Miért kerül hátrányba az, aki kiszáll a globalizációból?
Get link
Facebook
X
Pinterest
Email
Other Apps
Nagyon érdekes (és szerintem tanulságos) elemzés jelent meg a New York Times-ban arról, hogy miképpen tűnik egyre inkább úgy, hogy Kína törekvése a technológiai önellátásra kudarcra van ítélve.
A cikk a félvezetőgyártás példáján keresztül mutatja be azt, hogy milyen nagyon összetetté és bonyulttá vált a mai világban a csúcstechnológiához való hozzáférés. Hogy a félvezetők, mikrocsippek mennyire fontosak és a hozzáférhetőségük mennyire függ a nemzetközi együttműködéstől azt mindannyian a bőrünkön érezhettük, akik mondjuk autót nem tudtak vásárolni, vagy korábban alapvetőnek számító cikkekhez nem tudtak (vagy nem azonnal tudtak hozzáférni).
A félvezetők ma a csúcstechnológiás eszközök lelkét jelentik és túlzás nélkül mindenhol. A hadiiparban, az orvoslásban, a kommunikációban, a közlekedésben, az űrkutatásban, a modern mezőgazdaságban, a számítástechnikában úgy an block, a logisztikában, a robottechnológiában, a gyártástechnológiában, az oktatásban és a kezünkhöz nőtt kütyüjeinkben is. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy körbe vagyunk véve gépekkel és eszközökkel, amiknek a működéséről, a technológiai hátteréről fogalmunk sincs ezért talán fontos érzékeltetni, hogy a félvezetőgyártás egy rendkívül bonyolult, összetett folyamat.
Egy rövid (angol nyelvű) áttekintő videó arról mit is jelent a félvezetőgyártás a gyakorlatban:
A cikk is hangsúlyozza és én is szeretném kiemelni, hogy itt nem pusztán a gyártásról magáról van szó. A félvezetőket megtervezik és folyamatosan új megoldások jelennek meg. Aztán nagyon speciális körülmények között legyártják ezeket úgy, hogy a szükséges alapanyagokat a világ legkülönbözőbb sarkaiból szedik össze. Bármilyen furcsán hangzik, megint máshol szerelik össze és tesztelik a félvezetőket és teszik aztán különféle eszközökbe a világ másik sarkában.
Ez a soklábon állás nem csak arról szól, hogy a nyersanyagok eloszlása földrajzi sajátosság és a különféle természetes erőforrások szerteszét vannak a világban, hanem arról is, amit a közgazdaságtan úgy hív komparatív előny.
Ez nagyon röviden azt jelenti, hogy egy végtelenül összetett folyamatban ha valamelyik ország (illetve annak csúcstechnológiával foglalkozó ipara) rááll egy adott fázisra, megteremti annak az infrastrukturáját, célzottan ráírányítja az oktatást, a kutatást akkor abban az adott témában hatalmas előnyre fog szert tenni. Megkerülhetetlen lesz.
Ez persze nem teljesen igaz, mert mindent meg lehet tanulni, mindent fel lehet építeni, de amikor valaki mondjuk már 50 éve rá van állva a mikrochip gyártásra azzal nagyon nehéz lesz versenyre kelni.
Amikor Kína úgy döntött, hogy önellátóvá válik a csúcstechnológiagyártás terén, akkor azt úgy képzelték, hogy majd belepumpálnak egy csomó pénzt, egy nap alatt felhúzzák a gyárakat (mint azokban a videókban, ahol tényleg egy nap alatt raknak össze előregyártott elemekből háztömböket), és Xi Jinpin elnök csettintésére indul is a mikrocsipgyártyás.
A New York Times cikkében megszólaltatott szakértők szerint, ha Kína valóban piacvezető akar lenni a félvezetőgyártásban azt megteheti, de rá fog menni 30 esetleg 50 éve is. Márpedig a kínai elnök ezt nem így képzeli. Számára Mao Ce Tung bezárkózó és az önellátásra épülő politikája a példa és ha Mao meg tudta oldani, hogy atombombája, aztán rögtön utána hidrogénbombája majd saját műholdjai legyenek, akkor ezt is meg fogják oldani házon belül és többé nem válnak függővé szankcióktól vagy éppen a nemzetközi versenytől.
Ez nem elképzelhetetlen. De nem egyik napról a másikra fog megtörténni. És itt nem segít az a technológiában nagyon érvényes szabály, hogy a technológiai előny sosem igazi előny, mert lemásolni, ellopni, utánacsinálni vagy ne adj isten megvásárolni már sokkal hamarabb és olcsóbban megy mint kifejleszteni. Ez általában igaz is. De nem a csúcstechnológiában ahol hiába lopod el az előző heti terveket, ha nincs meg a kapacitásod, hogy a saját mérnökeid ennél jöbbat tervezzenek a jövő héten megint lopnod kell és ez most már egyre nehezebb mert kirakták a kínai cégeket számos nyugati országból. ZTE-stűl, Huewei-estűl. meg Confucius Intézetestűl, ahol nyelvtanítás címszó alatt ment a kémkedés. Lehet lopni, de ellopni csak a múlt hetit lehet. A jövőheti ott van, ahol az ész van.
Van egy másik oka is a kínai kudarcnak, amit szintén részletesen tárgyal a New York Times cikke. Ez a felülről jövő voluntarista tervgazdálkodásos fejlesztés megspékelve a lojalitással (mintegy a verseny helyett) leginkább hatalmas korrupciós botrányokhoz vezet. Az is lett belőle.
Akárhogy is tekerjük, a nyílt szabad versenyen, a kreatív energiákat szabadon engedő légkörben és az együttműködésen, a komparatív előnyök kihasználásán alapuló fejlesztések mindig előnyben lesznek a bezárkózó, lefojtott, és erőből tolt megoldásokkal szemben. Kína ettől még lassan kiépítheti a maga kapacitásait és könnyen lehet, hogy ez is fog történni. De ennek ellenszere a még szorosabb és még specializáltabb globális együttműködés, ami egy nagyon erős versenyelőny.
Azt mondja Sam Altman, a ChatGPT-t fejlesztő és működtető OpenAI igazgatója, hogy pusztán az, hogy az emberek egy megválaszolt kérdés után beírják a ChatGPT-be, hogy KÖSZÖNÖM , az nekik (mármint az üzemeltetőnek) több millió dollárjukba kerül. Én meg azon gondolkodtam el, hogy az mennyibe fog kerülni (nekik is és mindenki másnak), amikor az emberek már nem fogják azt írni (mondani), hogy köszönöm. Mert túl sokba kerül. Foglalja a helyet. Kinek van erre agya, hogy még udvarias, előzékeny, kedves legyen? Minden szóval bizonyíthatóan öregszem, ráncosodik az arcom, elhasználom a tüdőm, tulajdonképpen megölöm magam minden egyes köszönömmel. És akkor a mosolyról még nem is beszéltünk ugye. Azok a szarkalábak nem a pókerarctól vannak. Amúgy persze hogy értem mire gondol, ahogy az angol mondja, "honnan jön", amikor ezt mondja. Egyrészt nekik minden egyes begépelt üzenet erőforrást használ és 100 milliós nagyságrendben a sima "Thanks" üzenetek, amit a gép elolvas, válaszo...
Nagy fába vágtam a fejszémet és írtam egy sci-fi könyvet. Régóta foglalkoztat az írás, igazából gyerekkorom óta írok, vagy naplót, vagy soha be nem fejezett történeteket. Most ezt végre befejeztem. Most teszt olvasókat keresek, akik szeretik a műfajt és szívesen olvasnának akár csak pár fejezetet is, hogy aztán megosszák velem a visszajelzéseiket. Egy összefüggő, elejétől végéig megírt regény lett belőle, az első marsi telepek története. Élő ember, rajtam kívül még nem olvasta, kizárólag chatgpt, ami ugyan nagyon jó visszajelzéseket adott és a tudományos, technikai részeket nélküle talán évek alatt se tudtam volna összegyűjteni. A képek illusztrációk Most csinálom az utolsó szerkesztéseket, és ez az a pillanat, amikor szeretném megmutatni olyan embereknek, akik szeretik a hard core sci-fi könyveket. Hogy érzékeltessem ez mit jelent. Amikor megmutattam a 13 éves lányomnak, a szerintem egyik leginkább akciódús jelenetet ő három bekezdés után azzal adta vissza, hogy olyan minth...
Visszatérő témám, hogy mennyire elszabadultak az internetes csalások és lehúzások Szingapúrban. Nem tudom otthon mi a helyzet ezen a téren, de itt ez olyan ipari méreteket öltött, hogy beépült a mindennapokba. Miközben ez a világ egyik legbiztonságosabb városa, ha azt nézzük, hogy nincsenek nyomornegyedek, minden be van kamerázva, a biciklitolvajt a lakásáig követhetik a rendőrök a kamerán ráérnek megvacsorázni és majd ha végeztek kilátogatnak hozzá. Az interneten azonban nem ez a helyzet. A bejegyzés apropóját az adja, hogy idén másodszor (és még csak április van!) összességében talán ötödször kellett lecserélnem a bank kártyámat mert meghekkelték és megint látom a számlaösszesítőben, hogy sunyi kis tételekkel Google Play, kanadai grocery...$3...$6 tünedezik el a pénz a számlámról mint a vajas sütemény a nagymama asztaláról már ebéd előtt a családi összejövetelen. A legijesztőbb az, hogy a bank már nem is akar úgy tenni, mintha tudná kezelni a dolgot. Automatiku...
Az egész Trump jelenségből az zavar a leginkább, hogy mennyire nem képes a világ helyén kezelni ezeket az új generációs populistákat. Orbán Viktor 10 évig tudott szabadon garázdálkodni az EU-ban mert ezek a jól fésült, kilúgozott diplomaták és mainstream politikusok el nem tudták képzelni, hogy egy kocsmai hőzöngés színvonalán (is) lehet űzni a politikát. Azért nem értem, mert történelmi példa pedig jócskán akad minderre, Róma néhány császára, középkori hadurak, de a modern korban Adolf Hitler és Mussolini sem a finomkodó diplomáciai érzékről voltak híresek, hogy a cipőjével az asztalon csapkodó Hruscsovról, a mata részeg Jelcinről vagy extravagáns afrikai, ázsiai és dél-amerikai diktátorokról ne is beszéljek. Engem ezeknek a nagyon hasonlóan kifutó történeteknek az alakulása abban a fázisban zavar leginkább, amikor már elkezdik az ámokfutást és még mindenki úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne. Hogy Chamberlain még azt hiszi majd gyarmatokat ajánl (olajat a túzre) Hi...
Két éve is elmúlt, hogy megjelent a Chat GPT és azóta mint eső után a gomba úgy jelennek meg a különböző mesterséges intelligencia alkalmazások. Egy nagyon szubjektív bejegyzésben összefoglalom az eddigi tapasztalataimat. Én azok közé tartozom, akik inkább pozitívan ítélik meg a technológiai újításokat, sőt én bizonyítottnak látom, hogy a tudatos innováció jobbá tette az életünket. Ezzel együtt tudok kritikus lenni a különböző technológiákkal, mert minden éremnek két oldala van, és mert az újításokat általában egy olyan hype és evangelizmus veszi körül, amit én inkább visszanyesegetnék. Pontosan így van ez a mesterséges intelligenciával is. Mégis, talán a mobiltelefonok, és aztán az okos telefonok megjelenése óta, szerintem nem volt ekkora előrelépés a technológiában. A mobiltelefonok felgyorsították a kommunikációt, mindenki azonnal, valós időben elérhető vált. Az, ami ilyen pittyegő üzeneteken keresztűl csak kiemelt szakmáknak (orvosok pl.) volt elérhető az hétköznapivá vá...
Comments
Post a Comment