Észtország progresszív, liberális (ott az nem szitokszó) jobbközép pártja (Reform) nagyot nyert a 2023-as észt parlamenti választásokon. A jellemzően sokszínű pártpalletán a Reform a szavazatok 31%-át tudta a magáénak, ami a 101 fős parlamentben 33 mandátum megszerzésére elég.
Vegyük észre, hogy az észteknél még a matek az úr, 31%-nyi szavazattal, 30% körüli mandátumot lehet szerezni.
Az őket követő populista szélsőjobb (EKRE) már csak feleennyi 15,8%-ot kapott, ami valószínűleg 17 mandátumra lesz elég. Minden más párt (6 párt jutott be a parlamentbe) ennél kevesebb szavazatot kapott.
Az észt politikai hagyományoknak megfelelően most intenzív koalíciós tárgyalások jönnek. A Reform párt regnáló és a jelek szerint újraválasztott miniszterelnökének Kaja Kallas-nak most olyan partnert vagy partnereket kell találnia, akikkel meglesz a minimum 50+1 fős parlamenti többség.
Az észt politikai kultúrában a koalíciós egyeztetéseknek van nagy hagyománya. Nagyon hasonlít az a kultúra a holland, belga, svéd rendszerre, ahol a folyamatos kompromisszumkeresés a jellemző, a legváltozatosabb színű koalíciók jönnek mennek. Mindenki volt már mindenkivel, és az is előfordul, hogy két választás között koalíciók buknak és egy másik összetételnek adják át a helyüket. A folyamatos egyeztetés és kompromisszumkeresés a jellemző, nem monolit tömbök uralják a politikai teret a győztes mindent visz alapon. Ennek megvannak az előnyei és hátrányai is.
Egyetlen kivétel van (volt eddig), a populista szélsőjobbal sokáig senki nem volt hajlandó koalícióba menni, ők évekig páriaként mindig kimaradtak minden egyeztetésből. Pár évvel ezelőtt azonban a sajátos összetételű Centrum párt úgy lépett egy nagyott, hogy habár nem ők nyerték a választásokat, a szélsőjobbal összefogva (és őket kormányzati tényezővé emelve) be tudta előzni az akkor (is) győztes Reform pártot. Erről annakidején csináltam egy videóbejegyzést.
Az idei választások két napja (2023 március 5. vasárnap) voltak, most sorra jelennek meg az elemzések. A magam részéről azt szeretném kihangsúlyozni, ami távolról is egyértelműen látszik. Észtországban visszaszorulóban van a populizmus és a jelek szerint a konzervatív politikát képviselő pártok is. Leginkább a liberális, baloldalibb politikát képviselő pártok nyertek, bár ezt azért kicsit korrigálnám. A győztes Reform párt politikai ideológiáját tekintve sokkal inkább jobboldali ha az erősen (szélsőségesen) piacbarát nézeteket tekintjük. A modern Észtország kérdőjelek nélkül erre az ideológiára épült. Ha azonban a ma sokkal inkább vízválasztó demokráciába vetett hitett, a jogállamiság tiszteletét és a nemzetközi beágyazottságot tekintjük, akkor már sokkal közelebb állnak a baloldali pártokhoz, mint a gazdaságpolitikájukban szintén liberális azonban inkább bezárkózó, nemzeti konzervatív pártok.
Ebben a mezőnyben jelent egy otromba (ez az én értékítéletem) kitüremkedést, a Trump-i, Orbán-i mintára épülő észt populizmus, ami ugyan mostanra a második legnagyobb erő lett a parlamentben, azonban összességében kevesebb mandátumhoz jutott, mint az előző 4 évben. Magyarán szólva a második helye sokkal inkább szól a többi párt bukásáról, mint a saját előretörésükről.
Ez azért nagyon fontos jelenség, mert egyértelmű üzenetet adtak az észt választók arról, hogy milyen irányban szeretnék látni az ország jövőjét. A populisták az összes ismert trükköt bedobták (másuk sincs). Ellenségkép krealása, folyamatos harci hév, a tények rugalmasan kezelése, az érzelmekra ható politika, nagy gyülések, utcai jelenlét. Ez utóbbiban szinte egyedülállóak Észtországban, ahol nincs hagyománya a nagy utcai politikai gyűléseknek.
Az észteket továbbá igen megtépázta az ukrajnai háború, tele van az ország ukrán menekültekkel, a GDP 2%-nak megfelelő értékű fegyver és humanitárius támogatást adtak az ukránoknak, és a COVID után itt (is) hatalmas gondot okozott az elszabadult infláció és elsősorban az elszabadult energiaárak. Egy ideig az ország vezető volt Európában az infláció mértékét tekintve, de mára átvette a vezetést egy másik ország (vajon melyik?).
Ezek a nehézségek azonban (a jelek szerint) nem tolták az országot a szélsőségek (értsd populizmus) felé, sőt éppen ellenkező irányú mozgást látni, az ország a számolni, és késsel-villával enni képes józan ész mögött zárkózik fel.
Egy apró, de fontos szeletét is szeretném kihangsúlyozni az idei észt parlamenti választásoknak. Az észt digitális társadalomtól nem fura módon az országban hosszú évek óta online is lehet szavazni. A szavazók száma abszolút értelemben is magas volt (63,7% - ami 1992 óta nem látott érték), de még beszédesebb, hogy a szavaztok immár 51%-a (tehát fele) online szavazat volt. Ez minden korábbinál nagyobb arány.
Namost lehet tudni, hogy az online szavazók legnagyobb arányban a liberális pártokra szavaznak, hiszen az ő szavazóik fiatalabbak, nyitottabbak a technológiai újításokra, ők a modern Észtország letéteményesei. A győztes pártra érkező szavazatok 2/3-a online érkezett. Míg a jellemzően idősebb korosztályt megmozgató populisták szavazatainak mindössze harmada érkezett online. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy (menetrendszerűen) a szélsőjobb nekiment a választási eredményeknek. Évek óta küzdenek (hiába) azért, hogy az online szavazást töröljék el (nem teszik), mert az nem igazi szavazás.
Az észt online szavazás rendszeréről pár évvel ezelőtt készítettem egy interjút, a rendszert működtető állami ügynökség egyik vezetőjével:
Az egész Trump jelenségből az zavar a leginkább, hogy mennyire nem képes a világ helyén kezelni ezeket az új generációs populistákat. Orbán Viktor 10 évig tudott szabadon garázdálkodni az EU-ban mert ezek a jól fésült, kilúgozott diplomaták és mainstream politikusok el nem tudták képzelni, hogy egy kocsmai hőzöngés színvonalán (is) lehet űzni a politikát. Azért nem értem, mert történelmi példa pedig jócskán akad minderre, Róma néhány császára, középkori hadurak, de a modern korban Adolf Hitler és Mussolini sem a finomkodó diplomáciai érzékről voltak híresek, hogy a cipőjével az asztalon csapkodó Hruscsovról, a mata részeg Jelcinről vagy extravagáns afrikai, ázsiai és dél-amerikai diktátorokról ne is beszéljek. Engem ezeknek a nagyon hasonlóan kifutó történeteknek az alakulása abban a fázisban zavar leginkább, amikor már elkezdik az ámokfutást és még mindenki úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne. Hogy Chamberlain még azt hiszi majd gyarmatokat ajánl (olajat a túzre) Hi...
A svájci Global Risk Profile intézet által évente készített Global Corruption Index 2022-es kiadása szerint Magyarország az Európai Unió legkorruptabb országa. A 196 országot vizsgáló elemzésben a legkevésbbé korrupt országok kerülnek előre, itt a 4 Skandináv országot és őket követően Észtországot találjuk. Magyarország a lista 71-ik helyén áll, mögötte már nincs több EU tagország Románia a 63-ik, Bulgária az 55., Horvátország a 48.. A Visegrádi 4-ekhez mérve magunkat a szlovákok a 45.-ek, a lengyelek a 35., a csehek a 32. helyen végeztek. Magyarországnál olyan országok bizonyultak kevésbbé korruptnak mint Ruanda, Columbia, az Egyesült Arab Emírségek, Örményország, Argentína, Dél-Afrika, Botswana, Malajzia, Van pár ország, ahol vagy éltem vagy sokat dolgoztam, vagy sokat hallok róluk, amelyek a puszta számoknál élőbbé teszik a listát. Észtországon én egyáltalán nem csodálkozom. Magam is ezerszer leírtam már, hogy az ún. észt csodának a radikális digitalizáció melle...
A minap édesanyámmal álmodtam. Sokat álmodom vele mostanában, ahogy sokat álmodom azt, hogy gyerekkorom lakásában élünk Tatabányán, Óvárosban a Ságvári utcában. Most legutóbb álmomban jött haza munkából. Én már otthon voltam, jött fel, caplatott a lépcsőn, a negyedikre. Volt az ajtónkon egy retesz, amit talán félelemből, talán elővigyázatosságból, de mindig zártunk. Így csak belülről lehetett kinyitni az ajtót, hiába volt valakinek kulcsa. Ha valamivel 4 után hazaért, akkor mindig oda kellett rohanjunk az ajtóhoz, hogy beengedjük. 4-ig dolgozott. A bánya tervező irodájában műszaki rajzolóként. Geológus végzettséggel. Szerettem bejárni a munkahelyére. Olyan tiszta, rendezett hely volt, és nekem azok a hatalmas szögbe állított tervezőasztalok olyanok voltak, mintha valami űr filmben lennének. Ők tervezték a vágatokat, nagy pausz papírra vitték fel tustollal a fúrások helyét. Sokszor próbálta magyarázni sose értettem, annyira azért nem is érdekelt. A sablonjait, betüsablon, szá...
Olvasom a Telex cikkét arról, miképpen okoz gondot, hogy a potenciális partner egyetemek nehezen értelmezik, félreértelmezik az Európa Tanács magyar egyetemek Erasmus és Horizon programban való részvételét. A helyzet, ahogy én látom, egy külföldi egyetemen dolgozva, sokkal rosszabb. Nincs itt semmi félreértés. A jogi kavalkád, a különutas finanszírozás miatt megbonyolított - amúgy is lélekölő - adminisztráció miatt, az egyetemi döntéshozók, középvezetők, maguk az akadémiai dolgozók is a hátuk közepére nem kívánják a magyar partnert. És az alaphangulat amúgy is megvan hozzá. Kimondani nem lenne politikailag korrekt (ha van még ilyesmi)...hát "félreértik a határozatot".
Szingapúr egy egész városrészt, kb. 70 futballpályányi területet (50 hektár) alakít át okos várossá Punngol Digital District néven. (Ez kb. fele a Városliget méretének.) A teljesen megújuló városrész egyszerre foglal magában lakónegyedeket, munkahelyeket és szórakozási lehetőségeket, mindegyiket a legfejlettebb technológiával ellátva úgy, hogy a térületen elhelyezett több mint 20.000 érzékelő segítségével élő információkat gyűjtenek ezeknek a kísérleti technológiák eredményességéről úgy, hogy azokat egy élő környezetben használja a lakosság, a munkahelyek, a szolgáltatások. A kerület központi eleme az ún. Open Digital Platform (ODP), ami magyarul nyílt digitális felületet jelent. Ez egy minden vállalkozás, startup és a kerületbe települő kezdeményezés számára elérhető plug-in and play (csatlakozz és játsz) elven működő nyílt platform, ami bármilyen új technológia vagy megoldás élő kipróbálását teszi lehetővé úgy, hogy a kerületben elhelyezett szenzorok által összegyüjtött informác...
Comments
Post a Comment