Számomra egy sci-fivel kapcsolatban a legfontosabb elvárás a "világteremtés". Nem kell, hogy tele legyen akcióval. Még az sem szükséges, hogy csavaros története legyen. Vigyen el egy világba, ami legyen más, mint a mi világunk, meglepő, zavaró, megdöbbentő, ijesztő vagy éppen mágnesként vonzó.
A legjobb az lenne, ha nem is lenne semmilyen cselekménye. Hanem csak élnének abban a világban az emberek és én barangolnék benne. Nem kellenek a nagy szavak, a jó és a gonosz köré feltekert egydimenziós karakterek. Narrátor se kell. Egy jó sci-fit nem kell, nem szabad elmagyarázni. Úgy van jól, ha nem értem.
Nem értem a technológiát. Nem értem az intézményeket. Nem értem a törvényeket, a szokásokat, az emberek közötti viszonyokat. Nem tudom ki kicsoda. Ezeket mind nekem kell felfedeznem menet közben és tulajdonképpen ez egy sci-fi igazi cselekménye. Az én utam, amit bejárok ennek az új világnak a megismerésében.
Egy parizervásárlás köré lehet sci-fit csinálni úgy, hogy az hallatlanul érdekfeszítő és izgalmas lesz, mert a legapróbb mozzanatai is meglepőek, újak, mások és csak talán (ha szerencséd van) a legvégén veszed észre, hogy másfél órán keresztül egy bevásárlás történetét nézted. És nemhogy mérges lennél, hanem morogsz, hogy miért "csak" egy film? Ebből 10 évados, évadonként 15 részes sorozat kéne, hogy legyen. Ez 7 kötetben kéne sorakozzon a polcodon. Nekem ezt jelenti a sci-fi.
A francia, litván és belga koproduckióban készült Vesper nagyon ilyen film.
Egyrészről hozza a témától elvárt, bevett toposzokat. Disztópikus jövő, pandémia, éhinség, az életbenmaradásért küzdő túlélők és diktatóriukus új rend. Mad Max óta ismerős a recept. Nagyon népszerű ez a téma, nem véletlenül. A klímaválság árnyékában, egy COVID világjárvány után, az ismert világ a szemünk előtt omlik össze.
A Vesper-nek azonban nem egy ilyen galagtikus nagy rálátása van a dolgok menetére. Nem a gonosz birodalom ellen küzd maroknyi lázadó, vagy időben küldenek vissza egy parancsnokot, hogy megelőzze a robotok hatalomátvételét. Ezek ilyen globális narratívák.
Vesper, aki egy lány, a sáros földet túrva próbál ehető gumókat találni és a dolgok csak történnek vele. Se nem erős, se nem kiemelkedően okos, ravasz. Nem egy vezető, nem fut be hatalmas személyiségfejlődést, aminek végére a lázadás élére áll és megdönti a gonosz birodalmát. Esendő, gyenge, sír, kétségbeesik, lop, csal, hazudik és főleg menekül, elbújik. Leginkább egy flippergépben ide-oda csapódó golyóhoz hasonlít és vannak pillanatok, amikor hősnek tűnik, más jelenetekben pedig végtelenül erőtlen, eszköztelen, naív és buta.
Sok kritika lehúzta a történetvezetést, mint a film gyenge szálát, de én nem értek velük egyet. Ha lenne egyenes, jól megírt, belátható ívet húzó története a filmnek az azt üzenné, hogy ez a sötét jövő cselekvéssel uralható. Szerintem a Vesper története azért ilyen ellentmondásosan kusza mert ki akarták belőle venni a szuperhős vonalat. Amint kivesszük a karizmát, a szupererőt, a megmentőt, minden esetlegessé válik. Otrombán véletlenszerű (és ettől duplán tragikus) a halál, de a megváltás is. Vesper olyan hős, akit odasodort a szél. És ez számomra sokkal hitelesebb, hihetőbb.
A filmet szerintem nem ebben a dimenzióban érdemes nézni. A megjelenített világ apró rezdülései jelentik az igazi cselekményt. Inkább egy vizuális történet, egy hosszúra nyúlt videóklipp az egész, mint a szó hagyományos értelmében vett történetet elmesélő film.
Litvániában forgatták, ami szerintem nagyon jó választás. Belőlem majd 10 év Észtországban élés teljesen kiölte a magányos remete, a civilizációtól való elvonulás romantikáját. Nem tudom, valahol Dél-Olaszországban a citrom, narancs és olajfák árnyékában talán jó móka lehet kinyúlni a napágyból a vadszőlő fürtőkért, de hogy a zord Észak-Európában nem ez a helyzet az biztos. Már az ég is ijesztő, örökké szürke ha éppen nem viharos. A szélviharok egész erődőket facsarnak ki, a jeges eső vízszintesen küld pengéket az arcodba, a talpon maradt fák, mint szörnyek lengetik a karjukat. A vékony, sikár földben semmi nem terem meg, a legjobb almák is fonnyadtak, ütődöttek, sápadtan sárgák. Lehet csipegetni a bokrokról az apró szedret, térdig az aljnövényzetbe vagy a mocsárba süppedve és a vállad fölött lesheted, jön-e a medve. Száz éves, dohos faházak nyújtanak menedéket, de nem csak neked, hangyának, méhkasoknak, kígyónak, bogárnak, bagolynak és szúnak. Füstös szauna a fürdő, ami nem csak nevében füstös, hanem az első nap után mozdonyvezető ábrázatot varázsol rád. Alig ablakok vannak a vastag rönkökből összeácsolt házakon, amik rendszerint magányosan állnak az erdőben több száz méterre vagy akár látótávolságon kívül a szomszédtól. Ha van öt ilyen ház, akkor az már falu, de utcája nincsen, csak az erdő van, a mohával befutott faház, és a vad sötétség. Az emberek rongyokba csavarva hangtalan árnyakként mozognak a ház körül. A legijesztőbbek azonban az elhagyatott, üres házak. 70-80 év múlva is ott állnak makacsul, növényekkel befutva, beomlott tetővel, és sötét üvöltő belsővel beszélve az oroszok által 1944-ben elhurcolt gazdáikról, akik aztán sosem jöttek vissza szibériából. Egy néma sikoltás az egész, amit úgyse hall senki, mert a szél és a vihar mindent felülír.
Ez most nem a Vesper film leírása volt, hanem a Baltikumé, mindenféle disztópikus sci-fi nélkül. Ez az ottani valósága a vidéki életnek, a természetközeliségnek, az elvonulásnak, a zöldnek. Azon a klímán a természet nem barát, hanem folyamatos túlélőshow.
Ebbe a környezetbe kellett csak beletenni egy 13 éves lányt, aki silány mocsaras földet túrva gumókat keres a folyamatos szürke ködben és megkaptuk a disztópikus sci-fit. Ilyen jó alapra építve építettek fel a szerzők egy fantasztikus világot, ahol minden növény, minden egyes élőlény csáppal nyúlik ki feléd, hogy valamit leszívjon belőled. A gépek hol a steam-punk hangulatát, hol az újabb Star Wars filmek jól eltalált koszos, elhasznált világát hozzák semmiben nincs egy darabnyi öröm és mégis nagyon szép az egész. Nem tudom megfejteni mi a titka. Úgy lett színes, érdekes és szép, hogy mindenben az ellentéte az Avatar giccszuhatagának mégis nagyon hasonló elemekkel operál.
A másik dimenzió, amiben a film nagyot alkot, az a színészi játék. Nincsenek nagy tömegjelenetek, látványos csaták, monumentális jövőbeli városok. Ezeket távolról látjuk, igaz az is impozáns tud lenni.
Emberek vannak, nyomorult emberek. A főszereplő Vesper fantasztikusan játszik, de a gonoszt megtestesítő nagybátyja is, aki egyszerre rokon és egyszerre veszélyes ellenség.
Ebből a filmből egy világot lehetne felépíteni véget nem érő folytatásokkal.
Azt mondja Sam Altman, a ChatGPT-t fejlesztő és működtető OpenAI igazgatója, hogy pusztán az, hogy az emberek egy megválaszolt kérdés után beírják a ChatGPT-be, hogy KÖSZÖNÖM , az nekik (mármint az üzemeltetőnek) több millió dollárjukba kerül. Én meg azon gondolkodtam el, hogy az mennyibe fog kerülni (nekik is és mindenki másnak), amikor az emberek már nem fogják azt írni (mondani), hogy köszönöm. Mert túl sokba kerül. Foglalja a helyet. Kinek van erre agya, hogy még udvarias, előzékeny, kedves legyen? Minden szóval bizonyíthatóan öregszem, ráncosodik az arcom, elhasználom a tüdőm, tulajdonképpen megölöm magam minden egyes köszönömmel. És akkor a mosolyról még nem is beszéltünk ugye. Azok a szarkalábak nem a pókerarctól vannak. Amúgy persze hogy értem mire gondol, ahogy az angol mondja, "honnan jön", amikor ezt mondja. Egyrészt nekik minden egyes begépelt üzenet erőforrást használ és 100 milliós nagyságrendben a sima "Thanks" üzenetek, amit a gép elolvas, válaszo...
Nagy fába vágtam a fejszémet és írtam egy sci-fi könyvet. Régóta foglalkoztat az írás, igazából gyerekkorom óta írok, vagy naplót, vagy soha be nem fejezett történeteket. Most ezt végre befejeztem. Most teszt olvasókat keresek, akik szeretik a műfajt és szívesen olvasnának akár csak pár fejezetet is, hogy aztán megosszák velem a visszajelzéseiket. Egy összefüggő, elejétől végéig megírt regény lett belőle, az első marsi telepek története. Élő ember, rajtam kívül még nem olvasta, kizárólag chatgpt, ami ugyan nagyon jó visszajelzéseket adott és a tudományos, technikai részeket nélküle talán évek alatt se tudtam volna összegyűjteni. A képek illusztrációk Most csinálom az utolsó szerkesztéseket, és ez az a pillanat, amikor szeretném megmutatni olyan embereknek, akik szeretik a hard core sci-fi könyveket. Hogy érzékeltessem ez mit jelent. Amikor megmutattam a 13 éves lányomnak, a szerintem egyik leginkább akciódús jelenetet ő három bekezdés után azzal adta vissza, hogy olyan minth...
Visszatérő témám, hogy mennyire elszabadultak az internetes csalások és lehúzások Szingapúrban. Nem tudom otthon mi a helyzet ezen a téren, de itt ez olyan ipari méreteket öltött, hogy beépült a mindennapokba. Miközben ez a világ egyik legbiztonságosabb városa, ha azt nézzük, hogy nincsenek nyomornegyedek, minden be van kamerázva, a biciklitolvajt a lakásáig követhetik a rendőrök a kamerán ráérnek megvacsorázni és majd ha végeztek kilátogatnak hozzá. Az interneten azonban nem ez a helyzet. A bejegyzés apropóját az adja, hogy idén másodszor (és még csak április van!) összességében talán ötödször kellett lecserélnem a bank kártyámat mert meghekkelték és megint látom a számlaösszesítőben, hogy sunyi kis tételekkel Google Play, kanadai grocery...$3...$6 tünedezik el a pénz a számlámról mint a vajas sütemény a nagymama asztaláról már ebéd előtt a családi összejövetelen. A legijesztőbb az, hogy a bank már nem is akar úgy tenni, mintha tudná kezelni a dolgot. Automatiku...
Az egész Trump jelenségből az zavar a leginkább, hogy mennyire nem képes a világ helyén kezelni ezeket az új generációs populistákat. Orbán Viktor 10 évig tudott szabadon garázdálkodni az EU-ban mert ezek a jól fésült, kilúgozott diplomaták és mainstream politikusok el nem tudták képzelni, hogy egy kocsmai hőzöngés színvonalán (is) lehet űzni a politikát. Azért nem értem, mert történelmi példa pedig jócskán akad minderre, Róma néhány császára, középkori hadurak, de a modern korban Adolf Hitler és Mussolini sem a finomkodó diplomáciai érzékről voltak híresek, hogy a cipőjével az asztalon csapkodó Hruscsovról, a mata részeg Jelcinről vagy extravagáns afrikai, ázsiai és dél-amerikai diktátorokról ne is beszéljek. Engem ezeknek a nagyon hasonlóan kifutó történeteknek az alakulása abban a fázisban zavar leginkább, amikor már elkezdik az ámokfutást és még mindenki úgy viselkedik, mintha minden rendben lenne. Hogy Chamberlain még azt hiszi majd gyarmatokat ajánl (olajat a túzre) Hi...
Két éve is elmúlt, hogy megjelent a Chat GPT és azóta mint eső után a gomba úgy jelennek meg a különböző mesterséges intelligencia alkalmazások. Egy nagyon szubjektív bejegyzésben összefoglalom az eddigi tapasztalataimat. Én azok közé tartozom, akik inkább pozitívan ítélik meg a technológiai újításokat, sőt én bizonyítottnak látom, hogy a tudatos innováció jobbá tette az életünket. Ezzel együtt tudok kritikus lenni a különböző technológiákkal, mert minden éremnek két oldala van, és mert az újításokat általában egy olyan hype és evangelizmus veszi körül, amit én inkább visszanyesegetnék. Pontosan így van ez a mesterséges intelligenciával is. Mégis, talán a mobiltelefonok, és aztán az okos telefonok megjelenése óta, szerintem nem volt ekkora előrelépés a technológiában. A mobiltelefonok felgyorsították a kommunikációt, mindenki azonnal, valós időben elérhető vált. Az, ami ilyen pittyegő üzeneteken keresztűl csak kiemelt szakmáknak (orvosok pl.) volt elérhető az hétköznapivá vá...
Ez engem is érdekel és pont így, köszi, hogy felhívtad a figyelmet a filmre!
ReplyDelete