Mint egy zsák

 A szívem szakad ki, hogy megint 9 éves gyerekeket lőnek le amerikai iskolában.  Egy 10 éves gyerek apjaként nekem már a hírtől a bolygó másik felén görcsbe rándult a gyomrom.

Aztán nézem ezt a rendőrségi videófelvételt ilyen szuperéles kamerával ennyire egyenesen élőben az egészet és se szánalom se megértés nincs bennem. Úgy lövik le az elkövetőt, mint egy darab szart. Menetből, gondolkodás, felszólítás, a jogok felsorolása, figyelmeztető lövés nélkül.  

Az egész videó az első perctől az utolsóig úgy megdöbbentő, ahogy van, pozitív értelemben. Nem tudom én ilyen nyakig védőfelszerelésbe öltözött taktikai egységet képzeltem, öten egymás után mint a kacsák, sisakban, arcot takaró símaszkban, hatalmas védőszemüveggel, füstgránáttal. Ezekről az ember azt képzeli nem is emberek, az életük erről szól.

Van valami félelmetesen ijesztő abban a profi nyugalomban, ahogy ehhez képest egy teljesen hétköznapi ember, sima pólóban és farmerben, megérkezik az iskolához és úgy cipzározza ki a gépfegyvert a csomagtartóból, mintha horgászfelszerelés lenne. 

A tanárnő is meglepő, milyen profi, gyorsan, világosan osztja meg az információt. De az a nyugodt hang amivel a faszi válaszol az elképesztő. A fegyver a jelek szerint már be volt tárazva, éppen csak a nyakába akasztja aztán kibiztosítja és csőre húzza. Officer Rex Engelbert....neki kell nevet adni, nem a támadónak.

A társait látjuk csak, neki csak a kezét meg a fegyverét. Farmer, póló...ezek egyszerű járőrök, lehet éppen tízóraiztak az irodában. Reggel még a saját gyerekeiket vitték iskolába, ugyanebben a farmerben. Most csak a mellényt kapták fel, az egyiken van valamiféle sisak, de egyáltalán nincsenek nindzsának öltözve. 

Mennek végig a termeken, a lövöldözős videójátékokat idéző technikával, hogy szinte csak a fegyver veszi be a kanyart. Egy fegyveres ember van az épületben és ezekben semmi félelem nincs. Nincs megállás, lendületesen mennek teremről teremre és nemhogy hezitálna, végigfuttatná az életét egy filmen, rászól a társára, hogy majd ő bemegy elsőnek. Nincs bent senki, fordulnak is ki tovább. 

Én csak a filmet nézem egy kanapéről de majd szétrobbanok a feszültségtől. Érzem ahogy a halántékom lüktet pedig 20.000 km-re vagyok tőlük.

Fentről lövések hangja hallatszik. Minden felgyorsul hirtelen, egyetlen pillanatba sűrítődik az egész. Beelőznek egy másik hármas teamet. Nem tudom mi ennek a Rex Engelbertnek a pozíciója, de nem nagyon akar hátul maradni. És akkor egy pillanat az egész. 

Én nem is látom jól a kis képernyőn. Ki sem nyílik előtte még a tér, nagyon fegyelmezetten nyitja a szöget és kérdés nélkül azonnal lő. Nem egyet, én többször visszanézve három egyeslövést látok, háromszor húzza meg az ujja a ravaszt, a visszhangok miatt négy durranás hallatszik. Csak az esésnél nátom, hogy volt ott valaki. Nincs kérdés, nincs helyzetértékelés, odakiáltás, figyelmeztetés, jogokról szóló kötött szöveg. Menetből, belépve a látómezőbe, bármiféle külön eljárás nélkül abban a pillanatban három lövéssel leszedi a behatolót. Én nem tudom ki az, mi az, nem is látni. Csak egy árny, ami a lövések pillanatában zsákként omlik össze. 

Másik kamerára ugrunk, egy pisztolyos járőr szemszőgéből ugyanez a történet. Officer Michael Collazo. Elképesztő milyen profin, rövid pattogó szavakkal mennek előre. Nem kiabálnak egymással, hogy nyissa már azt az ajtót, mennek mint az úthenger, még az is impozáns ahogy távolságot tartanak egymástól (ha egy rakáson vannak akkor könnyú célponttá válnak). 

Eszembe jut mit tanítottak a határőrségnél a háromszögelési technikáról. Olyan pozíciót kell felvenni, mondjuk egy igazoltatásnál, hogy a járőrök ne egymás mellett álljanak, de ne is egymással szembe úgy hogy közöttük van az igazoltatott személy. Egy háromszöget kell bezárni, amiben a két járőr nincs egymás tűzvonalában, a megállított személy pedig ha támadna nagy körívet kell megtennie egyik járőrtől a másikig, ami elég időt ad a járőr valamelyik tagjának a beavatkozásra. Pontosan így haladnak ezek a rendőrök is az épületben, egymást váltva a fedezésben és haladásban. 

Sokadjára veszem észre mert ki van kockázva, hogy az egyik áldozat ott fekszik a földön, mellette haladnak el miközben lövések hallatszanak. Én már attól összeomlanék vagy éppen megőrülnék ha egyik kisgyerek lenne az a földön. 

A második rendőr, Michael Collazo kameráján látjuk, ahogy Engelbert leadja a lövéseket. Collazo-n a sor, ketten mennek közelebb és ekkor ereszt négy lövést a már földön fekvő fegyveresbe. Látni a lövések hatására ahogy dobálózik a teste. Kiabálnak vele, ki van kockázva mi nem látjuk, hogy él-e de a rádióba már kiabálja, hogy a gyanúsítottat lelőtték. 

Amilyen drámai olyan megnyugtató is az egész legalább abban az értelemben, hogy habár az egész ország szerintem megőrűlt arrafele ezzel a fegyvermániával, de a józan ész legalább annyibban jelen van, hogy ilyenkor nincs már kérdés, nincs már vita, nincs már miről beszélgetni. Akárki volt ez az elkövető lelőtték még azelőtt, hogy bárkinek egy kérdése lett volna. Így is késő...