Társadalmi vállalkozások fejlesztése Szingapúrban

Tavaly szeptember óta, immár a második turnusban veszek részt társadalmi vállalkozások mentorálásában illetve értékelésében Szingapúrban. Ez a bejegyzés egy kicsit szakmaibb lesz, de megpróbálok közérthetően fogalmazni és általános érvényű megállapításokra szorítkozni. 

Az egyik motiváció, ami miatt képes és hajlandó voltam a tallinni egyetemi vezetői állásomat otthagyva Szingapúrba költözni, az az volt, hogy nagyon szerettem volna ezt a területet egy fejlettebb világban, ahol minden nagyobb léptékben csinálnak megtapasztalni. A számításom tökéletesen bejött, olyannyira, hogy habár vezető már nem vagyok, de az észt digitális kultúra előnyeit kihasználva még továbbra is dolgozom a Tallinni Egyetemen azonban lehetőségem nyílt arra is, hogy Szingapúrban közelebb kerüljek ehhez a területhez. 

Ennek hátterét egyrészt az adja, hogy saját céget hoztunk létre Szingapúrban társadalmi vállalkozások mentorálására, melynek így most két telephelye is van, egy Észtországban és egy Szingapúrban. Ezen felül hónapokat töltöttem el 2021 februárjától azzal, hogy itt találkoztam a terület legfontosabb szervezeteivel, azok vezetőivel és mentorként vagy értékelőként csatlakoztam a National Youth Council, az UNDP és a Singapore International Foundation Young Social Entrepreneurs programjaihoz. 

Néhány szó a társadalmi vállalkozásokról. 

Nekem már a kezdetektől komoly nézetkülönbségeim voltak a kollégáimmal arról, hogy miképpen tekintünk a társadalmi vállalkozásokra, miket tekintünk annak és hogyan is gondolkodunk ezek jelentőségéről. Körülöttem majdnem mindenki az EUs terminológiát használta és az amögött álló gondolkodásmódot érezte közel magához.

Az EU szakértői csoportja a társadalmi vállalkozásokat az európai jóléti államokban népszerű szociális piacgazdaság (social economy) keretébe ágyazza. 

A social enterprise is an operator in the social economy whose main objective is to have a social impact rather than make a profit for their owners or shareholders. It operates by providing goods and services for the market in an entrepreneurial and innovative fashion and uses its profits primarily to achieve social objectives. It is managed in an open and responsible manner and, in particular, involves employees, consumers and stakeholders affected by its commercial activities. 

A kiemeléseket én csináltam, mert ezeket hangsúlyozva szeretném érzékeltetni, hogy az EUs definíció olyan, a piacon, vállalkozásként működő, innovatív szervezeteket tekint tásadalmi vállalkozásnak, amelyek fő célja valamilyen társadalmi hatás elérése és a megfogalmazás ezt sajátos módon szembeállítja (rather than) vagy legalábbis rangsorolja a profitszerzés célkitűzéséhez képest. 

Ennél is továbbmegy azonban az EUs megközelítés, mert elvárja azt is, hogy a vállalkozási tevékenységből szerzett profit nagyrésze (mainly) kerüljön visszaforgatásra a társadalmi célkitűzés elérésére, és bele akar szólni abba is, hogy milyen tulajdonosi és döntéshozatali mechanizmus szerint működjenek ezek a cégek. 

The Commission uses the term 'social enterprise' to cover the following types of business

Those for who the social or societal objective of the common good is the reason for the commercial activity, often in the form of a high level of social innovation

Those whose profits are mainly reinvested to achieve this social objective

Those where the method of organisation or the ownership system reflects the enterprise's mission, using democratic or participatory principles or focusing on social justice.

Nekem ettől a definíciótól és a mögötte lévő gondolkodástól, megmondom őszintén a hajam égnek állt. Van az európai szociális gondolkodásnak, vagy legalábbis az ezen a területen dolgozó szakembereknek és akadémikusoknak egy gyomorból jövő ellenséges hozzáállása az üzleti világhoz, a kapitalizmushoz úgy általában. A piac rossz, a vállalkozók csaló gazemberek, a gazdaság önmagában csak arra jó, hogy kizsákmányolja az embert és a természetet. Ezért amikor a szféra, részben a jóléti állam növekedési korlátainak felismerése miatt, részben pedig a leszakadó régiók segély alapú felzárkóztatásának teljes kudarca miatt maga is elkezd olyan mechanizmusok felé mozdulni, ami a vállalkozások innovációs potenciálját és problémamegoldó képességét szeretné átvenni, akkor ezt úgy teszik, hogy rögtön az első lépésnél azonnal meg is kötik ezeknek a kezdeményezéseknek a kezét, tulajdonképpen kiherélve azokat. 

Nekem két nagy problémám van ezzel a megközelítéssel. Az egyik a profithoz való viszony. Ha egy vállalkozás egyértelműen mérhető társadalmi vagy környezeti hatást képes elérni, például újonnan kifejlesztett napelemeivel kiváltja a szennyező áramtermelő módszereket, vagy elviszi az áramot oda, ahol erre nincs hagyományos infrastruktúra, és ezzel esetleg milliárdokat keres az mennyiben teszi semmissé az ő pozitív társadalmi hatásukat? 

Én a hátam közepére nem kívánnám azt, hogy egy olyan kategóriába (klubba) tartozzon a cégem, ahol bürokraták megmondják nekem hogyan vezessem a cégem és azzal a gyanakvással lihegjenek a nyakamban, ami ebből az egész definícióból árad. 

Az már csak hab a tortán, hogy az EU (illetve szakértői) úgy tesznek, mintha ez egy felülről lefelé létrehozott konstrukció lenne, amit őt találtak ki, és ahelyett, hogy a jelenség valós részleteit megfigyelve egy leíró (és befogadó, megengedő) definíciót készítettek volna, egy restriktív, kizáró, excluzív klubbot hoztak létre, amiben ők mondják meg ki kicsoda. (Nem akarom a kelleténél hosszabban szapulni az EUs megközelítést, de nekem ott kilóg a lóláb, hogy erre a kirekesztő definícióra valószínűleg azért volt szükség, mert az alapmotíváció megint azt, hogy a megfejendő/megfejhető állam majd támogatásokkal, célzottan finanszírozni fogja ezeket a kezdeményezéseket és azok valójában nem a piacon élnek meg, hanem beöltöztetjük az NGO-kat és segélyszervezeteket egy új ruhába, új név alatt és most majd ezen a címen nyújtunk be finanszírozái igényt az adófizeték pénzére. Jól le kell szűkíteni tehát a klubba engedettek listáját, lehetőleg eleve lehetetlenné téve a piaci működést és elüldözve mindenkit, aki itt valóban vállalkozói szemlélettel közelítene társadalmi és környezeti problémák megoldásához). 

Szerencsére van élet az Európai Union kívül is. Az eltelt években volt alkalmam közelebbről megismerni amerikai, kanadai és ausztrál modelleket és megközelítéseket és az egyik legelső észrevételem az volt, hogy teljesen más szókinccsel közelítenek a témához. Az USA-ban eleve nem nagyon szeretik azokat a szavakat amik a szociális kitétellel kezdődnek, de ezt éppen megtapasztaltam Észtországban is, ahol mindent szovjetnek tartanak, ami szociális. Ezért ott az olyan jellegű vállalkozásokat, amelyek valamilyen társadalmi vagy környezeti hatást akarnak elérni, ilyen jellegű problémákat akarnak megoldani, azokat rendre inkább ilyen szavakkal írják le:

- Purpose driven businesses 

- Impact oriented startup

Tehát olyan cégek, amiket valami elérni várt hatás vagy célkitűzés vezérel. Most nem nyújtom a bejegyzést mindenféle amerikai definíciókkal és megközelítésekkel, hanem ugorjunk azonnal Szingapúrba, ahol ehhez az angolszász (liberális) modellhez nagyon közel álló megközelítéseket találunk:

"At its core, a social enterprise is simply a business which seeks to create social impact through the trading of goods and services. It uses the business platform to achieve social and/or environmental objectives while simultaneously seeking a financial return."

A definíció a National University of Singapore Asia Centre for Social Entreprenurship and Philanthtropy intézetének kutatásából származik  ( Landscape of Social Enterprises in Singapore, Social Entrepreneurship in Asia: Working Paper No. 1 https://www.academia.edu/25626319/Landscape_of_Social_Enterprises_in_Singapore) és nem nehéz észrevenni az alapvető különbséget az EUs megközelítéshez képest. Itt ezek a vállalkozások egyszerűen az üzleti világ részei, szimplán vállalkozások és kész. Társadalmi vállalkozássá (a kifejezést itt pozitív előjellel elég gyakran használják) azok a vállalkozások vállnak, amelyek üzleti tevékenységük részeként valamilyen társadalmi vagy környezeti hatást tudnak elérni és ez semmilyen módon nem kell, hogy befolyásolja a profitszerző képességüket. 

Hogy egy példát mondjak, Szingapúr talán legnagyobb társadalmi vállalkozása a szakszervezetek által fenntartott NTUC kiskereskedelmi élelmiszerbolt lánc, ami egyfajta szövetkezetként működve részben a lakosság tulajdonában áll (ha emlékezetem nem csal a 6 milliós országban 750.000 ember társtulajdonos a cégben) és mindezek ellenére (vagy éppen ezért) ez a cég a piacvezető élelmiszerbolt, ami ráadásul nem kormányzati támogatásból tartja megfizethetően alacsonyan az árait hanem innovációval és évente a profitjából osztalékot fizet a tagjainak. 

Amit a hétköznapokban látok ebből az az, hogy Európában dolgozva vért kellett izzadnunk azokkal a szervezetekkel, magánszemélyekkel, akik társadalmi vállalkozást akartak létrehozni ám gondolkodásmódjukban, stratégiájukban még mindig az államot, az önkormányzatokat vagy az EU-t látták bevételi forrásaik mögött. Az egyetemen amikor szociális és más társadalomtudományi képzésekben felkérnek, hogy tartsak egy kurzust a társadalmi vállalkozásokról, akkor tucatjával kapom az olyan üzleti terveket, aminek revenue stream rovatába az van írva önkormányzat vagy az állam. És ennyi. Amikor inkubációs programban dolgozom induló vállalkozásokkal, minimum egy-másfél évbe telik az, hogy addig eljussunk míg piaci alapokra tudjuk helyezni legalább a gondolkodásmódot. És akkor még semmit nem csináltunk. 

Ehhez képest Szingapúrban a beadott pályázatok és üzleti tervek, ötletek számomra szívet melengető módon egy nagyon biztató vállalkozói gondolkodásmód keretében kerülnek megfogalmazásra. Tegnap a Young Social Entrepreneurs program felhívására beérkezett 200 ötletből kiválasztott 54 kezdeményezés pitchingjét hallgattuk meg és kiválasztottuk azt a 15-öt, akiket a program egy éven keresztül támogatni fog a megvalósításban. A 6 perces prezentációkat hallgatva én nagyon le voltam nyűgözve, hogy ezek a jellemzően fiatal, egyetemista korú emberek (amúgy nem csak Szingapúrból, hanem a környékbeli országokból is érkezve) milyen kompetens módon voltak képesek problémát definiálni, azokat statisztikákkal alátámasztani, piacot azonosítani és azon helyet (rést) találva elhelyezni a saját megoldásukat, versenytársakat elemezni és fenntartható üzleti modellben gondolkodni. 

Szingapúrban tehát ez az egész téma be van terelve az üzleti (leginkább startup) világ keretei közé, és ugyanúgy az innovációt, gyors problémamegoldást és növekedést várják tőlük, mint bármilyen más üzlettől. Ezt látva és ebben a dimenzióban értelmezve, én hazaérkeztem a szakterületemen.