Szingapúr dekriminalizálja a homoszexualitást

Alig több mint egy hónapja írtam Szingapúr eléggé érdekes hozzáállásáról a homoszexualitást, az azonos nemű párok együttélését és házasságát illetően.

A részletek elolvashatóak a korábbi bejegyzésben, itt összefoglalásként csak annyit, hogy miközben jogszabály tiltotta a férfiak(!) homoszexualitását, egy jogilag nehezen értelmezhető politikai kompromisszum volt érvényben, miszerint azt az ügyszség nem fogja alkalmazni. 

Két nappal ezelőtt, a Szingapúri miniszterelnök, az itteni nemzeti ünnep alkalmából esedékes évértékelő beszédében bejelentette, hogy ezt a "rendetlen kompromisszumot" felszámolják, és az ikonikussá vált 377A cikkelyt eltávolítják a büntető törvénykönyvből. 

A jövőben, tehát semmiféle utalás nem lesz a szingapúri törvényekben arra, hogy a homoszexualitás rossz, ne adj isten káros, büntetendő dolog lenne. 

Ezzel egyidejűleg ugyanakkor a kormány alkotmánymódosítást fog benyújtani, amiben meg akarják erősíteni a házasság konzervatív felfogását, miszerint az kizárólag férfi és nő között köthető meg. 

A miniszterelnök a Facebook oldalán, három egymást követő bekezdésben magyarázta a döntést. Ennek főbb pontjai:

• Szingapúr egy tradicionális, konzervatív ország. A társadalom alapköve a család, a gyermekek férfi és nő által alapított tradícionális családban nőnek fel. 
• A szingapúriak többsége szeretné ezt a tradíciót ebben a formában fenntartani. És a kormány ugyanezen az állásponton van. 
• Ugyanakkor, mint minden társadalomban, Szingapúrban is élnek homoszexuális emberek (a gay kifejezést használta). Ők szeretnék úgy élni az életüket mint bárki más, szeretnének a közösség része lenni és szeretnének hozzájárulni Szingapúr fejlődéséhez.
• Meg kell találnunk a módját, hogy egyszerre tudjuk tiszteletben tartani a tradicionális morált és helyet adni a társadalom homoszexuális tagjainak. 
• A büntető törvénykönyv 377A paragrafusa bűncselekményként írja le a férfiak(!) homoszexualitását. 
• 2007-ben tárgyalta a parlament utoljára a vonatkozó jogszabályt és akkor az a döntés született, hogy az érvényben marad, de nem kerül alkalmazásra. 
• Most, 15 év elteltével, amikor a téma ismét napirendre került, alapvető változások érzékelhetőek a hozzáállásban. 
• Miközben általában véve Szingapúr konzervatív társadalom maradt, a homoszexuális emberek megítélése jelentősen megváltozott, különösen a fiatalok körében. 
• Eltérő vélemények vannak arról a társadalomban, hogy a homoszexualitás helyes vagy helytelen dolog, de abban egyetértés mutatkozik, hogy az emberek szexuális orientációja magánügy. 
• Azok, akik érvényben akarják hagyni a jogszabályt, sem akarják azt mindenáron végrehajtani, és büntetni a homoszexualitást.
• Ugyanakkor érzékelhető egyfajta félelem, hogy amennyiben az érintett paragrafus kikerül a törvényből az teret enged túl radikális változásoknak és mindkét oldalról (konzervatív és liberális) heves reakciókat fog kiváltani. 
• A kormány megérti az ezzel kapcsolatos aggodalmakat és szeretné elejét venni a túl gyors változásoknak. Ezért kezdeményezni fogjuk az alkotmány módosítását, megerősítve a házasság intézményét, mint ami egy férfi és egy nő között jöhet létre. 

Kihagytam a felsorolásból egy nagyon sajátos jogi érvelést, ami a beszéd alatt is elhangzott és írásban is visszaköszönt. 

Hivatkozott a miniszterelnök arra, hogy az eltelt években többször, tulajdonképpen menetrendszerűen érkeztek jogi beadványok a különböző szintű bíróságokra a 377A törvény eltörléséért azzal érvelve, hogy az alkotmányellenes, mégpedig az alkotmány Egyenlő Bánásmódról szóló kitételeivel való összeférhetetlensége folytán. Eddig ezek a beadványok rendre elbuktak, ám az Igazságyügyi Miniszter és a Legfőbb Főögyész is felhívta a kormány figyelmét arra, hogy valós a veszélye annak, hogy valamelyik beadvány előbb utóbb célba ér. A jogszabályt jobb tehát eltörölni (amúgy is a brit gyarmati korból maradt itt), másrészről azonban ugyanez a jogi érvelés könnyen vezethet oda, hogy a házasság közjogi értelmezését is támadás éri ezért annak pozícióját az alkotmányban kell megerősíteni. 

Két dolog lepett meg engem ebben az érvelésben. Egyrészt egy teljesen nyílt politikai és jogi taktikázás kerül a felszínre, ami érvként, részletesen hangzik el egy alapvetően ünnepi beszédben. 

Másrészt az, hogy a kormányzatnak taktikáznia kell az egy implicit utalás arra, hogy mégsincs teljesen a kezében az igazságszolgáltatás. Márpedig ez a vád nagyon gyakran elhangzik Szingapúrral szemben. Vannak létező jogszabályok, van jogi mozgástere a legkülönbözőbb érdekcsoportoknak és a jelek szerint előfodulhat az, hogy a kormány akaratát felülírja egy bírósági döntés. 

Nekem van saját véleményem a dologról, azt nagyjából kifejtettem az előző bejegyzésben. 

Itt most inkább röviden szemlézem a reakciókat, amiket az eltelt két napban a sajtóban találtam.

Kezdjük talán az érintettekkel.

Az országban működő LGBTQ+ csoportok üdvözölték a változást, megjegyezték, hogy annak már nagyon régóta ideje volt és ugyanakkor csalódásuknak adtak hangot, hogy a a házasság intézményét elzárják az azonos nemű párok elől. A hivatkozást nem találom hirtelen, de olvastam olyan megjegyzést is, hogy most az érdekvédelmi csoportok legfontosabb feladata, hogy idejekorán megállítsák és megakadályozzák az agresszív vallási csoportokat abban, hogy tiltakozásukkal visszafordítsák a folyamatot.

Én a magam részéről két ilyen aggresszív vallásos csoportot azonosítottam be eddig (nem csak ebben a témában). Az egyik az amerikai típusú fundamentalista új-keresztény csoportok, amik itt is 10.000-res stadionokban jönnek össze hétvégente. A másik pedig a muszlim közösség, ami főleg a maláj lakosságot érinti. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök beszédében úgy vezette fel az egész témát, hogy megjegyezte, tavaly engedményt tettek a muszlim közösségnek, és engedélyezték, hogy a kórházi ápolónők fejkendőt viseljenek a munkavégzés során. 

Az újságírók nálam sokkal alaposabban körbejárták a témát és számos vallási csoport képviselőinek a véleményét kikérték. Megkérdezték a muszlimokat, a buddhistákat, a hindukat, a katolikusokat, a karizmatikusokat, a sikh közösséget és a taoistákat is. 

A karizmatikus, új-keresztény egyház az én várakozásaimnak megfelelően csalódását fejezte ki a kormány döntésével kapcsolatban. Véleményük szerint a döntés ünnepli a homoszexualitást és arra mint mormális jelenségre tekint a társadalmunkban, ami felülírja ez eddigi vélekedést. És ők ezt hibának tartják. 

A különféle nem-katolikus keresztény egyházak azt fogalmazták meg, hogy szerintük a status quo (be nem tartatott büntető törvény) jól kifejezte az egyéni jogok elismerését és a szilárd erkölcsi alapokat is. 

A Taoisták, akikről én olyan sokat nem tudok, lakonikus egyszerűséggel azt a nyilatkozatot fogalmazták meg, hogy se nem támogatják, se nem bírálják a döntést. 

És akkor nézzük meg mit mondtak a muszlimok:

A Szingapúri Iszlám Regionális Tanács vezetője úgy nyilatkozott, hogy "el kell ismernünk, hogy ez egy nagyon komplex társadalmi kérdés (..) és annak ellenére, hogy nagyon különbözőképpen gondolkodunk nem engedhetjük, hogy a gyűlölet álljon közénk."

"Az iszlám törvénykezés (Shariah) az emberi méltóságot, és a tiszteletet hangsúlyozza a békés együttélés alapelveként. Ezek az értékek különösen fontosak egy komplex társadalmi-vallási környezetben, mint a miénk. Muszlimként, minden egyes ember méltóságát tisztelnünk kell. Mindenki, tekintet nélkül szexuális orientációjára, biztonságban élhet a társadalmunkban és használhatja intézményeinket." 

A szingapúrban tevékyenkedő iszlám vallási oktatók szervezete egyrészt üdvözölte az alkotmánymódosítást másrészt azonban kifejezte azt, hogy az általuk vallott erkölcsi alapállást a saját közösségükben kell megerősíteniük és reményét fejezték ki annak, hogy a többségi társadalom, beleértve a muszlim közösség tagjait is, sohasem fogja kiközösíteni, inzultálni és megbélyegezni az LGBTQ közösség tagjait. 

A katolikus egyház nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy a maguk részéről ők nem szorgalmazzák a homoszexualitás kriminalizálását, mivel minden egyes ember Isten szeretett gyermeke. Üdvözölték ugyanakkor ők is a házasság intézményének megerősítését az alkotmányban. 

A Sikh közösség tanácsadó testülete megerősítette, hogy számukra a házasság férfi és nő közötti kapcsolatot jelent de hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a Sikh vallásban ugyanolyan fontos az együttérzés, a szeretet, az egyenlőség és a befogadás. Ennek jegyében a kormány lépése üdvözlendő a részükről.

A hindu tanácsadó testület azt fejezte ki nyilatkozatában, hogy mindenkit egyforma tisztelet illet, mint isten teremtménye, tekintet nélkül szexuális orientációjára. Mindenkinek joga van arra, hogy úgy élje az életét és azzal, akivel akarja. Másrészről ők is üdvözölték a házasság intézményének megerősítését az alkotmányban. 

A buddhisták szingapúri vezetője így nyilatkozott:

"Azt gondolom, hogy a szingapúriak érettek és befogadóak ahhoz, hogy elfogadják a különbözőségeinket. És ha ez így van, akkor előre kell lépnünk a harmónia felé, hogy együtt dolgozzunk Szingapúr fejlődésért a különbözőségeink ellenére. Tisztelettel, és bizalommal egymás iránt."

A magyarországi és a globális sajtó is úgy tekint Szingapúrra, mint ahol egypártrendszer van, bebetonozott hatalmi viszonyokkal. Ezt a képet jelentősen árnyalja, hogy a legutóbbi választásokon az államalapítás óta hatalmon lévő PAP (Peoples Action Party) már csak hajszállal nyerte meg a voksok többségét és csak az itt (is) jellemző erőteljes gerimandinerezéssel tudták biztosítani a hatalmukat. Éppen ezért egyáltalán nem érdektelen az ellenzéki pártok álláspontja, közülük kettőt emelek most ki, mert eddig én velük találkoztam a nyilvánosságban:

A kormánypártot eddig leginkább megszorongató Workers' Party fontosnak tartotta kiemelni, hogy minden embert egyenlő jogok illetnek meg. Részt fognak venni az alkotmánymódosításról szóló vitában is és attól függően fognak reagálni, amilyen javaslatot a kormányzat letesz az asztalra".

A Progress Singapore Party (PSP), akik eddig számomra leginkább a kisembereket képviselő szociális populizmussal és elitellenességgel tűntek ki (de ez nem jelenti azt, hogy ilyenek, én láttam ennyit belőlük), szóval ők nem kívántak a témában nyilatkozni, álláspontjukat később fogják kialakítani. 

A különböző kormányzati szervek részéről két nyilatkozatot láttam eddig. Az oktatási minisztérium rögtön sietett megjegyezni, hogy az iskolák megmaradnak "safe space"-ként, ahol tudásátadás és nem aktivizmus folyik. Ehhez én azért szeretnék visszautalni az előző bejegyzésemre, aminek apropóját az adta, hogy egy iskolai egészségügyi előadásokat tartó konzultánst bocsátottak el melegellenes megnyilvánulásai miatt egy felvilágosító órán. A gyakorlat tehát inkább egy patikamérlegen kimért egyensúlyozásról szól, ahol mindkét irány szélsőségeit igyekeznek levágni.

A Kommunikációs Minisztérium médiatartalmak besorolásával foglalkozó részlege azt tartotta fontosnak megjegyezni, hogy nem változik a besorolási gyakorlatuk. Az LGBTQ témát érintő médiatartalmak a jelenlegi gyakorlat szerint magasabb kockázati besorolást kapnak. Ehhez meg azt jegyzem meg, hogy Szingapúrban le vannak tiltva a pornó oldalak, a szexuális tartalmakat nem lehet nyiltan árusítani (segédeszköz boltok ehhez képest simán vannak), de nincs nyilvános, legálisan látható szexipar az országban. Ez tehát nem célzottan az LGBTQ közösségről szól, a szexualitás általában véve tabu, de minimum kényelmetlen a hivatalos médiában.

(Hogy karaoke bár és masszázsszalon néven mi zajlik azt most ne vegyük ide.)

Hogy ne húzzam a kelleténél tovább a bejegyzést, egy másik fontos és befolyásos társadalmi tényező, a szingapúri celebritások és influenszerek véleményét két szóban össze lehet foglalni: "Love wins"