Veri az ördög a feleségét
Ha vihar miatt mégse lenne se katonai parádé, se tüzijáték ma Magyarországon, akkor nagyon tudom ajánlani András Ferenc remek "Veri az ördög a feleségét" filmjét.
Az 1977-ben készült film egy balaton-felvidéki család augusztus 20-ját mutatja be, és ez a film valami mestermű.
Én a filmre, teljesen véletlenül találtam rá egy pár éve a Youtube-on, ahonnan azóta is hol leszedik (leszedetik) hol felteszik rá. Ma azonban ingyenesen megnézhető a Filmio portálon is.
Már azoknak, akik otthon élnek, vagy van kedvük Magyarországra VPN-zni magukat a regisztráció kedvéért. Nekem nincs, a filmet 25 másodpercen belül meg lehet ingyen találni a neten. Én hajlandó lettem volna fizetni érte, de ha nem, hát megnézem ingyen. Innen is gratulálok...
Hagy szúrjam be azért azt a megjegyzést is, hogy épp ésszel én nem tudom felfogni, mitől kell pénzt kérni egy olyan film megnézéséért, aminek elkészítéséért a rendezőtől a fodrászig mindenki megkapta egyszer a fizetését. Adták moziban annak idején - 40 éve, nyilván onnan is volt bevétel. Ezt a filmet, mint a korabeli magyar filmek 99,99%-át állami pénzből (értsd az adófizetők, tehát a mi pénzünkből) finanszírozták. Tulajdonképpen én (ok akkor 5 éves voltam, legyenek akkor a szüleim) producere vagyok a filmnek. Andy Vajna vajon fizetett-e valaha azért ha arra támadt kedve, hogy megnézze a Rambo-t?
De tényleg mindegy, a problémát megoldotta az élet, nincs olyan magyar film, amire ne lehetne rátalálni ingyen a neten. A magyar kultúra terjesztését megoldják az olyan szenny amerikai innovációk, mint a Google.
Akkor talán pár szót a filmről is.
Én amikor először láttam, azt hittem Jirzi Menzel vagy Milos Forman rendezte, hogy talán kaptak valami magyar ösztöndíjat. Abszolút összemérhető a cseh újhullám filmjeivel, nemcsak filmes megoldásaiban, hanem hangulatában és történetmesélésében is. Kisemberek nagyon erős karakterei jelennek meg a filmben úgy, hogy a háttérben egyszerre fut le a sokunk gyerekkorából évről-évre ismert Augusztus 20-i ünnepség a tisztavatással, a katonai parádéval és az esti tüzijátékkal. Szélesebb értelemben pedig a teljes pompájával tárul elénk a késő kádári Magyarország.
Most kapott méltán díjat a Breaking Bad előzményfilmjeként elkészített Better Call Saul, aminek kamerabeállításait szoktuk dícsérni. Ha a kor technikai szinvonalán is, de András Ferenc filmje simán hozza ezeket a beállításokat és a fények is fantasztikusak. Mondjuk Koltai Lajos fényképezte.
Anélkül, hogy elszpoilerezném a film cselekményét egyetlen karatkert és annak üzenetét hagy emeljek ki. Pásztor Erzsébetet, kb 10 évvel fiatalabb asszonyként látjuk, mint amikor megismertük őt a Szomszédok Janka nénijeként. Ha vesszük magunknak a bátorságot, hogy eljátszunk ezzel a véletlen egybeeséssel, akkor egész érdekes abba belegondolni, hogy mi van ha a 90-es évek elejének tintás Janka nénije az tényleg Kántorné volt a Balaton-felvidéken a 70-es évek végén. Abszolút belefér, sajnos...
Mindezt abban az otthonkás, tésztát még otthon gyúró, látástól vakulásig dolgozó stílusban teszi, ami nagyon sok családnak sajátja volt a Kádár-rendszer csúcsán. Akart valamit ez az asszony. Szeretett volna egyről a kettőre jutni. Ha ő maga rá is megy, a gyerekeinek szeretné mindezt létrehozni, hogy nekik már jobb legyen.
Ennek az aszonynak, és sok tízezer társának a rendszerváltás után sikeres vállalkozóvá kellett volna válniuk. Írtam egy bejegyzést nemrég arról, hogy miért nem lett ezekből a nagyon keményen dolgozó, ambíciózus, feltörekvő emberekből sikeres vállalkozó, miért nem lettünk a fusizó, GMK-zó, háztájizó emberek sokaságából a kisvállalkozók országa, mint ahogy az jól érzékelhető Ausztriában, Olaszországban, és nagyon sokági az angol középosztály gerincét is adta.
Nézem itt Szingapúrban ezeket a kínai embereket. Döntő többségük úgy került ide, hogy a XIX. század elején, amikor Szingapúr szabad kikötőként létrejött, akkor összetákolt dzsunkáikon ereszkedtek le idáig a dél-kínai tengerről szerencsét próbálni vagy éppen menekültek a háború, az éhínség, vagy a helyi viszonyok elől. Mindenféle infrastruktúra nélkül, a szó szoros értelmében a dzsungel közepén hoztak létre egy helyet az egyszerre idetelepülő indiaiakkal, angolokkal, és a maláj félsziget északibb részeiből érkező malájokkal együtt.
Kajtár Margit nem volt kevésbbé ambíciózus és nem dolgozott kevesebbet, mint a szorgos kínai családok itt Szingapúrban. Miért nem lett belőle, vagy a gyerekeiből, ma már annak gyerekeiből jómódú Balaton-felvidéki vállalkozó? A filmből nem derül ki, hogy lett-e vagy nem, én csak a nagy számok mentén látva a hasonló magyar családok rendszerváltás utáni sorsát mondom azt, hogy sajnos a legtöbben Janka nénivé váltak.
A film egyébként nem egy dráma. Ez egy szatíra. Nagyon mulatságos és szórakoztató. Én legalább tízszer láttam és akárhányszor örömmel megnézem még. Fantasztikus film.
Comments
Post a Comment