Az Elon Musk jelenség

Tudatosan egy olyan pillanatra időzítettem ezt a bejegyzést, amikor éppen nem áll jól Elon Musk csillaga. A Twitter körüli hercehurca azt hiszem erősen megtépázta a nimbuszát, olyannyira, hogy az már a másik két, egyébként sikeres zászlóshajó cégét (TESLA és SPACEX) is veszélyeztetheti.

Mint azt hiszem majdnem mindenkinek, nekem is ellentmondásos érzéseim vannak Elon Musk-kal kapcsolatban. 

Nem nagyon szeretem, ahogy szinte minden témához fontosnak tartja, hogy nyilvánosan hozzászóljon de valami otromba módon. Az ukrajnai háborútól kezdve, a thaiföldi barlangmentőkig. A magánélete, ha van neki még olyan, méginkább fura, ahogy egy robot gyártási számát adja névnek a gyerekének. Ezek számomra nagyon taszító dolgok. 

Más frontokon azonban én sokkal megengedőbb vagyok vele, illetve másképpen látom őt, mint ahogy a fikázós cikkek általában. 

És itt jegyzem meg, amit sokszor el szoktam mondani: számomra Elon Musk médiajelenség. Ezalatt azt értem, hogy nem ismerem személyesen, sem a cégeinél nem dolgoztam, egyetlen embert nem ismerek, aki személyesen ismerné. Az összes információm, ami van róla virtuális. A médiából jön, onnan, ahonnan Donald Kacsa, vagy a gyalogkakukkot üldöző prérifarkas. Elolvastam pár könyvet róla. Az talán közelebb vitt, de nem tette személyessé az élményeimet róla. Tehát egy számomra virtuális jelenségről mondok véleményt és e tekintetben ez közelebb áll egy filmkritikához, mint a valóság elemzéséhez.

Szóval a fenti megjegyzést margóra tűzve mondom azt, hogy én nem látom Elon Musk-ot

1. Egy őrült milliárdosnak

2. Egy XIX. századi kizsákmányoló kapitalistának

3. Egy nagyot mondó hülyegyereknek

1. Az őrült milliárdos

Elon Musk majdnem egyidős velem. 1971 júniusában született, én 1972 májusában. Amikor a róla írt életrajzi könyvet olvastam folyamatosan óhatatlanul párhuzamot vontam az ő élete és az enyém között. Elon Musk Dél-Afrikában született, bőven az apartheid rendszer idején és annak ellenére, hogy privilegizált fehér családba született gyerekként elég sok bántalmazást átélt, az iskolában. Más fehér gyerekek folyamatosan abuzálták, verték és ez szerintem inkább leírja a helyzetét mint az hogy fehérként élt az aparheid rendszerben. És amikor ezeket a részeket olvastam nagyon tudtam azonosulni vele. 

Mindketten beleszülettünk egy rendszerbe, amiben esélyünk nem volt arra, hogy megvalósítsuk az álmainkat vagy, hogy kicsit kevésbbé fellengzősen fogalmazzak, olyan életet éljünk, amit szerettünk volna. Neki tizenéves korában, az iskolái elvégzésével a családja kanadai származása miatt volt lehetősége arra, hogy Kanadába költözzön és ott egyetemre járjon. Ez az a pillanat, amikor megnyílt számára a világ. 

Én 41 éves koromban hagytam el Magyarországot, hozzá képest 20 évvel később és nagyon sokat gondolkodtam a róla szóló könyveket olvasva, hogy mennyire számít az, milyen közegben él az ember. Elon Muskból semmi nem lenne ha Dél Afrikában marad, ahogy az mRNS-alapú technológiával készült COVID vakcina egyik kifejlesztője Karikó Katalin is egészen világosan elmondta több vele készített interjúban, hogy 

"Ha Magyarországon maradok, panaszkodó, középszerű kutató lettem volna" (forrás)

Elon Musk nem milliárdosként, ezüstkanállal a szájában született. Egy friss bevándorló dél-afrikai volt kanadában egyetemi kollégiumban lakva. Mivel gyerekként sokat bántották, visszahúzódó, magának való, már-már autisztikus gyerek volt, aki a könyvek világába menekült. A szó szoros értelmében kiolvasta a helyi könyvtárat a szülőhelyén. Ennek mondjuk lehet némi köze a jövőbeni teljesítményéhez, mert ugye ehhez képest mit tudom én helyi éjszakai gyorsulási versenyeken is részt vehetett volna. Vállalkozó szelleme már Dél-Afrikában is volt, egy (ha jól emlékszem) kezdetleges játékot fejlesztettek egy barátjával a számítógépek hajnalán és azt megpróbálták értékesíteni is. 

Itt nagyon eltér a történetünk, mert számomra a vállalkozás nagyon nagyon távoli dolog volt fiatal koromban. Dél-Afrika az apartheid ellenére egy kapitalista ország volt, és a mi államszocializmusunktól eltérően az ilyen helyeken a vállalkozás, valamivel való próbálkozás sokkal inkább benne van a levegőben. Rám az észt vállalkozói kultúra úgy esett mintha beálltam volna egy vízesés alá. Hogy csak egy példát mondjak az alaphangulatról. Megkérdeztem egy észt barátomat (aki sikeres vállalkozó és befektető), hogy hol lehet Észtországban lottót venni? Ő meg kicsit lenézően válaszolt és azt mondta nem tudja, mert ők csinálni szokták a pénzt, nem nyerni. 

Valami nagyon fontosan megértettem az ő mondatából. És ez az a hozzáállás, ami egyszerűen a levegőben, mint víz a halat, kell körülvegye az embereket, egyáltalán, hogy az alaphelyzetet megértsük. 

Elon Musk úgy lett gazdag, hogy gyakornokként volt egy bankban egyetemista korában és ott feltűnt neki milyen nehézkesen működik az átutalási rendszer és mennyi lehetőség lenne ennek modernizálásában. Néhány barátjával erre az elképzelésre alapozva hozták létre (pár kanyar után) a ma PayPal-ként ismert online fizetési rendszert. Innen Elon Musk-ot nagyon csúnya módon kijátszották a társai. Megpuccsolták, miközben egy repülőn ült Ausztrália felé, mire leszállt a gép már nem volt a cég vezetésében. 

A másik nagyon fontos jelenség, hogy Elon Musk ugyanolyan startuperként kezdte, mint azok, akiket a startup szlengben az instant noodle managereknek neveznek. Olyan fiatal startuperek, akik közösen laknak egy bérelt lakásban, olcsó kínai ételeken élnek, napi 18 órát dolgoznak és ott alszanak hálózsákban a gép mellett. Ez ebben az életszakaszban hoz nekik egy versenyelőnyt, mert nem kell még családot eltartani, lakáskölcsönt visszafizetni, még nem betegeskednek hatalmas kórházi számlákkal. Musk-ék olyan autóval jártak az első cégei fejlesztésénél, aminek folyton elgurult az egyik kereke és ezt nem merték megmondani, annak a gyakornoknak, aki beállt hozzájuk dolgozni. Az amerikai vállalkozói kultúrában az is segít az induló költségeket alacsonyan tartani, hogy pl. a sales abszolút jutalékos rendszerben működik. Tehát ahány vásárlót, ügyfelet hozol annyi lesz a fizetésed. Ez nálunk talán a biztosítási ügynököknél van így. Mindenki másnak fizetést kell adni, TB-t kell fizetni utána függetlenül a teljesítményétől.

Amikor Elon Musk kiszállt a PayPalből, akkor egyrészt megtanulta a leckét, hogy nem fogja mégegyszer megengedni, hogy bárki is a fejére nőjön a saját cégénél, másrészt pedig az ott keresett (azt hiszen 200 millió dollárt) pénzt befektette szinte teljes egészében a Tesla-ba. 

Abba a Tesla-ba, amin akkor még röhögtek a Detroit-i autógyártók, hogy jön itt ez hülyegyerek, semmi köze az iparhoz, majd ő megcsinálja a villanyautót, ami az iparági szakértők szerint talán 15-20 év múlva lesz lehetséges. A többi történelem. Elon Musk nem beleszületett ebbe, hanem a szó szoros értelemben a semmiből, mindenét kockára téve építette fel a ma birodalomnak látott cégeit. 

A SpaceX története majdnem ugyanez. Musknak annyi köze volt az űrhajózáshoz, hogy érdekelte a dolog, sokat olvasott róla, nem volt hülye sem matematikából sem fizikából és valami oknál fogva nem tartotta vissza magát attól, hogy ő egy senki. Gyakorlatilag hamisított magának egy meghívót egy űrhajózással foglalkozó amerikai egyesület rendezvényére, ahol megint kockáztatott egyet és az előző cégéből megmaradt pénzéből egy nagyobb összeget letett az egyesület támogatására, amitől bekerült annak díszvendégei, elnökségi tagjai közé. Ez a történet meg engem a Schindler listájának vállalkozó alakjára emlékeztet, aki sok időt és energiát fektetett abba, hogy náci vezetőkkel mutatkozzon, képek készüljenek róla, mindenhol ott legyen, hogy aztán a végén már senki ne emlékezzen honnan is jött ez az ember, de mindenki ismerte őt. Megjegyzem ugyanez a története a New York-i elitet az orránál fogva megvezető Anna Sorokinnak is. 

2. Kizsákmányoló kapitalista

A SpaceX történetének hajnalán, Elon Musk a PayPalből megmaradt pénzéből 100millió dollárt fektetett a SpaceX-be. Vehetett volna egy szigetet is magának, az arab sejkeknél és az orosz oligarchákénál nagyobb yachtot vagy tarthatta volna állampapírban vagy jó osztalékot fizető részvényekben. Nem ezt tette, hanem az összes pénzét feltette a saját ötletére, miszerint ő (ahogy az autóipart) úgy az ellustult úrhajózást is fel fogja rázni jelentősen csökkentve annak költségeit. 

Ez a pénz elmondása szerint 3 kísérleti kilövésre volt kb. elég. Ha ezek nem sikerülnek, akkor ott nagyjából vége a dalnak anélkül, hogy igazából elkezdődne. Sokszor, amikor valamiféle Marxista indittatásból ördögtől valónak tartjuk a tőkét, akkor elfeledkezünk arról, hogy egy-egy befektetésen ezek az emberek mindenüket elveszíthetik. Az ilyen nagyléptékű projekteket jelentős tőkekoncentráció nélkül nem lehet megvalósítani. Ha Elon Musk nem fektetett volna ebbe a két cégébe és nem növesztette volna fel őket a semmiből a világ egyik legértékesebb vállalataivá, akkor ma lenne egy gyorsan hanyatló amerikai autóipar, és az oroszok jóindulatára bízott űrkutatás és az ezekben a cégekben alkalmazott mintegy 50.000 amerikai munkahely nem létezne. 

Főleg az olyan országokban ahol nem csak demokrácia, de kapitalizmus is legfeljebb igen rövid időszakokra létezett (Magyarországról beszélek) a kapitalizmus-ellenességnek van egy diszkrét bája. A kép amit lefestenek róla, leginkább a XIX. századi vadkapitalizmus viszonyait idézi, illetve annak modern kitüremkedéseit, vagy a globális nagyvállalatok adóelkerülését, környezetszennyezését és visszaéléseit. Én majd egy külön posztot szeretnék szentelni annak, hogy sszerintem a hazai kapitalizmusellenességnek inkább van egy "savanyú a szőlő" hangulata mint élményszerű megalapozottsága, de ez azért részletesebb kifejtést igényel. 

Szóval miért nem gondolom, hogy Elon Musk ugyanaz a kizsákmányoló kapitalista, mint a XIX. századi gyártulajdonosok, akik látástól vakulásig dolgoztattak gyerekeket akár mindenféle szociális vagy biztosítási lehetőség nélkül, a szó szoros értelmében éhbértért? 

A következő pontban fogok részletesen írni Eddie Yoon cikkéről, most csak annyit jegyzek meg rá hivatkozva, hogy ahogy Elon Musk cégeinek piaci teljesítményét sem lehet klasszikus üzleti mérőeszközökkel mérni, úgy a munakerőpolitikájáról is el lehet ugyanezt mondani. Habár manapság divatos Elon Musk-ot a jobboldal üdvöskéjének tartani én azt a módot, ahogy a munkáról, az alkalmazotti létről és az alkalmazottak egy céghez való viszonyáról gondolkodik az számomra közelebb áll a baloldalon divatos munkaerőpiaci jövőképhez. Ez a jövőkép sokkal inkább a szól az egyén kiteljesedéséről, ahol a munka nem a munkaerő újratermelésének eszköze, nem a létfeltételek biztosításáról szól, hanem egy az egyén számára értelemmel bíró, kihívást jelentő, érdekes, izgalmas tevékenységről, ami elsősorban az ő személyes építkezéséről és kileljesedéséről szól. 

Miért mondom ezt? Amikor bejárja a világsajtót számtalan kép, hogy az emberek a munkahelyükön alszanak Elon Musk cégeinél és közismerten irreális határidőkkel dolgoztatja a stábját. 

Elon Musk szerintem ebben olyan, mint a Szolnoki Felderítő Zászlóalj valamikori legendás parancsnoka Furkó Kálmán, aki arról volt híres, hogy hihetetlen kemény kiképzésen kellett átesnie minden katonájának, de soha semmit nem kért, amit maga meg ne tett volna. Anekdoták szólnak arról, hogy amikor futni küldte az embereit, kiugrott a hálókörlet emeleti ablakából és a többieknek vagy hasonló módon vagy a lépcsőházon keresztül kerülve, de követniük kellett. 

Elon Musk pontosan ezt csinálta a cégeinél. Az induláskor saját magával és társaival. Ő soha egy percre nem munkahelyként gondolt ezekre a cégekre, hanem megszálottja volt a témának és ehhez a megszálottsághoz keresett és keres ma is tettestársakat. Ezek a cégek nem egy depressziós gazdasági övezetben jöttek létre, ahol a kisváros határában ez az egyetlen valamirevaló munkalehetőség. Ráadásul zömében nem is alacsony hozzáadott értékű kékgalléros munkásokra volt (van) szüksége, hanem rendszerint a vezető amerikai egyetemekről vadásszák le a legtehetségesebb, legokosabb diákokat vagy az adott iparág nagyjait. 

Ezek az emberek miért mennek el hozzá dolgozni, ha tudják, hogy eszméletlen túlórákat kell teljesíteni, hogy ki vannak szolgáltatva Elon Musk megalomán terveinek és határidejeinek és nem is mindig súrlódásmentes stílusának (kiabál, szemétkedik, nyilvánosan megaláz embereket)? A róla szóló könyvekben olvastam, hogy hozzá nem lehet egy problémával odamenni. Akkor mérges lesz és kiabálni kezd. Hozzá csak a problémával és annak megoldási javaslataival lehet odamenni. Nem attól lesz ingerült ha valaki elront valamit vagy valami kísérlet nem sikerült. Hanem attól ha tőle várják a megoldást. 

Ebben a hozzáállásban nagyon érzékletesen benne van, hogy ő mit vár el egy munkavállalótól. Hogy tegye magáévá a problémát. Hogy azért lett felvéve, mert tőle várják el, hogy megoldásokat találjon egy adott kihívásra és nem azért mert 8 órát el kell töltenie a szupervízora utasításait követve az irodában vagy a műhelyben. Szingapúrban nagyon sokat cikkeznek arról, hogy mennyire más a fiatal generáció viszonyulása a munkához és a munkahelyhez. Két nagy irány körvonalazódik. A grand resignation (a nagy felmondások) hulláma és a quiet quitting (a csendes felmondás). Az egyik arról szól, hogy egyre több tehetséges fiatal számára kérőjeleződik meg, hogy miért kéne neki másoknak pénzt csinálni. Az USA északkeleti részén (tehát New England és New York állam, Pennsylvania környékén) statisztikailag kimutatható hogy a COVID alatt és azt követően ugrásszerűen megugrott az új vállalkozások alapításának a száma. Ha az az elvárás, hogy munkavállalóként is vállalkozóként kell dolgozni (értsd.  tekintsd a céget és annak problémáit a magadénak, ne munkaidőben, hanem küldetésben, kihívásban gondolkodj) akkor ezt a maguk számára is megtehetik. És teljesen igazuk van. Elon Musk számtalan interjúban elmondta, hogy ő látja a jelenséget és egyáltalán nem bánja, hogy rengeteg nála dolgozó mérnök és fejlesztő pénzt, tapasztalatot, kapcsolati hálót, csúcstechnológiás ismereteket és munkakultúrát tanul míg nála dolgozik, aztán egy szép nap veszik a sátorfájukat és saját céget alapítanak. Ennek - ő azt mondja - örül. 

A másik jelenség ennek ellenkezője. A Quiet Quitting az olyasmi, amit mi is ismerünk Magyarországon. Ti fizetgettek mi dolgozgatunk. Szingapúrban elemzések jelentek meg arról, hogy éves szinten hány milliárd dollár veszteséget okoznak azok a munkavállalók, akik kelletlen módon csak a legszükségesebb minimumot teljesítik, ahogy itt mondják one-push-one-go módon dolgoznak, tehát mindig akkor mozdulnak, ha valaki lök egyet rajtuk. Az ilyen munkavállalóra egy modern gazdaságban az égvilágon semmi szükség nincsen, az Elon Musk szerű munkáltatók lennének a legboldogabbak, ha ezek az emberek az államtól társadalmi alapjövedelmet kapnának és a cégük közelébe se jönnének. 

Elon Musk kifejezetten sikeresnek számít abban, hogy képes a két vezető cégéhez a legtehetségesebb embereket felvenni, vagy átcsábítani. Vele, nála dolgozni, főleg fiatalon nagyon komoly lehetőség és minden perc egy befektetés. A dolgok sűrűjébe kerül az ember, számtalan munkavállalója arról számol be, hogy őket is elkapja az ékszíj és azt a viziót, azt a nagyobb képet látják maguk előtt, amit Elon Musk is igazodási pontnak tart. Egyik interjújában azt is elmondta, hogy mind a Tesla mind pedig a SpaceX hatalmas hátránnyal indult olyan piacokon ahol gigászi óriásokat kellett kenterbe verni. Az egyetlen esélye erre az volt, ha hihetetlen mértékben megfeszített módon, mindenkit beelőzve dolgoznak az újításokon. Innen erednek az irreális határidői is, amiket egyébként nagyon ritkán szoktak teljesíteni de pszichológiailag tökéletesen működik. 

Ezt a fajta megszállottságot nem lehet megint a XIX. századvégi szociálpolitikai rendszerek (szakszervezeti védelem, munkaidőszabályozás stb). keretei között szemlélni, mert azok között ez a modell és világlátás nem értelmezhető. 

Elon Musk cégeinél az iparági adatok szerint az éves median jövedelem $80.000-85.000 dollár között alakul, ami figyelembe véve az egyéb juttatásokat (egészségbiztosítás, nyugdíjcsomag, és részvény opciók) versenyképes jövedelemnek számítanak a területen. Ehhez jön még a presztízs, (mit jelent az önéletrajzban mondjuk 5 évig mérnöknek vagy programozónak lenni a Tesla-nál), az iparág csúcsához való hozzáférés és a növekedés, a kiemelkedés lehetősége. Ez nem a Twist Oliver féle kizsákmányolás, itt valami egészen másról van szó. 

Elon Musk a munkáltatói inverze annak, akik munkavállalói oldalról a monoton, felesleges, lélekölő és rabszolgasorba taszító munkák ellen emelik fel a szavukat. Ő is ezt teszi. Neki őrült tettestársakra van szükége egy vízió megvalósítására. És olyan helyen teszi ezt, ahol bármelyik programozó egész nyugodtan elmehet rendszergazdának is a helyi állami középiskolába. Minden vasárnap otthon lesz..

Valamelyest magamat korrigálva had jegyezzem meg azonban, hogy amit érvényesnek és hitelesnek tartok a Tesla és a SpaceX kapcsán azt nem minden tekintetben tartom alkalmazhatónak a Musk által felvásárolt Twitter esetében. A Twitter-t nem ő hozta létre a semmiből. Egy létező céget vett át meglévő munkahelyi kultúrával, identitásokkal, viszonyokkal és hagyományokkal. Tulajdonosként minden joga megvan arra, hogy ezt szétverje, de ennek sem a sikerességéről nem vagyok meggyőződve sem pedig elfogadhatónak nem tartom olyan módon, ahogy a Tesla kapcsán annak tartom. A Tesla-ban a kezdetektől világosak voltak a játékszabályok, nem volt kötelező jelentkezni. A Twitter alkalmazottai túszúl estek Musk modelljének és ezzel érvényét veszíti minden amit fentebb írtam. Egy lecserélt gárdával persze életre lehet ezt a modellt kelteni, de a meglévő munkaerőn egy úthengerként ment át Elon Musk. 

3. A nagyot mondó hülyegyerek

Olyan 5 évvel ezelőtt a Harvard Business Review hasábjain Eddie Yoon arról írt, hogy Elon Musk (illetve a TESLA) sikere nem magyarázható a hagyományos üzleti mérőszámok mentén. A 2017-ben megjelent írás (azóta nagyon sokminden történt) abból indul ki, hogy a hagyományos elemzői módszerek szerint a TESLA-nak nem kéne, nem lenne szabad ilyen sikeresnek lennie a tőzsdén. Arra hoz fel példákat, hogy amikor a cég rekord mértékű (1,5 milliárd dolláros) adósságról számolt be, az árfolyam szinte meg se rezdült. A TESLA akkoriban egyáltalán nem teljesített kiemelkedően az olyan dimenziókban mint a piaci részesedés vagy a market penetration (nem tudom azt hogy mondjuk magyarul, talán a piac áttörése?, betörés egy piacra?). Hagyományosan pedig a nagy alapok befektetői és az elemzők is ezeket nézik. Az egyik azt méri, hogy az adott piac összértékének hány százalékát foglalja el egy adott cég, a másik pedig az, hogy az adott piac szereplőinek hány százaléka vásárolja a cég termékeit.  

Yoon, ehhez képest azt javasolja, hogy Elon Muskra úgy kell tekinteni, mint aki nem egy adott mérce szerint vált sikeressé, hanem az alapjátékszabályokat írta át. Az egész játékot megváltoztatta és az eredményeit, vagy kudarcait ennélfogva nem lehet a játék eredeti szabályai szerint mérni. Ő maga egyébként a "problem penetration" kifejezést használja mint javasolt mérőeszköz a Tesla teljesítményéra, ami engem kicsit emlékeztett a social impact (társadalmi hatás) kategóriára. 

Én mondjuk eleve úgy gondolkodom egy cégről vagy vállalkozásról, hogy az alapvetően problémákat old meg. Ettől is van az, hogy én nem tartozom a kapitalizmust gyűlölők vagy temetők táborába, bár azt is gondolom, hogy problémákat más elosztási sémák keretei között is meg lehet oldani. 

Szóval számomra a történet úgy néz ki, hogy valakinek valahol "fáj valami", gyötri egy probléma (nem tudja mivel felmosni a konyhát) vagy egy vágy (nincs olyan táskája, mint a barátnőjének) és egy termék, egy szolgáltatás erre a fájdalomra ajánl gyógyírt. Vehetsz felmosófát és felmosórongyot, vagy komplett takarítógépet, takarító robotot, alkalmazhatsz takarítócéget, felvehetsz bejárónőt. Amit a  pénztárcád megenged, és ami jobban illik az életviteledhez, stílusodhoz, preferenciáidhoz. Vehetsz drágább, jobb, prémium kategóriás táskát, amivel villoghatsz a barátaid előtt, de vehetesz hamisítottat is fillérekért hátha nem veszik észre. Ha meg nem érdekel az egész hordhatod a cuccaidat tarisznyában vagy Centrum Áruház feliratú nejlon szatyorban. A döntés tied, és ezért a döntésért versenyeznek egymással különböző cégek, mindent bedobva azért, hogy őket válaszd. Yoon szerint a Tesla ebben a problémamegoldásban jó. 

Amit kínál az az autóipar jövője, vagy legalábbis képes elhitetni a vásárlóival, hogy ez az autóipar jövője és ők egyszerre látnak benne megoldást a környezeti kihívásokra, az autó okozta extra kényelemre (sokszor emlegetik a motorteret felváltó második csomagtartót), a hype elektronikára (az autó kicsit olyan mint egy okostelefon, amire folyamatosan frissítések érkeznek) és az egyedi értékesítési modellre. A dizájn apró sajátosságait a besüllyedő kilinccsel vagy hatalmas iPad Pro méretű képernyővel ne is említsük mert ezek percenként változó nagyon gyorsan tovaterjedő dolgok. 

Musk a jövőt árulja, a megváltást, mint a középkori egyház a búcsúcédulákat, ezért teljesen mindegy mekkora volt a piaci részesedése 2017-ben, vagy hogy azt megelőzően minden évben kb. $5000-t veszített minden eladott autón. Az emberek (és intézményi befektetők) nem ezek mentén vásárolták és vásárolják ma is a részvényeit úgy mintha nem lenne holnap. Hanem azért mert Musk azt a jövőt ígéri nekik, amiben élni, túlélni akarnak. Ők pedig ezen a FOMO módon, nem akarnak kimaradni a jövőből. 

Hogy ez az ígéret igaz-e, vagy sem. Hogy nagyotmondás-e az egész és megint találkozunk egy nótorius hazudozóval vagy csak egyszerűen sajátos PR-ral eladják a semmit (egy autót mint bármelyik más) annak megítélésa egyelőre vérmérséklet meg ideolgóiai beállítottság kérdése. Ha Elon Musk elbukik, akkor majd mindenki úgy emlékszik ő már az elején megmondta. De a jelek szerint ő nem aggódik. 

A Twitterrel rá jellemző módon valószínűtlenül magasra emelte a tétet és nekem fogalmam sincs mi fog kisülni belőle. Ahogy azt sem tudtam, hogy a rakétái a Challengerhez hasonló módon fognak az első úrhajósokkal felrobbani vagy ő lesz-e az, aki megmenti az amerikai úrhajózást akkor, amikor az oroszok egyre problémásabbak kezdtek lenni. 

Annyiban egyébként mindenképpen egyetértek Eddie Yoon-nal, hogy a Musk valódi problémákat old meg. Én nem tartom milliárdosok játékszerének az űrhajózást és az űrkutatást. Tudományos, gazdasági és ha akarjuk, ha nem, biztonságpolitikai szempontból nagyon fontos a téma. Vannak, akik azt mondják, hogy az elekromos autók az égvilágon semmilyen problémát nem oldanak meg, olyan mintha csak egy kevesebbet szaró ló lenne az utakon, de attól még ló, ugyanannyi helyet foglal, ugyanolyan gyorsan megy és ugyanaz a robosztus (sőt újabb) infrastruktúra (utak, autópályák, parkolóházak) szükséges hozzájuk, mint a belső égésű motorkkal működő autókhoz. Ez igaz, én azonban azt elismerem, hogy Musk mozgásba lendítette a szektort. Nem biztos, hogy ő fogja megújítani, de ő dobta az első igazi kavicsot a rezzenéstelen tóba. 

Had jegyezzem meg a végén, hogy nem PR jellegű ez a cikk, és a tisztesség kedvéért leírom, hogy mindezen véleményeim ellenére annyira nem bízom a TESLA-ban, hogy részvényeket vegyek mondjuk. Túlértékeltnek, hype-hajtottnak tartom és nem látom biztosnak, hogy ez a történet előrefele vagy hátra megy. Habár nem tartom ördögnek Elon Muskot, amikor a pénzemmel kell szavazni eddig sosem tettem rá.