Rezsicsökkentés Észtországban

 Az utóbbi években hozzászoktunk ahhoz, hogy Észtországról mint sikertörténetről, mint bezzegországról beszéljünk. Én is rengeteg pozitív bejegyzést meg videót csináltam Észtországról, és ugye, aki Á-t mond, mondjon B-t is. Bár a bejegyzés végére ki fog derülni, hogy megint Á-t mondok. 

Kezdjük a makacs tényekkel: ha megnézzük az inflációs adatokat azt találjuk, hogy Észtországban a legnagyobb az inflációs ráta Európában.

Forrás

A fenti ábrán láthatjuk, hogy miközben az eurózóna átlagos inflációs rátája 8,6%, Észtországban 2022 júniusában ennél majd háromszor nagyobb volt az éves árnövekedés mértéke. A három balti ország áll a lista élén 22, 20, és 19% körüli értékekkel. (A bejegyzést pár hete kezdtem írni, azóta frissebb adatok már 23%-os inflációt mutatnak Észtországban.)

Ha nagyon rövidre akarom fogni, és egy mondattal akarom összefoglalni az egész bejegyzést: akkor a lényeg az, hogy Észtország nem csak a 12%-os gazdasági növekedés idején veszi komolyan a piacgazdaságot, hanem válságban is. 

Van egyfajta gazdaság- és társadalompolitikai következetesség, vagy jobb talán stabilitásnak hívni, mert a következetességben benne van az az értékítélet, hogy ez valami pozitív cselekedet, aminek a végén meg lesz az eredménye. Én azonban nem mondom ezt, egyszerűen mint egy karaktert akarom leírni, hogy az észt gazdaságpolitika nagyon határozottan piacbarát és emellett válság idején is kitartanak. 

Ez a piacbarátság azt jelenti, hogy az emberi szükségletek kielégítésének és a javak elosztásának elsődleges terepe véleményük szerint a piac, amibe csak a legritkább esetben avatkoznak be. 

A dolog persze nem fehér és fekete, ráadásul bőven vannak itt a piaci viszonyokon túlmutató dolgok is. Szóval nézzünk be a motorháztető alá:

Az észt gazdaság az infláció ellenére nem teljesít rosszul. Az észt központi bank szerepét betöltő Eesti Pank február elején kelt elemzése szerint a covid válság lecsengése után az eurózóna más országaihoz képest az észt gazdaság gyorsabban talált magára. Alacsony munkanélküliség és az előző évek tendenciáihoz hasonlóan növekvő bérek jellemezték az év elején az országot. Ez ráadásul egy hosszú évek óta tartó tendencia volt, az észtek (beleértve az észt emberek fizetéseit) nagyot nőttek az eltelt években. A liberális gazdaságpolitika egyik jellemzője, hogy nagyok a kilengések. Ez nem biztos, hogy jó, ezt csak mint tényt írom le. Mivel nincsen, vagy jelentéktelen az állam kiegyensúlyozó ereje, alacsony az újraelosztás mértéke, alig van a piaci viszonyokba beavatkozás a válságok és a fellendülések is hatalmas amplitudóval száguldanak végig az országon. 

Magasak az árak, romlanak a gazdasági mutatók, de az eltelt évek növekedése egyelőre még viselhetővé teszi a terheket. 

A másik fontos faktor, ami az emberek reakcióit érdemben befolyásolja, hogy az energiakrízis nem kis részt az orosz invázió következménye. Ez Észtországban alapból változtatja meg a hozzáállást. Az észtek háborúban állnak. Nem a szó szoros értelmében, hanem lélekben. A világon egyedülálló módon Észtország évi gazdasági teljesítményének 0,8%-át költötte az ukránok támogatására, átadták legmodernebb fegyvereiket, tömegével fogadták be az ukránokat és lélegezetelállító, amilyen egyéni és kormányzati kezdeményezések garmadája áll teljes mellszélességgel az ukránok mögé. Ebben a lelkiállapotban, ha a lakosság az oroszokat hibáztatja az elszabadult energiaárakért az olyan értelmezést kap, hogy ez az az ár, amit meg kell fizetnünk Putyin eltávolításáért a történelem szinpadáról. És ezt az árat az észtek a jelek szerint készek megfizetni. Szerintem ennél is többet készek lennének. Ha oda jut az energiaválság, hogy a lakosoknak szaunákban, vagy közös menhelyeken kell összejönni melegedni, akkor azt fogják csinálni. Még mindig viselhetőbb ár, mint amit az ukránok fizetnek február óta és Észtországban nagyon erős az a meggyőződés, hogy ha Ukrajnában nem sikerül megállítani Putyint, akkor ők lesznek a következő célpont. 

Fentebb említettem, hogy az észtek következetesen egy piacbarát politikát folytatnak, aminek a lényege az, hogy ha nem muszáj, akkor nem avatkoznak be a piaci folyamatokba. Ha muszáj, akkor azonban igen, és ez árnyalja az alapállítást is. 

Habár Észtországban nem volt rezsicsökkentés, tavaly október óta a lakossági fogyasztók támogatást kapnak az államtól. Az észt megoldás nem a piaci árakhoz nyúl hozzá, hanem a lakosok jövedelmi helyzetétől függően vállalja át a megnövekedett rezsiszámlák egy részét egy meghatározott fogyasztásig. (Itt egy több európai országot érintő összefoglaló)

Másrészről, a piacbarát gondolkodásnak mindig megvan az a veszélye, hogy képesek elpofátlanodni a cégek. Ez történt alig pár éve a Danske bank esetében, ahol csillagászati összegekkel mostak oroszt pénzt. A dán bank kivonult (kitették) az országból, a bank észt részlegének vezetője öngyilkosságot követett el. Az észt (és a balti térség) árampiaca nagyon sajátos jellegzetességeket mutat. A térségben tevékenykedő cégek a megnövekedett áraknak köszönhetően hatalmas pénzeket keresnek, mert az árnövekedés messze meghaladja a költségeik növekedését. A szabadpiaci megoldásoknak köszönhetően Észtországban a fogyasztók (a lakosságiak is) szabadon dönthettek úgy, hogy piaci áron, annak ingadozásait élvezve vagy elszenvedve vásárolják az áramot, vagy olyan szolgáltatóval szerződnek, amelyik átalánydíjat számol fel, aminek az ára nem változik egyik napról a másikra. Nagyon sok háztartás és vállalat piaci áron vásárolta az áramot Észtországban. 

Mindez habár még mindig olvasható lenne a szabadpiaci törvények keretében, mégis az észt kormány úgy döntött, hogy 2022 végére átalakítja az árampiacot, a kisfogyasztók egy univerzális szolgáltató alá terelésével és a cégek árképzési rendszerének a költségekhez kötésével. Ez azért nagyon komoly elmozdulás a szabadpiaci viszonyoktól de még messze van a kárpátok géniuszának bemondásos árképzésétől. 

Általánosságban azonban még ezen finomítások mellett is elmondható, hogy az észt kormány nem tett túl sokat az energiaárak visszaszorításért és az infláció megállításáért.

A jelek szerint egyelőre ez nem veszélyezteti a kormányzó liberális Reform Párt pozícióit. A párt támogatottsága stabil 34%-on áll, az őket követő konzervatív riválisaik 21%-os támogatottságot mondhatnak a magukénak. Az én véleményem szerint az orosz konfliktus most minden felülír Észtországban, lehet akármekkora az infláció, és akármilyen magasak a villanyszámlák, ha Putyin a hibás, akkor a szemük se fog megrebbeni. 

A Guardian interjút készített egy észt kávéház tulajdonosával és dolgozóival. Az interjúban megszólaltatott fiatal pincérnő mindennél világosabban összefoglalta azt, amit az előző bekezdésben írtam:

"Yes, everything is more expensive, but I don’t want to be angry. I am not blaming anyone, we all know why it is happening.”