Az elmebeteg késelő

A minap történt tragikus rendőrgyilkossághoz kísértetiesen hasonló eset történt 2017-ben Tallinnban. 

Azzal a különbséggel, hogy Észtországban az intézkedő rendőrök a késsel rájuk támadó embert a helyszínen lelőtték. 

(csak erős idegzetűek nézzék meg a videófelvételt)

 

Az áldozat egy 33 éves fiatalember Jaanus Käärmann volt, aki súlyos mentális problémában szenvedett és a kérdéses őszi délután mezítláb járt fel alá, két késsel a kezében Tallinn egyik központi terén. Ez a tér a 400.000 lakosú észt fővárosban olyan frekventált hely, mintha Budapesten a Kossuth téren vagy a Hősök terén történt volna az eset. 

Az eseményről számos felvétel készült, ezeken az látható, hogy a lakossági bejelentésre kiérkező rendőrök felszólítása ellenére a férfi nem tette le a késeket, egy ponton a felé közeledő rendőrjárőr irányába kezdett rohanni, amire annak társa leterítette a támadót, aki a helyszínen életét vesztette. 

Az eset, különösen miután egy egész ország nézte végig a közösségi médiában pár óra alatt végigszaladó felvételeket, hatalmas indulatokat korbácsolt az országban. A fiatalember neve ráadásul ismert Észtországban, Jaanus annak a  Kristo Käärmann-nak a testvére volt, aki a Wise (korábban Transferwise) észt fintech startup társalapítója és ezáltal ma a család Észtország egyik legtehetősebb családja.

A rendőrség vizsgálata azzal zárta le az ügyet, hogy jogos önvédelem történt. 

A pszichiátriai ellátás állapotáról azonban évekig tartó hosszú vita folyt az eset után, és számos fejlesztés történt. 

Pár évvel ezt megelőzően, már Észtországból interjút adtam a HVG-nek a Magyarországon Kombínós gyilkosságként ismert eset után.  

Az interjút nem akarom ide pontról pontra bemásolni, de pár gondolatot kiemelnék:

"Néhány éve a híradóban a tűzoltóság akkori vezetője panaszkodott, hogy teljesen magukra vannak hagyva, nekik kell leszedni az embereket a hidakról. Ma különösen a drog előidézte pszichózis okoz nehézségeket: rendőrök verekednek meztelen emberekkel az utcán, de magam is tanúja voltam olyan utcai jeleneteknek, ahol mentőápolók próbáltak valamit kezdeni egy láthatóan pszichotikus emberrel.

Az ilyen esetekben lenne szükség olyan, helyszínre érkező, úgynevezett mobil teamre, szakértői csapatra, amely képes kezelni az ilyen helyzeteket. Igen, van olyan, hogy valakit le kell fogni. Olyan is van, hogy nem lehet kiengedni. Sok rehabilitációs szakember hasonlóan vélekedik: ha valaki bűncselekményt követ el, nem lenne szabad mentális betegségére hivatkozva felmenteni, sem a fenyegetést, sem az agresszív megnyilvánulásokat nem kell és nem szabad tolerálni."

....

"Kétségtelen, a pszichózis ijesztő jelenség. Nincs olyan kultúra a Földön, ami tolerálni tudná az akut pszichotikus ember jelenlétét, ráadásul a legnagyobb veszélyben éppen maga az érintett van. Nem kérdés, hogy meg kell teremteni a biztonságos körülményeket, melyek révén a krízishelyzet kezelhető, keretek között tartható." (HVG)

Azokat a részeket most nem másolom be, ahol arról beszélek milyen pszichiátriai szolgáltatásokkal kezelik egy modern elmeegészségügyi ellátórendszerben az ilyen helyzeteket. Akit érdekel a dolog szakmai része elolvashatja az interjút. 

Pár hónapja írtam egy bejegyzést arról is, hogy véleményem szerint Magyarországon (és a kelet-európai országok zömében) a szociális és egészségügyi ellátások soha egy percig nem lettek komolyan véve a kommunista rezsimek összeomlása után. Ezt sokan vitatják, haragszanak rám, mintha én valamiféle áruló lennék, pedig én csak azt mondom, amit látok. Illetve amit nem látok. Működő egészségügyi és szociális szolgáltatásokat. Ezek a területek természetüktől fogva olyanok, hogy első pillanatban semmi nem látszik abból, ha milliárdokat vonnak ki belőle, vagy be se tesznek. A tragédiák azonban kódolva vannak, vagy úgy, hogy jön egy világjárvány és egy városnyi embert veszít el az ország, vagy úgy, hogy szörnyű egyéni és közösségi tragédiák történnek.