Részletek a szingapúri oktatási rendszerről

Ez nem egy átfogó bejegyzés lesz a szingapúri oktatási rendszerről, ahhoz még több időre van szükségem, hogy teljesen átlássam a rendszert. Inkább egy személyes élménybeszámoló azután, hogy a lányom két általános iskolai osztályt elvégzett Észtországban (1. és 2. osztály) és két osztályt Szingapúrban (3. és 4. osztályok). 

A szingapúri tanév fél évvel el van csúszva az európaitól, a tanév január elején kezdődik és november közepe táján ér véget. Ezt leszámítva a logikája nagyjából ugyanaz, félévkor van egy rövidebb és az év végén egy hosszabb szünet, meg elég sok a nemzeti ünnep, vizsgákra kent szabadnap, vagy a tanárok továbbképzésére kent iskolaszünet. 

Szóval nemrég fejezte be a lányom a negyedik osztályt egy helyi iskolában és a minap levelet kapott a helyi kerületi önkormányzattól, hogy jutalmat fog kapni, mert a legnagyobb fejlődést felmutató 10%-ba került kerületi szinten. A jutalommal 150 szingapúri dollár jár (mai áron az olyan 42.000 Ft) és valamikor januárban egy ünnepélyes ceremónia keretében veheti át a plakettet, a pénz meg az EDUSave számlájára megy (erről majd később). 

Namost mindezt nem azért írom, mert a büszke apa mutogatni akarja, hogy a lánya a top 10-be tartozik a világ egyik legjobb iskolarendszerében. Ez ugyanis nem igaz. Az én kicsi lányom bizony megbukott kínai nyelvből. Megbukott félévkor és megbukott év végén is. Angolból tényleg az egyik legjobb az osztályban, de a science (olyasmi mint nálunk a környezetismeret volt) és a matek messze nem lett kitűnő. 

Amiért a jutalmat kapta, az az, hogy annak ellenére, hogy kínaiból még mindig nem érte el azt a szintet, amit a magyar rendszerben 2-esnek hívnánk, de az elért vizsgaeredményeket egy félév alatt megduplázta. És ezt ismerik el. Ő harmadik osztályban úgy csatlakozott ebbe az iskolába, hogy az itteni osztálytársai már elsős koruk óta tanultak kínaiul (az oktatás alapnyelve az angol és mindenki az etnikai származása szerinti második nyelvet veszi fel), a lányom meg csak pár szót értett. Tehát két éves lemaradással ül ott az iskolapadban. Az iskola az igyekezetet értékeli és szerintem ez egy nagyon jó pedagógia.

Mondom ezt főleg azután, hogy láttam a boldogságot a lányom arcán a levelet olvasva. Még arra is ügyeltek, hogy a levél az ő nevére érkezett és Ms. megszólítással. A pénzjutalom neki jár, részletes magyarázat van a levélben arról hogy és hol tud számlát nyitni, igaz ez egy speciális számla lesz, amit a jövőben maga is kiegészíthet és a jövőbeli oktatásának vagy bármilyen tanfolyamnak, kurzusnak a finanszírozására lehet használni. (Ő már mondjuk Minecraftot akart venni elő nekifutásra, de az üzenet így is átment). 

Hogy egy kicsit empirikusabban is megtámogassam ezt a történetet és érzékeltessem, hogy ez nem egy egyéni sztori, ahhoz érdemes rákeresni és elolvasni a PISA jelentések Szingapúrról szóló részét. A városállam hagyományosan a világ élvonalában végez a PISA teszteken, kiemelkedik a szingapúriak képzettségi szintje a térségben. De a történet szempontjából talán az a legfontosabb, hogy nem csak az van, hogy a kiemelkedően jó tanuló diákok húzzák fel ezt az eredményt, hanem nagyon sikeres az ország abban is, hogy az alacsonyabb jövedelmű, hátrányos helyzetű gyerekek teljesítményét is felhúzza. 

Például ilyen szimbolikus de nagyon erős üzenetekkel. Meg azzal, hogy nem jár évismétlés a bukás után, hanem 5-ik osztálytól kedve egyéni kombinációban vehetik fel a gyerekek a tárgyakat. Amiben erősek azt haladó szinten viszik tovább, amiben gyengébbek azt ún. "foundation" (alapozás) jelleggel folytatják. Minden gyereknek egyéni kombinációja lehet a gyerekek nem egymáshoz vannak mérve hanem a saját tempójukhoz és érdeklődésükhöz alakul a rendszer. 

Itt hat osztályos az általános iskola, utána egy komoly vizsga van, ami leginkább teszt. De ezen most úgy lazítanak, hogy nem kell minden tárgyból jónak lenni. Elképzelhető, hogy például valaki a sportteljesítményével kompenzálja a matekjegyét. És olyan horizontális szempontokat is értékelnek, mint a leadership (vezetői képességek) vagy a kreativitás, problémamegoldó képesség. A lányomnak szóló levélben is ki volt emelve a leadership, és tényleg ebben az évben több hónapig ő volt a vezetője egy tanulócsoportnak angolból, akiknek közösen kellett megoldaniuk feladatukat és a csoport (mint csoport) együtt került értékelésre. A lányom nem csak vezette ezt a csoportot, hanem a leggyengébb tagját mentorálta is. 

A szingapúri iskolák nagyon szigorúak. Az a felfogás, miszerint az iskola egy demokratikus közösség, ahol a diákok, a tanárok és a szülők egységet alkotva alakítják az intézmény, hát mondjuk így, eléggé tájidegen errefelé. A gyerekek nagyon fogva vannak, a fegyelem az egyik legfontosabb kulcsszó, de ez nem jelenti azt, hogy ne figyelnének a gyerekekre vagy hogy ne szeretnék őket. Inkább arról van szó, hogy az itteni iskola eléggé egydimenziós. Nem a játszás, barátkozás, társas kapcsolatok építése és a tanulás egyfajta kombinációja, hanem le van csupaszítva a tanulásra (igaz azt nagyon modern eszközökkel csinálják) és a társas kapcsolatok is inkább a kiscsoportos feladatmegoldások és projektek keretében, tehát munkához, feladathoz, teljesítményhez kötötten jelennek meg mintsem a szünetekben való rohangálásban. Ezt különösen annak fényében volt érdekes számomra megfigyelni, mert az észt iskolában (és az észt oktatás szintén a világ legjobbjai között van) ez éppen fordítva volt. Ott hosszabb volt az iskolai nap, sokkal több közösségi jelenettel, ahol a gyerekek szabadjára voltak engedve. Az órák is visszatérően hangsúlyoztak olyan témákat, hogy a barátság, vagy az etika. Míg ehhez képest a szingapúri iskola olyan dimenziókat emel ki, mint a leadership (vezetés) és a kitartás. 

Sokkal jobban szerette a lányom az észt iskoláját, de sokkal többet tanul és jobban fejlődik Szingapúrban. Vannak vele viselkedési gondok, a félév során kaptunk egy rajzot a tanároktól, amit a mi pici lányunk készített egy osztálytársnőjének. A rajz egy felemelt középsőujj volt egy hozzá való versikével. Meg, hogy jiu-jitsu-zik és a tanárok beszámoltak róla, hogyha valaki idegesíti akkor egy mozdulattal kicsavarja a kezét. Mondanom se kell, hogy itt ezeket nem tolerálják, a lányom kedvenc karaktere pedig Wednesday a Netflix Adams family-jéből. Most a haját is úgy akarja növeszteni. 

Nem lett belőle nagy botrány, ilyenkor annyi történik, hogy a tanárok ügyet csinálnak belőle, felhívják a szülőket és behívják az érintett tanulókat beszélgetni és csírájában elejét veszik a fegyelem megbontásának. A lányom is azt hiszem világosan megértette, hogy egy olyan országban, ahol majdhogynem a WC-k is be vannak kamerázva és ahol azért büntetést kell fizetni mert beleiszol az ásványvizedbe a metrón nem lehet közetkezmények nélkül csinálni semmit. A jiu-jitsuról is megbeszéltük vele, meg az edzőivel, hogy mivel most már egyre ügyesebb benne az erejét és a tudását amit megszerzett nem használhatja fel másokkal szemben. Csak önvédelemre használhatja, nem idegesítő gyerekek lecsendesítésére. 

Mindezt azért írom le, hogy érzékeltessem, hogy azért nem egy koncentrációs tábor az iskola, minden megtörténik, ami máshol is, csak semmit nem engednek elburjánzani. Így aztán nincs az, hogy a felsőbb évesek sutyiban a WC-ben cigiznek, hogy verekedős beavatási szertartással abúzálják az alsóbb éveseket, vagy gangek és bandák alakulnak. 

A tanárok az ujj bemutatós rajz kapcsán azt is felfedték, hogy a lányomék pár osztálytársukkal whatsapp csoportokban leveleznek iskolán kívül. Ezt én is tudtam de nem éreztem, hogy ez gond lenne. Az elején belenéztem párszor, de most hogy az iskola hozta fel tüzetesen átnéztem több hónap levelezését. A témák 80%-a a tanulásról, a beadandókról, a határidőkről szól, egy csomószór együtt oldanak meg valamit, vagy megmutatják egymás megoldásait. Elhangzik néhány fuck, fucking de talán kétszer ha láttam valamelyik gyerektől. Ezen kívül meg idióta gifeket, meg mémeket küldözketnek egymásnak. Mondtam a lányomnak, vigye oda a telefont az osztályfőnökéhez és mutassa meg a beszélgetéseket. Ha azt mondja törölni kell, akkor törölje, de ha ő is úgy látja, hogy ez inkább jó, mert javarészt az iskolai feladatokról szól, akkor kérje meg, hogy engedje a csoportot tovább. A tanár megengedte.