Az új tornatanár (2. rész)

Az előző részek tartalmából:

Űj tornatanár érkezik a falusi iskolába. Gábor a friss diplomás pedagógus nagy tervekkel vág bele az oktatásba, de elődjének a helyi focicsapatot felépítő Józsibának is határozott tervei vannak.

1. rész

https://www.annyit.com/2023/04/az-uj-tornatanar.html

 -  4  -

Józsibá sípszójára vigyázba merevedett a terem. Zsoltika is felegyenesedett anélkül, hogy el tudta volna kapni a labdát előtte. Így az most alig hallható sercegéssel gurult el mellőle, de a néma csendben ez a sercegés fülsértően hangos volt.

- Mi van kisfiam, lyukas a kezed? - kérdezte Józsibá, villámló tekintettel. Választ nem várt a kérdésre, azonnal Gáborhoz fordult. - Na, Kisaladár, Tibi nem semmi, mi? 

És már intett is a két gyereknek, akik azonnal ott teremtek. 

- Kisaladár a kapuba, Tibike lősz párat a hosszú sarokra. - adta ki a parancsot Józsibá. - Ezt, figyeld meg Gáborkám. Pörögjön az a labda Tibike úgy, hogy egy zsiráf se tudja elérni.

Tibi pedig pontosan oda helyezte a labdát ahova Józsibá kérte. Egyszer, kétszer, háromszor, akárhányszor és akárhova, a labda hajszálpontosan odament ahova a parancs szólt. 

- Ez a hangya faszát lerúgja, úgy, hogy az meg se rezzen. Jól van Tibike, ez az! 

Gábor erőltetett mosollyal ámuldozott minden rugás után, fél szemmel azonban a terem másik végében tétlenül áldogáló osztályt nézte, akik unottan követték a két focista produkcióját. Zsoltika felszívodott valahol a háttérben. 

- Na szedjétek össze a labdát, aztán vissza a helyetekre! - adta ki az utolsó utasítást Józsibá. - Idefigyel mindenki! - fordult most először az osztály felé. - Gábor bácsi itt olyan, mintha én lennék. Egy rossz szót ne halljak, mert a vesétek leverem. Megértettük egymást?! 

A gyerekek hangtalanul bólogattak.

- Nem hallom!! Megértettük egymást?!!

- Igeen!! - csattant most már egyszerre a válasz. 

- Na, erőt egészséget, Gábor ez a két gyerek aranyat fog még hozni nekünk meglátod. Bocsánat, a zavarásért, gondoltam jó ha a gyerekek tudják mihez tartsák magukat. Meg kell őket fogni az elején, különben a fejedre nőnek. 

-  5  -

Józsibá a papírjai fölé görnyedve ül az irodában. Pár napja még hátra van, addig övé a nagy asztal, Gábor meghúzza magát a sarokban. Amikor belép, Józsibá fel se néz:

- Na, Gábor, hogy teljesítenek a srácok? Vannak-e reménységeink a kicsit között?

Gábor elgondolkodott egy pillanatra, de aztán végigfutott az agyán, hogy nem azért jött ide, hogy az első hónapban egy nyugdíj előtt álló tanár megfutamítsa.

- Próbálok kicsit közelebb kerülnöm ehhez a Zsolti fiúhoz...

Józsibá értetlenül néz fel a papírjaiból:

- Zsoltiról beszélsz? Miért a bénákkal foglalkozol? Hamarosan indul a bajnokság. Van már edzésterv a csapatban?

Gábor nem számított ilyen kemény falra.

- Még dolgozom rajta, de..

Józsibá megint féleszakítja:

- Ne aggódj, épp most csinálom. Még új vagy itt, elkél a segítség. A lényeg, hogy a csapat ne szenvedjen hiányt a felkészülésben.

Gábor nem volt egy hirtelen haragú ember, de most érezte, hogy ez egy olyan lejtő, amin kemény lesz az érkezés. 

- Most befejezem ezt, de az ebédszünetben átbeszéljük a tervet. Az igazgató is ott lesz. El kell adnunk neki, mert némi pénzre is szükségünk lesz. De majd megdolgozom az öreget. 

- 6 -

Gábor a gyerekekkel együtt érkezik az iskola menzájába. A tágas étkezőről átlátszó, vékony lécekből szőtt paravánnal el van választva egy rész ami mögött a tanárok esznek fehér abrosznál. A gyerekek abrosz nélküli összetolt asztaloknál esznek miután végigállták a sorukat a tálcával. 

Tele van minden gyerek energiával, lökdösődve rohannak jobb helyet szerezni a sorban. Gábor próbál rendet tenni közöttük:

- Nézni fogom ki mit választ! Emlékeztek mit beszéltünk meg az óra elején az egészséges ételekről? Az leszel, amit megeszel!

Zsolti kedvence van. Tejberízs. A konyhásnéni már ismeri a szokásait, tudja, hogy Zsolti az A menüt fogja választani és vastagon megszórja neki a rizst kakaóval és porcukorral. 

Gábor kettővel mögötte áll, nézi Zsolti mit választ, de nem szól egy szót se. Ő a másik menüt választja, olasz bolognai spagetti és egy hatalmas zöld almát is levesz a pultról. 

Józsibá a tanári részben ül az igazgató mellett. 

- Na, itt is van, mindjárt idejön az új gyerek és Pistikém megbeszéljük. Hidd el nagyot fogunk idén alakítani, a terveket már kidolgoztam..

Közben hevesen próbál integetni Gábornak, foglalva neki a helyet maga mellett. A keze azonban megmered a levegőben, amikor azt látja, hogy Gábornak esze ágában sincs a tanári asztalhoz ülni. Gyerekekkel körbevéve az ő asztalukhoz ül.

Józsibá zavartan legyint, mint akinek csak véletlenül volt fent a keze. 

- Úgy tűnik most, elfoglalt az új gyerek, megrohanták a kölkök. Nem tud rendet tartani, majd betanítom ezt is. Na figyelj ide Pistikém, mondom a terveket....

Gábornak feltűnik, hogy a mögötte sorban álló gyerekek egytől-egyig a tésztát választották és az utolsó alma is lekerült a polcról. Mindenki mellette akart ülni. 

Zsolti száján széles mosolycsíkot hagyott a kakaó. Gábor ebben a formában látta őt először mosolyogni. 

- Milyen a tejberizs Zsolti? 

- Jaj, nagyon finom Gábor bácsi, ez az egyik kedvencem. 

Gábor nem szól semmit, mosolyogva fordul a többi gyerek felé.

- Ilyen kiadós kaja után délután ki megy edzésre? Jártok valahova srácok?

Tibike szólal meg legelőször.

- Mi Kisaladárral jövünk vissza délután a csapatba. Hétvégén már meccset játszunk. 

- Én bejárok a városba kedden és csütörtökön karatézni. - hajol be a képbe egy magas, hosszú hajú lány.

- Wow, milyen öv? - fordul felé Gábor.

- Sárga.

- Akkor vigyázok a számra..

- Én is nagyon szeretnék valahova járni Gábor bácsi, - szólal meg egy másik lány, de anyuéknak nincs pénze engem a városba hordozni. - Aerobikra pedig úgy eljárnék. A TikTok-on van egy lány, olyan idős mint én, de olyan cuccai vannak....

- Melyik? Muti? - és már ugranak is a telefonra. - Jaj ezt ismerem, ez nagyon gagyi..várj mutatok egy sokkal menőbbet. 

Miközben a lányok a telefon köré tekerednek, Gábor Zsoltihoz fordul.

- Zsolti, te szeretsz sportolni? 

Zsolti már a kérdéstől is összerezzen. De valami miatt jól érzi magát a tanár közelében. Eddig még egyetlen egyszer sem szólta meg. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy vajon megoszthatja-e féltett titkát, de aztán kibuggyant belőle:

- Apukámtól kaptam egy gombfoci csapatot. Az ővé volt kiskorában. Azzal szoktam játszani...

- Az nem sport. - vágott közbe Tibike. - Az igazi foci a pályán keződik te balfék. De oda dagadtak nem jöhetnek..

- Wow, gombfoci? - szakította félbe Gábor Tibikét a szájára téve a kezét, amikor az dagadtozni kezdett. - Melyik csapat?

- Hát apa tatabányai. És gyerekkorában a kedvence a TBSC volt. Megvolt neki az 1981-es Real Madrid ellen győztes csapat gombfociban és nekem adta. Tudom fejből a csapatot: Kiss, Szabó, Lakatos, Fejes, Fischer, Emmer, Csapó, Hermann, P. Nagy, Kovács, Weimper.

- Kik ezek a boomerek? - nevetett fel Kisaladár. - Az életben nem hallottam róluk. Bollát ismered? Apum megígérte ha bevesznek a felcsút akadémiájára olyan tetkóm lehet mint neki?

- Az nagy meccs volt azt mondják - fordult még mindig Zsolti felé Gábor és úgy tett mintha nem is hallotta volna Kisaladárt. Ki volt a kedvenced? 

- Hát azon a meccsen Csapó. A 79-dik percben ő rúgta a győztes gólt. Apukám is kint volt, annyi idős volt majdnem mint most én. De nekem az igazi kedvencem Kiprich.

- Na hozd be jövő héten a csapatot, nekem is van gombfocim, játszunk majd egy meccset. Meg akarom nézni mit tud az a Tatabánya.

Zsoltinak most már igazi mosolya volt. 

- 7 -

Gábor késő estig dolgozik. Feladta magának a leckét. A laptopja képernyőjén régi formátumú gombfocicsapatok után kutatott, míg  a telefonján a TBSC-Real Madrid 1981-es mérkőzését nézte. Fogalma sem volt a meccsről korábban, most telejegyzetelt egy egész lapot. A kis asztal tele volt papírokkal. Gábor jegyzeteket készített minden diákjához. 

A menzán történt jelenet óta érezhető lett a feszültség Józsibá és Gábor között. Józsibá napok óta igyekszik elkerüni Gábort. Amint megértette, hogy a fiatal tornatanár nemigen akar a nyomdokaiba lépni levette róla a kezét és patrónusból pillanatok alatt kritikussá vált. A tanáriban töketlen álmodozó balfasként írta le utódját, akivel az iskola aligha fog a korábbiakhoz hasonló eredményeket elérni. 

A legjobban azonban az idegesítette, hogy Gábor pár nap alatt hihetetlen népszerűségre tett szert. A csapat ügyei azonban nem haladnak előre. Az igazgató hezitál a költségvetéssel kapcsolatban, miközben a csapat hamarosan Felcsútra megy vendégjátékra. Az akadémia emberei nézik majd meg a kiválasztott gyerekeket. Az utat előkészíteni jött be Józsibá és meglepetten tapasztalta, hogy Gábor még ott van.

- A tanulók egyéni fejlesztési tervein dolgozom Józsibá. - jegyezte meg Gábor, éppen csak felpillantva a papírokból. - De már mindjárt kész vagyok és megyek is. 

- Ja értem tücsökherélés. Hát az az amiből nem lesz semmi édes fiam. De tőlem csináljad, én nem kergetlek haza. 

Gábor elengedi a megjegyzést a füle mellett és a munkájába mélyed. Józsibá kényelmesen elhelyezkedik a nagy asztalnál, a két kiszemelt focitehetség aktáit állítja össze. 

- Még a tél beállta előtt, mi is vendégül látjuk a felcsútiakat. Állítólag a Semjén is itt lesz. Nagyon fontos ez a találkozó, nem szeretném ha bármit is rászerveznél a pályára. 

Rendben van Józsibá, fejben tartom...dörmögte az orra alá Gábor.

Folyt köv.