Miért kerül hátrányba az, aki kiszáll a globalizációból?
Get link
Facebook
X
Pinterest
Email
Other Apps
Nagyon érdekes (és szerintem tanulságos) elemzés jelent meg a New York Times-ban arról, hogy miképpen tűnik egyre inkább úgy, hogy Kína törekvése a technológiai önellátásra kudarcra van ítélve.
A cikk a félvezetőgyártás példáján keresztül mutatja be azt, hogy milyen nagyon összetetté és bonyulttá vált a mai világban a csúcstechnológiához való hozzáférés. Hogy a félvezetők, mikrocsippek mennyire fontosak és a hozzáférhetőségük mennyire függ a nemzetközi együttműködéstől azt mindannyian a bőrünkön érezhettük, akik mondjuk autót nem tudtak vásárolni, vagy korábban alapvetőnek számító cikkekhez nem tudtak (vagy nem azonnal tudtak hozzáférni).
A félvezetők ma a csúcstechnológiás eszközök lelkét jelentik és túlzás nélkül mindenhol. A hadiiparban, az orvoslásban, a kommunikációban, a közlekedésben, az űrkutatásban, a modern mezőgazdaságban, a számítástechnikában úgy an block, a logisztikában, a robottechnológiában, a gyártástechnológiában, az oktatásban és a kezünkhöz nőtt kütyüjeinkben is. Hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy körbe vagyunk véve gépekkel és eszközökkel, amiknek a működéséről, a technológiai hátteréről fogalmunk sincs ezért talán fontos érzékeltetni, hogy a félvezetőgyártás egy rendkívül bonyolult, összetett folyamat.
Egy rövid (angol nyelvű) áttekintő videó arról mit is jelent a félvezetőgyártás a gyakorlatban:
A cikk is hangsúlyozza és én is szeretném kiemelni, hogy itt nem pusztán a gyártásról magáról van szó. A félvezetőket megtervezik és folyamatosan új megoldások jelennek meg. Aztán nagyon speciális körülmények között legyártják ezeket úgy, hogy a szükséges alapanyagokat a világ legkülönbözőbb sarkaiból szedik össze. Bármilyen furcsán hangzik, megint máshol szerelik össze és tesztelik a félvezetőket és teszik aztán különféle eszközökbe a világ másik sarkában.
Ez a soklábon állás nem csak arról szól, hogy a nyersanyagok eloszlása földrajzi sajátosság és a különféle természetes erőforrások szerteszét vannak a világban, hanem arról is, amit a közgazdaságtan úgy hív komparatív előny.
Ez nagyon röviden azt jelenti, hogy egy végtelenül összetett folyamatban ha valamelyik ország (illetve annak csúcstechnológiával foglalkozó ipara) rááll egy adott fázisra, megteremti annak az infrastrukturáját, célzottan ráírányítja az oktatást, a kutatást akkor abban az adott témában hatalmas előnyre fog szert tenni. Megkerülhetetlen lesz.
Ez persze nem teljesen igaz, mert mindent meg lehet tanulni, mindent fel lehet építeni, de amikor valaki mondjuk már 50 éve rá van állva a mikrochip gyártásra azzal nagyon nehéz lesz versenyre kelni.
Amikor Kína úgy döntött, hogy önellátóvá válik a csúcstechnológiagyártás terén, akkor azt úgy képzelték, hogy majd belepumpálnak egy csomó pénzt, egy nap alatt felhúzzák a gyárakat (mint azokban a videókban, ahol tényleg egy nap alatt raknak össze előregyártott elemekből háztömböket), és Xi Jinpin elnök csettintésére indul is a mikrocsipgyártyás.
A New York Times cikkében megszólaltatott szakértők szerint, ha Kína valóban piacvezető akar lenni a félvezetőgyártásban azt megteheti, de rá fog menni 30 esetleg 50 éve is. Márpedig a kínai elnök ezt nem így képzeli. Számára Mao Ce Tung bezárkózó és az önellátásra épülő politikája a példa és ha Mao meg tudta oldani, hogy atombombája, aztán rögtön utána hidrogénbombája majd saját műholdjai legyenek, akkor ezt is meg fogják oldani házon belül és többé nem válnak függővé szankcióktól vagy éppen a nemzetközi versenytől.
Ez nem elképzelhetetlen. De nem egyik napról a másikra fog megtörténni. És itt nem segít az a technológiában nagyon érvényes szabály, hogy a technológiai előny sosem igazi előny, mert lemásolni, ellopni, utánacsinálni vagy ne adj isten megvásárolni már sokkal hamarabb és olcsóbban megy mint kifejleszteni. Ez általában igaz is. De nem a csúcstechnológiában ahol hiába lopod el az előző heti terveket, ha nincs meg a kapacitásod, hogy a saját mérnökeid ennél jöbbat tervezzenek a jövő héten megint lopnod kell és ez most már egyre nehezebb mert kirakták a kínai cégeket számos nyugati országból. ZTE-stűl, Huewei-estűl. meg Confucius Intézetestűl, ahol nyelvtanítás címszó alatt ment a kémkedés. Lehet lopni, de ellopni csak a múlt hetit lehet. A jövőheti ott van, ahol az ész van.
Van egy másik oka is a kínai kudarcnak, amit szintén részletesen tárgyal a New York Times cikke. Ez a felülről jövő voluntarista tervgazdálkodásos fejlesztés megspékelve a lojalitással (mintegy a verseny helyett) leginkább hatalmas korrupciós botrányokhoz vezet. Az is lett belőle.
Akárhogy is tekerjük, a nyílt szabad versenyen, a kreatív energiákat szabadon engedő légkörben és az együttműködésen, a komparatív előnyök kihasználásán alapuló fejlesztések mindig előnyben lesznek a bezárkózó, lefojtott, és erőből tolt megoldásokkal szemben. Kína ettől még lassan kiépítheti a maga kapacitásait és könnyen lehet, hogy ez is fog történni. De ennek ellenszere a még szorosabb és még specializáltabb globális együttműködés, ami egy nagyon erős versenyelőny.
Az egész Trump jelenségből az zavar a leginkább, hogy mennyire nem képes a világ helyén kezelni ezeket az új generációs populistákat. Orbán Viktor 10 évig tudott szabadon garázdálkodni az EU-ban mert ezek a jól fésült, kilúgozott diplomaták és mainstream politikusok el nem tudták képzelni, hogy egy kocsmai hőzöngés színvonalán (is) lehet űzni a politikát. Azért nem értem, mert történelmi példa pedig jócskán akad minderre, Róma néhány császára, középkori hadurak, de a modern korban Adolf Hitler és Mussolini sem a finomkodó diplomáciai érzékről voltak híresek, hogy a cipőjével az asztalon csapkodó Hruscsovról, a mata részeg Jelcinről vagy extravagáns afrikai, ázsiai és dél-amerikai diktátorokról ne is beszéljek. Engem ezeknek a nagyon hasonlóan kifutó történeteknek az alakulása abban a fázisban zavar leginkább, amikor már elkezdik az ámokfutást és még mindenki úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne. Hogy Chamberlain még azt hiszi majd gyarmatokat ajánl (olajat a túzre) Hi...
A svájci Global Risk Profile intézet által évente készített Global Corruption Index 2022-es kiadása szerint Magyarország az Európai Unió legkorruptabb országa. A 196 országot vizsgáló elemzésben a legkevésbbé korrupt országok kerülnek előre, itt a 4 Skandináv országot és őket követően Észtországot találjuk. Magyarország a lista 71-ik helyén áll, mögötte már nincs több EU tagország Románia a 63-ik, Bulgária az 55., Horvátország a 48.. A Visegrádi 4-ekhez mérve magunkat a szlovákok a 45.-ek, a lengyelek a 35., a csehek a 32. helyen végeztek. Magyarországnál olyan országok bizonyultak kevésbbé korruptnak mint Ruanda, Columbia, az Egyesült Arab Emírségek, Örményország, Argentína, Dél-Afrika, Botswana, Malajzia, Van pár ország, ahol vagy éltem vagy sokat dolgoztam, vagy sokat hallok róluk, amelyek a puszta számoknál élőbbé teszik a listát. Észtországon én egyáltalán nem csodálkozom. Magam is ezerszer leírtam már, hogy az ún. észt csodának a radikális digitalizáció melle...
A minap édesanyámmal álmodtam. Sokat álmodom vele mostanában, ahogy sokat álmodom azt, hogy gyerekkorom lakásában élünk Tatabányán, Óvárosban a Ságvári utcában. Most legutóbb álmomban jött haza munkából. Én már otthon voltam, jött fel, caplatott a lépcsőn, a negyedikre. Volt az ajtónkon egy retesz, amit talán félelemből, talán elővigyázatosságból, de mindig zártunk. Így csak belülről lehetett kinyitni az ajtót, hiába volt valakinek kulcsa. Ha valamivel 4 után hazaért, akkor mindig oda kellett rohanjunk az ajtóhoz, hogy beengedjük. 4-ig dolgozott. A bánya tervező irodájában műszaki rajzolóként. Geológus végzettséggel. Szerettem bejárni a munkahelyére. Olyan tiszta, rendezett hely volt, és nekem azok a hatalmas szögbe állított tervezőasztalok olyanok voltak, mintha valami űr filmben lennének. Ők tervezték a vágatokat, nagy pausz papírra vitték fel tustollal a fúrások helyét. Sokszor próbálta magyarázni sose értettem, annyira azért nem is érdekelt. A sablonjait, betüsablon, szá...
Olvasom a Telex cikkét arról, miképpen okoz gondot, hogy a potenciális partner egyetemek nehezen értelmezik, félreértelmezik az Európa Tanács magyar egyetemek Erasmus és Horizon programban való részvételét. A helyzet, ahogy én látom, egy külföldi egyetemen dolgozva, sokkal rosszabb. Nincs itt semmi félreértés. A jogi kavalkád, a különutas finanszírozás miatt megbonyolított - amúgy is lélekölő - adminisztráció miatt, az egyetemi döntéshozók, középvezetők, maguk az akadémiai dolgozók is a hátuk közepére nem kívánják a magyar partnert. És az alaphangulat amúgy is megvan hozzá. Kimondani nem lenne politikailag korrekt (ha van még ilyesmi)...hát "félreértik a határozatot".
Szingapúr egy egész városrészt, kb. 70 futballpályányi területet (50 hektár) alakít át okos várossá Punngol Digital District néven. (Ez kb. fele a Városliget méretének.) A teljesen megújuló városrész egyszerre foglal magában lakónegyedeket, munkahelyeket és szórakozási lehetőségeket, mindegyiket a legfejlettebb technológiával ellátva úgy, hogy a térületen elhelyezett több mint 20.000 érzékelő segítségével élő információkat gyűjtenek ezeknek a kísérleti technológiák eredményességéről úgy, hogy azokat egy élő környezetben használja a lakosság, a munkahelyek, a szolgáltatások. A kerület központi eleme az ún. Open Digital Platform (ODP), ami magyarul nyílt digitális felületet jelent. Ez egy minden vállalkozás, startup és a kerületbe települő kezdeményezés számára elérhető plug-in and play (csatlakozz és játsz) elven működő nyílt platform, ami bármilyen új technológia vagy megoldás élő kipróbálását teszi lehetővé úgy, hogy a kerületben elhelyezett szenzorok által összegyüjtött informác...
Comments
Post a Comment