Busójárás újragondolva

Gyerekkori álmom, hogy ülünk apámmal a Dunaparton Mohácsnál és felettünk a Csillagok Háborújából érkező úrhajók húznak el. Mi meg úgy ülünk ott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Egyszerre van benne ebben az álmodozásban az a gyerekkori vágyam, hogy megint apámmal lehessek (a szüleim hat évesen elváltak), a teljes megszállottságom a Csillagok Háborúja filmek iránt a 80-as évek elején és az a vágy, hogy nálunk is történjen valami ilyesmi (mint az Égigérő Fűben a kisfiú, aki azt szeretné, hogy az ő udvarukban is történjen valami rendkívüli). 

A Midjourney és a mögötte álló mesterséges intelligencia elhozta ezt nekem:

Egyideje használom már a ChatGpt-t, nagyon hamar beépült a munkámba és rengeteg dologra használom. De piszkálta a fantáziámat, hogy hallom, olvasom a Midjourney nevű platformon ugyanezt meglehet csinálni vizualizált tartalmakkal, képekkel. Láttam a pufidzsekis pápát, láttam Donald Trumpot a letartóztatása alatt dulakodni FBI ügynökökkel (mindkét képsorozatot mesterséges intelligencia csinálta), de én a saját szememmel akartam látni mire képes ez a technológia. 

Hát a szám tátvamaradt. 

Gyorsan megtanultam, hogy kell a platformot használni, megnéztem pár Youtube videót és elolvastam pár cikket az alap parancsszavakról és a mesterséges intelligencia instruálásáról, de pár cikk után már türelmetlenül bele is vágtam a saját felfedezéseimbe. 

Megtetszett az ötlet, hogy maradjunk Mohácsnál. Kisgyerek koromban ott éltünk, van egy nagyon erős emlékem arról, hogy apám levisz a Dunához pecázni egy bicikli vázára ültetve. A Duna, az akkor még nagyot zakkanó komp, a vendéglő a túlparton, a lebegő faúszókkal lehatárolt vékonyka strand, ahol a szél elvitte a gumimatracunkat és apámmal nevetve szaladtunk utána. A vékony oszlopon lévő szobor valahol ahogy sétáltunk lefelé a partra. Ugyanott egy halételekre specializált népszerű étterem. A határőrlaktanya ahol apám dolgozott, az óvoda ahova jártam és a templom tornya az ablakából. A buszpályaudvar faros buszokkal, amiknek féltem a durrogásától. És mindenekfölött a BUSÓJÁRÁS. 

A Midjourney lényege, ahogy a ChatGPT-nél is a beszélgetés a géppel (instruckiók adása). Itt egy kicsit kockább, fegyelmezett rendje van annak, hogy először referenciaképeket mutathatunk neki, utána beírjuk a szöveges instrukcióinkat (ez a legfontosabb) majd különféle programozók által használt kódokhoz hasonló parancsszavakkal befolyásolni tudjuk a kapott kép karakterét. 

A folyamat lényege (számomra) a beszélgetés a géppel. A kapott eredmény attól függően lesz pontos, részletes, olyan hangulatú amilyet akarták, hogy mennyire vagy képes szavakba önteni a fejedben lévő elképzelést. Számomra hallatlanul izgalmas volt az a humán-komputer interakció, hogy én verbálisan kifejezem magam, amit a gép megért valamiképpen és átfordítja vizuális információvá. 

Varázslatos az egész. Mert van a fejemben egy elKÉPzelés. Egy kép. És azt szeretném megjeleníteni. Én ezt évek óta, mióta festek, folyamatosan próbálom csiszolni magamban. Nagyon szerettem volna oda eljutni, hogy a fejemben lévő képet, meg tudom jeleníteni a vásznon. Nem tudom. Nem vagyok elég ügyes, tehetséges hozzá. De tele van a fejem képekkel, ötletekkel. Olyan képekkel, amik sehol nem léteznek, csak az én fejemben csúsznak össze, csúsznak egymásra, pont úgy, ahogy a gondolataim. 

Már 5-6 évvel ezelőtt is próbálkoztam azzal, hogy ilyen photoshop szerű programokkal különböző képeket összevágjak. Tele van a telefonom erről szóló alkalmazásokkal, amikor sok pénzem volt vettem egy nagy iPad-et és annak a grafikus programjaival próbáltam képeket festeni, összeollózni. Egész jó eredményeket értem el, néhány festményem ilyen játékok eredménye, mert a képet amit kidobott aztán nagy vásznon széppen kézzel megfestettem. 

Tehát én már nagyon vártam ezt a technológiát. Tulajdonképpen gyerekkorom óta. 

Szóval azt mondtam magamnak, ok, akkor legyen Mohács. Maradjunk itt egy kicsit, de menjünk oda, ahol én fejben tartok. Az 1970-es évek Mohácsa.  

Hát én teljesen odavoltam. A Midjourney nem másol. Mindeg milyen referenciaképet ad neki az ember, a program minden alkalommal új képet rak össze a megadott információk és a memóriájában lévő megtanult előképek alapján. Úgy hihetetlenül valóságos, hogy egyetlen eleme sem igazi. Ilyen busz nincs. Mégis ismerős. Mohácson ezek az épületek nem léteznek, nincs trolivezeték, mégis a hangulat nagyon ott van. Ezek a prémbundás emberek akár igaziak is lehetnének, az időjárás, a kikelet előtti kopasz fák (pont a Busójárás környéki idő). A színek, a fotó minősége mind hozza a 70-es évek hangulatát. 

Szép, szép de keveseltem az embereket benne. Busójárásról beszélünk olyankor egy gombostűt nem lehet leejteni abban a kis városban. Hát tettem ebbe az 1970-es évekbeli világba embereket. 

Hát az eszem megáll. Ez tudja a ruhákat, a stílust, az éghajlatot, a házak és a járművek hangulatát. És azok a színek. Ez minden további nélkül lehetne egy utcai jelenet valamikor a 70-es években Mohácsról, amikor az emberek vonulnak ki a Busójárásra. 

A mesterséges intelligenciát lehet úgy instruálni, hogy te határozd meg a kép stílusát és élességét is. Ez már tulajdonképpen mozifilm minőség. Nem tudom ki ez az ember. Senki. Nem létezik. Ahogy mögötte lévő nők sem. De 30 másodperc alatt leforog nekem az életük látom őket a 70-es évek Mohácsán. A faszi sapkája a svájcisapkára hajaz. A nők mint a konyhások olyan kendőt viselnek. A háttérben nem lehet kivenni milyen autó, de biztos nem egy mai SUV. A házak, a cserepek a tetőn annyira Magyarország, hogy nekem majd kiugrott a szívem a helyéről. 

Ebben a képeben egy kicsit benne van apám. Megmutattam neki egy képet róla, de úgy állítottam be, hogy ne teljesen kövesse (had maradjon meg az igazi emléke nekem). Fiatalabb volt sokkal akkoriban, de így is könnyek szöktek a szemembe. Nem ő, de van valami a szemében, ami ő. És a kép megint tökéletes. Talán egy moszkvics és egy trabant? Nem dehogy. Egyik sem igazán. Mégis nagyon ott van. Nekem fogalmam sincs arról, hogy honnan tudja a mesterséges intelligencia, hogy Mohácson a busójáráskor jellemzően az úttesten közlekedtek (talán ma is) az emberek. Kiöltözve mennek a belváros felé, ahol a főtéren már áll a máglya, jön hamarosan az ördögszekér a koporsóval és elégetik a telet. 

Csináltattam vele egy képet a fiatalabb apámról. 27 éves volt 1978-ban. Szemüvege sose volt, de illik hozzá, szeretett olvasni. Ilyen hosszú pajesze se nagyon szerintem, de látom őt ezen a képen is. A ruha TÖKÉLETES. És megint a kép minősége, élessége, a háttér színei. 

Gondoltam egyet és akkor már csináltam egy képet az akkori magamról is. De akartam adni neki egy csavart és azt az instrukciót adtam a Midjourney-nek, hogy a kisfiú nagy Csillagok Háborúja rajongó. 

Nagyon tetszett. Egyszerre van benne (a neki mutatott gyerekkori referenciakép alapján) az a félénk kisfiú, aki akkoriban voltam és Luke Skywalker egy korabeli rajongója. A póló szín, a kép rajta és megint a fotó minősége egyszerűen lenyűgöző. 

És akkor itt úgy döntöttem, adok az egésznek egy csavart, ahogy a legelején. Mohács megvolt, ok. A 70-es évek megvolt, ok. de én akarom látni a busójárást úgy, hogy tegyünk bele egy kis Csillagok Háborúja ízt. 

És itt dobtam el úgy az agyamat, hogy hajnali háromig dolgoztam a képeken:

Ezzel indított és azonnal megértettem, hogy itt mi hiperűrbe fogunk ma kapcsolni. A Sci-fi, a 70-es évek Magyarországa és a busójárás találkozása. 

Mert pontosan így kell egymásra csúsztatni a fantáziát és a valóságot, úgy hogy egyik lábaddal egyértelműen itt, a másikkal meg ott álljál. 

Nézzétek azt az asszonyt a hatalmas szarvakkal. Alig pár hete írtam egy bejegyzést a Vesper című litván-francia-belga sci-fi koprodukcióról. Annak volt ilyen hangulata. 

Megint egy apa lánya combó. Úgy vannak a 70-es évek Mohácsán, hogy ruhájukban most léptek ki a Star Wars egyik új sorozatából mégis illenek a képbe. 

Ahogy ennek a férfinek a felsője is. Az utca elképesztően jól hozza a mohácsi főtér felé igyekvő rész belvárosibb hangulatát. A felső egy nagyon gyakori létező darab a 70-es évekből, nagyapámnak is volt ilyen, de persze az absztrakt minta nélkül. Azt már a Sci-Fi varázsolta rá. A háttérben látható nő blúza, a farmerja, a kozkás ing. Abszolút beleillenek a korba. Az autó leginkább egy Skoda 100-asra hajaz, valami egyedi példány. :)

És akkor most csússzunk bele a világok találkozásába. A kisfiú lehetnék én is, ilyen hajam nekem is volt, hálistennek nem volt akkor még közösségi média. Mögötte a lány lehetne a húgom is, igaz sokkal kisebb volt Mohácson még, de ez rólam is elmondható. A hálóing rajta azonban nagon ott van. És akkor ezek az ortodox szerzetes tehenek? Az elvonuló kisbusz talán egy Barkas. 

Inenentól már tényleg jöjjön, aminek jönnie. A Tatooine Bolygó előszőr vesz részt a mohácsi Busójáráson 1970 óta. 

Amivel nem bírok betelni az ezek a tűpontos karakterek. Ez a férfi talán valamelyik környékbeli TSZ főmérnöke, mögötte a helyi pártfunckionárusok sétálnak el a busók és a Star Wars kocsma keverékéből összegyúrt sorfal előtt. A háttérben leparkolt a Barkas, de lehet ez egy ZAV. 

És akkor mégegyszer a végére, a kisfiú, akinek az álma vált valóra.

Most azt leszámítva, hogy rám milyen pszichoterápiás hatással volt ez a találkozás a Midjourney-vel én hatalmas lehetőséget látok ebben (is). Ez a technológia meg fogja változtatni az egész vizuális kultúránkat. 

Most csak játszadoztam, ismerkedtem a programmal, de már közben azon gondolkodtam mi lesz ebből:

• Ezzel a technológiával a történetmesélés egy eddig sosem látott szintet lép. Évtizedek óta a fejemben lévő képeket hozott elő a Midjourneyvel való kommunikáció, a gép tudja azt, amit én nem tudok és én tudom azt, amit látni akarok. 
• Eköré a képgyűjtemény köré a ChatGPT segítségével írtam egy korabeli sajtóbeszámolót:

"Az 1978-as mohácsi busójárás során először ismertük meg az űrlények világát, akik a hagyományokat tiszteletben tartva, méltó módon csatlakoztak a farsanghoz. Ezzel szocialista hazánk egy újabb mérföldkőhöz érkezett, hiszen bebizonyosodott, hogy a magyar nép a hagyományőrzés mellett, az új technológiákat is tökéletesen alkalmazni tudja.

Az űrlények a helyiekkel közösen lelkesen készültek, és azonnal szembetűnt, hogy az új elemeket a hagyományokkal tökéletesen ötvözték. Az űrlények csatlakozása azt bizonyította, hogy a magyar nép az űrversenyben is megállja a helyét, hiszen a modern technológia alkalmazásával még eredményesebben tarthatja fenn kultúráját és hagyományait.

A busójárás hangulata összetett volt, hiszen a hagyományok mellett az új elemek is nagy örömet okoztak az embereknek. Az űrlények látványa elvarázsolta az embereket, akik büszkék voltak arra, hogy hazájuk az űrverseny élmezőnyében van. Az esemény szervezése és lebonyolítása pedig példaértékű volt, hiszen a díszletek, jelmezek és a programok tökéletesen illeszkedtek egymáshoz.

Az 1978-as mohácsi busójárás azonban nem csak az új elemekről szólt. Az esemény előtt hónapokig tartó felkészülés során a busók a hagyományokat és az elődeik tetteit méltó módon emelték ki. A népi hagyományok és a modern technológia alkalmazása bizonyítja, hogy a szocialista hazánk képes a múltat és a jövőt összekapcsolni, és ezt a példát minden területen követni kell.

A mohácsi busójárás mindig is az egyik legnagyobb farsangi eseményünk volt, és az idei év új elemekkel gazdagítva igazolta a szocialista hazánk azon törekvését, hogy mindig az élmezőnyben legyen, és ne féljen a modern technológiák alkalmazásától sem. Az űrlények csatlakozása mindannyiunkat büszkeséggel tölt el, és bizonyítja, hogy a magyar nép a múltat és a jövőt ötvözve képes megoldani az összes kihívást."

Ezzel a programmal már most, tökéletes képregényeket készíthet bárki, vagy forgatókönyveket a teljes shotboard-ot meg lehet csinálni egy filmhez, ez az egész iparág, a média alapjaiban fog átalakulni. A politika és a hírek világában a képek és a videók nem jelentenek semmit. A bíróságon biztos nem. Mennek majd a musterek Japánba, mint a Tocsiknénél. 

Mi a Tallinni Egyetemen most tértünk át (a Covid vége ellenére) a teljesen online oktatásra és erre a programra is úgy találtam, hogy szeptemberig a képzésünk teljes online verzióját meg kell csináljuk. Azt már biztosan tudom, hogy ez a technológia nagyon fontos szerepet fog betölteni például szimulációk létrehozására, esettanulmányok készítésére, helyzetek megjelenítésére, összetett tartalmak vizuális interpretációjára. Egy aranybánya az egész. 

Nem tudom mennyi időre lesz szükség, míg ezeket a karaktereket és ezt a vizuális világot mozgókép formájában is meg lehet jeleníteni, hangot és párbeszédeket lehet adni a karakterek szájába, effektek, zajok letölthető háttérek segítségével meg lehet jeleníteni az egész világ audio verzióját és az egészet össze lehet fúzni egy másfél órás filmmé, vagy több évados sorozattá. 

Valamikor a 80-as években, amikor minden apró újságcikket és képet kivágtam, amit a Csillagok Háborújáról találtam, az egyik cikkben arról írtak, hogy a filmben hallható Tie vadászok sajátos hangját a hangmérnökök egy elromlott porszívótól kölcsönözték. Ez amolyan fun fact volt a cikkben. Hamarosan a jelek szerint eljutunk oda, hogy dollármilliós blockbusterek helyett tonnaszámra jönnek ki a saját gyártású hasonló technikai színvonalú filmek, amik egy iPhone-ról készültek. Nyilván tele lesz szeméttel az internet, de lesznek olyan gyöngyszemek is, amiben a legelképesztőbb képi megoldásokkal fogunk találkozni.