tud beleszólni, hogy az interneten keresztül, távmunkába, otthonról dolgozva milyen cég, milyen embereket alkalmaz ha azok fizikailag a lábukat be se teszik az országba. És ezen a ponton felhívta a figyelmet arra, hogy csak Kínában évente 7 millió, 7.000.000 mérnök végez. Velük egyetlen módon lehet felvenni a versenyt. Jobbnak kell lenni náluk. 

Ehhez Szingapúr a világ egyik legjobb oktatási rendszerét tolja az itt élők feneke alá. Annak ellenére az angolt választották az egyik hivatalos nyelvvé, hogy az az elnyomók, gyarmatosítók nyelve volt, mégis ez a nyelv lett az itt élő ezerféle náció összekötő nyelve, az üzlet, a közigazgatás és mára már a hétköznapi élet nyelve is. De emellett minden gyerek általános iskola első osztályától kezdve valamilyen más nyelven is tanul. Alapból kettő, de nem ritkán, három-négy nyelvet is beszélnek a helyiek. 

Ugyanezt éltem meg Észtországban és az egész Baltikumban. Angolul még az erdő közepén lévő fabódéban kiszolgáló boltosnéni is beszél. Amikor kocsival mentünk haza, a nyelvi problémák a lengyel határt átlépve kezdtek megjelenni. Az észtek, beszélnek észtül, angolul, nagyon sokan oroszul, de nem ritka a finn, német, spanyol vagy más nagy nyelv ismerete se. Az egyetemre nem lehet nyelvvizsga nélkül beiratkozni, és bármilyen szakon tanul az észt hallgató a tárgyak egy részét kötelezően angolul kell hallgatnia bizonyítva a szakterületén való jártasságot nemzetközi környezetben is. 

Aztán amikor Szingapúrban vagy Észtországban ezek a fiatalok végeznek, akkor a világ legkülönbözőbb pontjain kötnek ki, tanulni, dolgozni, utazni, világot látni, tapasztalatot szerezni vagy éppen letelepedni. Az észtek egyébként most már mérhető módon inkább települnek haza.

A jól fizető, kreatív, nagy hozzáadott értéket jelentő munkákért iszonyatos verseny van az egész világban. Aki nem tud angolul, annak nem vége van, az el se kezdődött. 

Amikor Magyarországról olyan hírek jönnek, hogy ott nem kell nyelveket beszélni egy diplomásnak. Sőt folyamatosan csökken a diplomások aránya is, meg a felsőoktatásba jelentkezők száma. Hogy az egyetemek sehol sincsenek a nemzetközi rangsorokban és egy kézen meg lehet számolni azokat a magyar cégeket, amelyek a saját területükön bármiféle versenyt, kihívást jelentenek nemzetközi viszonylatban. 

Szóval amikor ilyen hírek jönnek, akkor csak egy lemondó legyintés van. Hát a magyaroktól se kell félni még egy darabig, hogy nagyon versenyezni kéne velük munkahelyekért vagy a cégeikkel piacokért. 

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

És valóban. A parlamenti imakör már megvan. Sőt mintha a földeken esőért imádkozó politikusokat is láttam volna. Százezrek ajakán azért a buzgó imádság, vagy a toppantós, kívánós, elvárós alapállás van (jőni kell, jőni fog), mert minden máshoz azért érteni is kéne. Ahhoz meg - többek között - a nyelvtudáson és általában véve a tanuláson keresztül vezet az út.