Halál és temetés Szingapúrban

Halottak napjára időzítettem ezt a bejegyzést. Egy a miénktől teljesen eltérő kultúrába kerülve az ember a legalapvetőbb dolgokra is rácsodálkozik és ilyen volt számomra az, ahogy a szingapúriak a halálhoz viszonyulnak és, ahogy a halottaikkal kapcsolatos hiedelmek és szokások alakulnak.

Ez a bejegyzés kizárólag a kínai etnikumú lakosság szokásairól fog szólni, ezért fontos kiemelni, hogy az itt leírtakhoz képest laknak itt jobbára hindu vallású indiaiak és muszlim malájok is, akiknek egészen más szertartásaik és szokásaik vannak. Ezek egymással párhuzamosan, együtt vannak jelen, semmi különös nincs abban, hogy az egyik nap egy taoista a másik nap egy hindu temetési menetet lát az ember. 

A kínai lakosság itteni temetési szokásait alapvetően a Taoista és a Buddhista vallás hagyományai alakítják. Ezek a hagyományok nagyon hasonlóak, de nem teljesen ugyanolyanok. Az alábbi bevágott rövid videóban én például meg nem tudtam mondani, hogy most egy Taoista vagy Buddhista temetési menetet látok. Szingapúri feleségemnek fogalma nem volt, amikor megmutattam a videót, ezért másoknál is próbálkoztam, akik szerint ez Taoista szertartás lehet. 

Mindkét vallás hiedelemrendszerében szerepel az újjászületés, ezért nincs is mit csodálkozni azon, hogy a szingapúri temetési szertartások és szokások nem vagy nem pusztán a másvilágra történő utazás körül zajlanak, hanem legalább annyira szólnak a következő életről is. Sőt, mint később kiderül, a halottak itt is, (mint az angolszász Halloween kapcsán) visszatérnek. 

Az európai kultúrában a buddhista tanok ismertebbek, ezért arról írok kevesebbett. Ők ugye a karma, az ember életében tett jó és rossz cselekedetek mentén gondolkodnak az újjászületésről. A buddhista tanok szerint a halott ember ujjá fog születni és az új élete nagyban függ az előző életben tanusított viselkedésétől. Amikor végérvényesen felülkerekednek a jó cselekedetek, és életeken keresztül a jó karma gyűlik össze, akkor az újjászületés körforgása megszakad és a megvilágosodott lélek a Nirvánába kerül. 

A taoista megközelítés ehhez nagyon hasonló, ott is arról van szó, hogy a lélek újjá fog születni. A folyamat azonban sokkal "közigazgatásibb jellegű", mert a lélek gyakorlatilag egy bíróság elé kerül. Olyan ez mint isten ítélőszéke vagy szent Péter kapuőr szerepe. A taoista hiedelem szerint a bíróság előtt (Első Ítélőszék) az egyén bűnei és jó cselekedetei tételesen felsorolásra kerülnek. Ha a jó cselekedetek felülmúlják a bűnök számát, akkor a lélek egy arany vagy ezüst hídon keresztül jut a paradicsomba, ahol vár az újjászületésére. Akinek több bűne van az büntetést kap értük mielőtt egy újabb ítélőszék elé kerülne és ilyenből összesen 9 van. Azok, akik rengeteg rossz dolgot csinálnak, azok rosszabb családba, szegényebb körülmények közé vagy állat formájában, akár rovarként fognak újjászületni. 

A temetési szertartás mindkét esetben tulajdonképpen a halott lelki üdvéért való imádkozás, ami kántálás formájában zajlik a buddhista szertartásban és a pap végzi. Ez a kántálás a halott jó cselekedeit próbálja előtérbe helyezni és azért könyörög, hogy egy jobb életbe szülessen a halott újjá vagy esetleg jusson a Nirvánába megszakítva a körforgást. A taoista szertartásban a rokonok együtt imádkoznak  a halott bűneinek megváltásáért és a bírák könyörületéért. 

Ami engem meglepett, hogy ezek a szertartások azonban nem valahol elkülönülten egy templomban vagy temetkezési helyen, mondjuk ravatalozóban zajlanak, hanem a lakótelepek alagsorában. A szingapúri lakásállomány 90%-át kitevő lakótelepi tömblakások úgy vannak kialakítva, ahogy azok alagsora többfunkciós módon használható. Ezt az alagsort ráadásul nem úgy kell elképzelni, mint emeletes házak aljában lévő üzlethelyiségeket (olyanok is vannak dögivel), amiknek saját falai és bejárata van, hanem egy abszolút nyitott helyről van szó, falak nélkül. Statikailag az épületet oszlopok tartják és az oszlopok között nagy nyitott terek vannak. 

A hétköznapokban ezeken (kő)padok és székek vannak, szoktam itt látni magántanárokat korrepetálni gyerekeket, szülőket beszélgetni míg a gyerekek játszanak a közeli játszótéren (amire a szülők innen rálátnak), de a leggyakrabban időseket lehet látni, akik lejönnek mahjongozni, sakkozni vagy éppen csak beszélgetni és múlatni az időt. 

Máshol azt láttam, hogy ugyanezen a helyen helyi múzeum van berendezve és ötletes installációkkal mutatják be mint valami mini-skanzen, hogy milyen épületek házak álltak az állami lakásépítés előtt a környéken. Megint máshol azt látom, hogy helyi művészeknek adnak kiállóteret itt éscsaládi vagy közösségi ünnepek is előfordulnak.

Viszont ezeket a helyeket temetések alkalmával ki is lehet bérelni és ravatalozóvá alakítják őket. A videóba is beszúrtam, de ide is beteszek pár képet.

A képet akkor csináltam, amikor a szertartást már majdnem teljesen felszámolták, mert nem akartam odapofátlankodni fotózgatni. De így pont jól látszik szerintem az amúgy teljesen nyitott alagsori tér a tartóoszlopokkal és a kis kő szélek az asztallal. Ezt díszítik fel a képen láthatónál sokkal jobban, virágokkal, lámpákkal, szőnyeggel vagy műgyeppel, képekkel, gyertyákkal, füstölőkkel és rengeteg étellel. A szertartás napokig tart, a szingapúri szabályok maximum 7 napot engedélyeznek úgy, hogy a ravatalon lévő koporsó légmentesen le van zárva. 

A rokonok napokig itt tartózkodnak (éjjelre hazamennek aludni) és rengeteg étel, ital van, esznek, ahogy mi mondjuk tort tartanak. A házfelügyeletnél (fordítsuk így) lehet engedélyt kapni a szertartásra és aztán vannak erre szakosodott szolgáltatók, akik hozzák a ravatalt, a koporsót, ezeket a függönyöket és egy csomagban meg lehet rendelni mindent az utolsó gyertyáig. Mi még nem voltunk ilyen szertartáson mert hálistennek nem halt mostanában meg senki a családban, de ismerőseim azt mondják, hogy a ravatalozás és a hozzá szükséges eszközök bérlése abszolút vállalható költséget jelent.

A gazdagabbak menetet is tartanak, vonulnak végig a környéken, ahol a halott lakott. A videón is ez látszik és a mi környékünk abból a szempontból tradicionálisnak számít, hogy itt volt Szingapúr első állami lakásépítési programja ezért rengeteg első generációs, idős ember lakik itt, akik jól ismerik egymást és hát bizony elég sok a temetés. Szingapúrban a világon az egyik legmagasabb a várható életkor, jóval 80 év fölött és ez az első generáció még nem nagyon mobil. A mi szomszédunkban is egy 85 éves kantoni néni lakik, aki elsőként költözött be ebbe a házba amikor azt átadták a 60-as években. 

Amikor egy-egy idős ember elmegy, akkor nem csak a család hanem a környék számára is veszteség. Megállnak az emberek az alagsorban, hiszen ott van a ravatal a lift vagy a lépcső mellett, kifejezik együttérzésüket, ételt visznek, beszélgetnek a családtagokkal és ha temetési menet is van, akkor az egy demonstráció az egész környék számára. 

Én ezt, hogy a halál ilyen közel van az élet teréhez nagyon fontosnak tartom. Egy olyan világban élünk, amiben az élet kezdetét (születés) és a végét is elvágtuk magunktól. A születés még talán annyival jobban szem előtt van, hogy egy várandós anyuka feltúnik a környéken és mindenki tudja már hónapokkal korábban, hogy itt baba lesz hamarosan. Az emberek azonban kórházi osztályokon "exitálnak", gyakorlatilag eltűnnek a szemünk elől és a temetés, hamvasztás is zárt, családi körben zajlik. 

Amikor először láttunk ilyen lakótelepi nyílt ravatalozást, akkor éppen a lányommal mentünk a metróhoz. Még sosem látott ilyet, sosem volt temetésen, még sosem veszített el senkit a hozzátartozói közül. Így találkozott a halállal, kérdezte mi ez és beszélgettünk róla, hogy mi történik, amikor az emberek meghalnak. 

Végezetül pár szó az itteni halottak napjáról. A kínai hagyományban elég fura néven, az "éhes szellemek fesztiválja" néven emlegetik azt a szertartást, ami valamilyen módon hasonlít a nálunk honos halottak napjához. Az éhes szellemek a halálból évente visszatérő hozzátartozók, akiket a hagyomány szerint jól kell tartani, hogy legyen számukra étel, ital és pénz a túlvilágon is. Ha nem tesszük folyamatosan kísérteni fognak bennünket. A bevágott videóba betettem pár felvételt arról is, hogyan néz ki ez a szertartás, amit minden évben látni Szingapúr szerte.