Miért nem száll be az EU az ellene vívott kommunikációs háborúba?

 A kérdés nekem már Soros György kapcsán is eszembe jutott. Azért mégiscsak egy milliárdos emberről van szó, akinek minden anyagi és (ahhoz kapcsolódó politikai) befolyása megvan arra, hogy ellenlépéseket tegyen a személyét pofonzsákként használó politikai kommunikációhoz. Megjegyzem ez nem csak Magyarországon megy/ment, Közép-Ázsiában és a még oroszbarát Ukrajnában is divat volt Sorosozni. 

Soros szó nélkül (én legalábbis szavát nem hallottam), nézte ahogy kiplakátolják az arcával az országot, egy becsületsértési pert nem láttam, de pár milliárdból éppenséggel indíthatott volna saját TV csatornát is, vagy akármi. De semmi. Úgy paterolták ki az egyetemét az országból, mint ahogy kormányváltáskor megszeppent minisztériumi csinovnyikokat állítottak fel a szó szoros értelmében a számítógép mellől és felemelt kézzel kellett távozniuk. Ma még elmondhatjuk, hogy egyelőre még nem a Duna-partra. 

Szóval engem régóta foglalkoztat, hogy miért folyhat tulajdonképpen mindenféle érdemi visszhang nélkül az agyzsibbasztó, parasztvakító kommunikációs propaganda miközben minimum a bolsevik forradalom óta tudjuk, hogy a kommunikáció (különösen a film, de minden újság, plakát, média) az egyik legfontosabb mozgósító és tudatformáló eszköz. 

Az EU is tudja ezt, mert ha nem tudná, nem tiltotta volna be az orosz Russia Today csatornáit. Ugyanazon az alapon, én nem értem, miért eszköztelen Orbán Viktor (és nem tudom a lengyelek mit művelnek a témában) és vazallusa Rogán Antal kommunikációs gépezetével szemben. Miközben, ugyanúgy mint Sorosnál, arccal szerepeltek vezető EU politikusok a plakátokon, és egy gyilkos háború közepette azt kell néznie a lakosságnak, hogy Brüsszel dob le bombákat.

Én két fronton várnék, vártam már korábban is beavatkozást, de egyiken sem történt semmit. Az is igaz, hogy egyiknek sem vagyok szakértője, ezért amit írok az egy újságolvasó ember (kávéházi Konrád ha úgy tetszik) eszmefuttatása.

Az első a fent is említett jogi reakciók. 

Mind Soros, mind a plakátra tett EUs politikusok én nem értem miért nem mentek bíróságra. Nem vagyok jogász, de azt látom, hogy ennél jóval kevesebbért is perre mennek közszereplők a celebritásokról nem is beszélve. 

Az orosz TV csatornák is azzal az indokkal lettek lekapcsolva immár EU szerte, hogy álinformációkra, összeesküvés elméletekre épülő híreket terjesztenek. Házon belül a jelek szerint ugyanezt nem lehet alkalmazni. A jogi érv valószínűleg az, hogy a média szabályozása, a frekvenciák, engedélyek kiosztása tagállami kompetencia. Csakhogy akkor valószínűleg a Russia Today esetében sem átfogó EUs licenszet vontak meg, hanem az EU a tagállamokat kötelezte arra, hogy vonják vissza a működési engedélyt. Más szóval, amikor akartak, találtak megoldást. 

Nem tudom elhinni, hogy nincs az EU-nak semmilyen jogi eszköze arra, hogy a dezinformációs kampányokra reagáljon. Főleg akkor, amikor már tényleg göbbelsi szinten zajlik a kommunikáció. 

A második, általam elvárt lépést sokkal fontosabbnak tartom. 

Mert jogilag lehet nyújtani mindent mint a tésztát, és egy autoriter rendszert semmilyen jogi eszközzel nem lehet megfogni, mert alapból nem azt tartják igazodási pontnak. Akarat van. 

Az EU-nak (és mondom, szerintem Sorosnak is) minden eszköze meg lenne arra, hogy saját jogon közvetlenül kommunikáljon az EU polgáraival. És nem teszi. Pedig van olyan EUs intézmény (az Európai Parlament) aminek a tagjait közvetlenül választják az EU polgárai és ez alapján teljesen legitim módon elvárható lenne, hogy akkor ez az intézmény közvetlenül kommunikáljon az állampolgárokkal. 

Egy európai lefedettségű közmédia, amit minden országban (EUs pénzből finanszírozva) a hazai közmédiával egyenértékű  módon ingyen és teljes lefedettséggel biztosítani kéne nem hiszem, hogy földtől elrugaszkodott követelmény lenne. Bármelyik EU választás idején, arra való hivatkozással bevezethetnék azt és EUs léptékben mérve (a várható hatását is számítva) elenyésző költségei lennének. Ráadásul egy EUs szintű közmédia ürügyén már plakáthelyeket is elő lehetne írni meg más analóg kommunikációs eszközöket, rendezvényeket, tudósításokat (nem lehetne például az EU közmédiát kitiltani semmilyen állami, közpénzből finanszírozott rendezvényről) lehetne adni. Közérdekú adatszolgáltatásra, nyilatkozatokra tudna egy ilyen média kötelezni közszereplőket. 

Semmi ilyesmire nem látok még csak kezdeményezés csírákat sem. Megguglizva a témát egy bolgár szakdolgozat jön föl elsőnek meg az orosz RT letiltásának hírei. 

Az a helyzet azonban, hogy én amit eddig EUs kommunikáció címén láttam az valami elképesztően amatőr, unalmas, agyzsibbasztó és tehetségtelen. Én nem is tudom, hogy egy 500 milliós kontinens hogy tud magából ennyire szinvonaltalan kommunikációt kipréselni. Valahol ebben a témában nagyon súlyos elakadások, szűk keresztmetszettek (bottleneck) vannak mert ahogy az EU kommunikál az valami siralmas. 

Látott már valaki EU Bizottság vagy EU Parlament Facebook live közvetítést? Ezek tényleg ott tartanak a média szerepének megítélésében, hogy benyomnak egy közvetítés gombot egy ötvenes (én is ötvenes vagyok), kopaszodó férfi asztal mögött elmondott beszéde alatt? És nézik 23-an. És évek alatt nincs egy stáb, egy team, ami mondjuk a "nézett(len)ségi" adatok alapján szólna nekik, hogy halóóóó kéne valamit alakítani a koncepción talán. 

Nagyon régen volt az a szórakoztatónak szánt pán-európai médiatermék...Játék Határok Nélkül azt hiszem. Talán lehet az akkori technológiára fogni, de a bábeli nyelvi korlátokat nem tudták megugrani ezért az egész produkció a 80-as évek végének alámondásos VHS videóit idézte számomra. Ma már a FB a Youtube alapból fordít, a Netflixet számtalan nyelven meg lehet nézni. Az EU kommunikációs teljesítménye a nyolcvanas évek városi televíziózásának szinvonalán van. 

Hogy politikailag nem ismerik fel ennek a jelentőségét az elképesztő. És az is, hogy ennyire nincs tehetség, kreatívitás.