Az ÁSZ jelentés margójára

Rövid verzió, mintha egy tweet lenne: Ezek a szervilis faszok elmehetnek a picsába.

A hoszabb bejegyzés:

Az ÁSZ-ért azért kár egyébként, mert lánykorában voltak a szervezetnek kiemelkedő pillanatai. Én máig elismeréssel gondolok vissza az általuk 2012-ben publikált "Jelentés a pszichiátriai betegellátás átalakításának ellenőrzéséről" dokumentumra. Ahhoz képest, hogy egy pénzügyi szemléletű felügyeleti szerv készítette az a dokumentum általam korábban sosem látott szakmai és módszertani alapossággal tekintette át a szférát messze túlnyúlva a szigorú értelemben vett pénzügyi szempontokon. Odáig ragadtatták magukat, hogy mivel a mérhetőséget szolgáló valóban mérhető szakmai indikátorokat nem találtak, hát fogták magukat és gyártottak párat. 

Indikátorok nélkül ugyanis nagyon nehéz megmondani, hogy az állam hatékonyan költi-e a pénzét. És abban az időben (talán ma is, én nem követem) a szakmai dokumentumokban az a fajta kenegetés ment, hogy mivel nem lehet pontosan megmondani, hogy kik a pszichiátriai betegek, és azt sem lehet egész pontosan körülhatárolni, hogy mit jelent a felépülés, ezért a szakma mérhetetlen. Ezt nem egy magyar szakma játsza a mai napig, sokszor évitzedekre blokkolva a mérhetőséget, a számonkérhetőséget elkerülve ezzel bármiféle felelősségvállalást. 

Az ÁSZ meg fogta magát és a beszámolóját az akkor érvényben lévő Népegészségügyi Programban található és a szférával összefüggésbe hozható célkitűzésekhez viszonyítva írta meg. Hogy csak egy példát mondjak, az öngyilkossági kísérletek számát tették az egyik vezető indikátorrá. 

Engem akkor ez a bátor lépés nagyon meglepett, komoly fricska volt ez az ún. szakma felé, és a jelentésben szereplő megállapítások, következtetések szerintem nagyon pontosan megállták a helyüket.

Mondhatnánk, hogy most is hasonló történt ezzel a 2022-es jelentéssel is, egy komoly (bátor?) határátlépés csak éppen a másik irányba. 

Forrás

Nekem már a címadás szemet szúrt: „Pink education” jelenség Magyarországon?! 

Nem azzal van a bajom, hogy köznyelvi, sőt szleng kifejezéseket használ, mert zárójelbe teszi, és különben is én meg káromkodom a blogomon (mostanság), igaz nem is veszek fel pénzt pénzügyi ellenőrzés címén érte. Azt érdemes észrevenni inkább, hogy a cím egy "jelenséget" vizsgál, már a címében megkérdőjelezve azt, felkiáltójellel. Már éppen csak egy emoji hiányzik, esetleg egy seggét rázó .gif fájl. Én amúgy azt sem bánnám, ha mindezek ellenére a cím esetleg arról szólna, hogy állami pénzek felhasználásának hatékonyságát, jogszerűségét vizsgálta az erre a célre létrehozott ellenőrző szerv. 

Mert figyeljük meg, a 2012-es jelentés címében egyértelműen benne van, hogy egy javarészt állami finanszírozásból működő ellátórendszer átalakításának (pénzügyi) ellenőrzéséről szólt az anyag. 

A 10 évvel későbbi jelentés alcíme se visz bennünket közelebb az elvárható profilhoz:

"A felsőfokú végzettséggel rendelkező nők túlreprezentáltságának tényezői és gazdasági-társadalmi hatásai" - tessék mondani ebben a címben milyen állami szereplők vagy állami pénzt költő egyéb szereplők pénzügyi gazdálkodásának az elemzéséről van szó? 

Aztán amikor még beljebb megyünk és a fejezetcímek alapján várunk valamiféle pénzügyi szemléletű értékelést akkor ehelyett ezt kapjuk:

Saját kutatás: A szülők és pedagógusok percepciója

- Vannak-e olyan tulajdonságok, amelyek a megkérdezettek megítélése alapján szignifikánsan inkább valamelyik nemre jellemzőek?

- Mely tulajdonságokat preferálják, várják el, tartják fontosnak vagy szükségesnek inkább a közoktatásban a megkérdezettek?

- Van-e különbség a tanárok és a szülők véleménye között annak megítélésében, hogy az egyes tulajdonságok nőiesek vagy férfiasak, illetve mennyire fontosak a közoktatásban? 

- A közoktatás a fiús vagy a lányos tulajdonságokat részesíti előnyben?"

A kutatási kérdésekre kapott válaszokat és az ÁSZ következtetéseit a magyar sajtó részletesen feltárta. 

Vettem a fáradtságot és megnéztem, hogy mekkora a személyi átfedés a két jelentés (2012 vs. 2022) szerzőgárdája között. Nulla. Az Állami Számvevőszék vezetőjét 2017-ben váltották le. Ez a jelentés az új vezető regnálása alatt született meg. 

Két gondolat zárásképpen:

Nem tudok szabadulni az emléktől, hogy talán olyan 15-20 éve a húgom beiratkozott az egyik vidéki főiskolára. Talán két hétig bírta, miközben olyan színvonalas beszélgetéseket hallgatott, amikor a csoporttársai azt beszélték meg, hogy az akkor éppen küszöbön álló olimpiára a tüzet (mert figyelj, hallod, be is mondták) az olimpiai lány(!) viszi. Mutatták is a TV-ben, látni lehetett a csajt. Hogy baj van a felsőoktatás mesterséges felduzzasztása körül azt mindenki tudja, aki dolgozott valaha egyetemen, főiskolán. Az ÁSZ azonban ezt a jelek szerint nem tudja mérni, vakfoltja van rá, ugyanis pont révbe ért az a generáció, akik a húgom főiskoláján beszélgettek. Lehet egyikőjük írta a jelentést. 

A másik gondolat pedig az, hogy elképesztő az az alapfeltevés, miszerint a nőknek valamiféle kötelezettsége lenne a gyerekszülés. Hazafias, humános, erkölcsi, vallási, nem is tudom. Tessék mondani, ha valami oknál fogva nem termeli újra magát az emberiség, mert nem akad nő, aki gyereket szeretne szülni erre a világra, akkor mi van? Kifut az utolsó széria és lehúzzuk a rolót. Áll-e a szabadságában egy reprodukcióra alkalmas embernek, hogy ő akarja-e magát reprodukálni?  Ez férfiakra is alkalmazható. 

Mi van ha egy egész generáció dönt úgy, hogy kiszáll a mókuskerékből? 

Én azonban nem gondolom, hogy ettől kéne tartani, de azt igen, hogy ez is egy elfogadható döntés lehet. 

És tudom, hogy nálam mindig egy észt példa ugrik ki a fiókból, de mégis és megint abszolút idevág.

Az észt nők egyre több gyereket szülnek. 2003 óta kezdett el a termékenységi ráta az ottani 1,3 körüli mélypontról 1,7 körüli magasságba emelkedni. Ami még mindig nem éri el a vágyott 2,1-es szintet, de már sokkal közelebb van hozzá. A témával foglalkozó kutatók a bőkezű családtámogatási rendszert (ez paradox módon részben szovjet örökség), a megnövekedett jövedelmeket és a pozitív jövőképet emelik ki. Én a magam szemével azt láttam ott, hogy egy a téma szempontjából szerencsés kombinációja jött össze a középosztály erősödésének és a közösségi szellemnek. Az észtek elkezdtek befektetni a saját országukba, mert úgy látják érdemes.