Problématérkép vs. Gyurcsány Takarodj!

"Régebben a problématérkép fölrajzolását követő széleskörű társadalmi egyeztetés után, az érdekképviseleti szervekkel lefolytatott vita alapján kiérlelt koncepciócsomagot tettek le a felkészült baloldali szakemberek az asztalra, akcióprogram keretén belül."

Ezzel a mondattal szúr oda Uj Péter az ellenzéki pártoknak VIP hírlevelében és én úgy értek vele egyet, hogy közben nem értek vele egyet. 

Értem mire céloz, mit akar mondani. Kicsit benne van a menedzserizmus kiritikája, a modern projekt menedzsment szemlélet, az excel táblák fetisizmusának elutasítása. Megjeleníti a mondat azt az erősen vizualizálható képet, amikor baloldali értelmiségi vagy éppen menedzser szemléletű emberek zárt ajtók mögött próbálják megdolgozni a politikusokat. 

Oldaltól függetlenül a politikus általában nem ért semmihez. Egy pszichopata személyiségre, mint Bödőcsnél a Coco Jamboo rácsúszik valamiféle politikai intelligencia (ha van ilyen...), lánykori nevén a szarkavarás képessége. Tehát mindjárt cáfolom is magam, nagyon is ért valamihez. A politikus már HÖK-ös korában is mindenkinél gyorsabban szedi le a személyes viszonyokat és a kvantumszámítógép teljesítményével vetekedő sebességgel kalkulálja ki az összes lehetséges lépés költség-haszon vonzatait. Ügyes májer ő, krokodilbőrrel az arcán belenő a szerepbe. Ehhez ért.

Szokták mondani, hogy a zsenit és az őrültet egy hajszál választja el egymástól. Ezt én magam mindig úgy képzeltem el, mint egy benzol gyűrűt (saját farkába harapó kígyót), amiben a zseni és az őrült az egyenes két végén helyezkedik el, de amint karikába hajtjuk a két véglet egymás mellé kerül és tényleg csak egy hajszál választja el őket.

Namost a politikust a maffiózótól választja el ugyanilyen hajszál. De ezzel nagyjából ki is fújt a történet. Mikor ezek fiatalon beülnek a parlamentbe (önkormányzati képviselői székbe) onnantól nagyjából vége van a tanulmányaiknak és bármiféle szakmai tapasztalatszerzésnek az a foglalkozása, hogy politikus - és értelemszerűen ahogy az évek telnek pusztán ehhez fog érteni. 

Uj Péter mondata tehát leginkább úgy kel életre, hogy feltételez egy szakértőgárdát, akik körbeveszik a fiatalon még hadarva beszélő, később iszapszemű, pacalozó politikust és ott csattannak el a problématérképek, meg társadalmi egyeztetések stb. Ezeket aztán az érintett politikusak egyetlen tollvonással tolják félre, ha hirtelen ötletrohamuk támad. Olyankor jön az, hogy rárontanak a saját szakértőikre (közszolgáikra ha éppen legalább egy önkormányzatuk van) és holnapra kérik az idióta ölteteik részleteinek kidolgozását, miközben a stáb hónapok óta problématérképezett, de az ő emailjeiket a belső levelezésben még csak ki sem nyitották soha. 

Felismerhető a jelenet még a korai EUs pályázatok idejéből (amikor még nem Lőrincék pályáztak csak), ahol egy teljes iparág épült fel a SWOT-analízis, kockázatelemzés, indiktárotábla és disszemináció varázsszavai köré, amire remek pénzeket lehetett nyerni, hogy aztán a projekt befejeztével hírmondó se maradjon az egészből (ez leginkább a humán, szociális, oktatási stb. pályázatokra igaz, a beton egy darabig eláll). 

Uj Péter azt hiszem valami olyasmit akart mondani nekünk, hogy miközben az ellenzéki pártoknál még mindig 2004 van, és megélhetési szakértők megszakértik és leproblématérképezik flipchartok előtt a helyzetet, addig Orbánék megelégedtek annyival, hogy "Gyurcsány takarodj", meg "Migráncsok", "Csicska", egyre tolódva el az agytörzsi üzenetekkel a szurkolói táborok B-közepének világa felé. 

A tény, amiben nem lehet vita közöttünk. Rezdülni sem látszik a Fidesz népszerűsége. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy - már ami a magyar társadalom reakcióit és viszonyulását illeti - a Fidesz hatalma, népszerűsége kikezdhetetlen. A bajok nem onnan jönnek, hogy elpártolnak a szavazók. Az EUs pénz nem jön, meg a NATO-ban már nélkülünk szerveznek találkozókat. 

Ahogy Uj Péter végigvezeti ezt, tényleg egyetértek vele, én azonban néhány paradoxonra felhívnám a figyelmet, aminek a vége az, hogy mégsincs igaza szerintem. 

1. Amit mi a Fideszből látunk az a "Brüsszel", "Soros", "Gyurcsány", "Szankciók", "Rezsicsökkentés", "Migránsveszély", a sor tényleg mára végtelen. Én azonban azt gondolom, hogy ha valakik, valahol kiszámított, mért, megtervezett és következetesen végigvitt módon csinálják ezt (tehát problématérképpel, a társadalmi hangulat felmérésével és excel táblákkal) az éppen a FIDESZ. Az egyszavas kampányaik mögött pontosan az a professzionális munka van, mint a Nike "Just do it" szlogenje mögött. Feltételezésem szerint ez valahol a Századvég Alapítvány, talán a Navracsics egykori tehetségkeltetője és a közigazgatás magasabb szintű, mit tudom én, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem környékére tett, sokszor nem is ismert, nyilvánosságban nem szereplő spilerei lehetnek. 

Ezen az ikonikus képen ugyan Habony Árpád van, én azonban azt gondolom az ő szerepe sokkal kisebb annál mint amit gondolni szoktunk róla. 

2. A szomorú hírem tehát az, hogy itt nem a "felesleges" szakértősködés áll szemben a pacaltpörköltes otrombapolitizálással, hanem az olyan szakmák mint a szociológia, politológia, statisztika, matematika Fidesz szolgálatába állt gurujai igen-igen alapos "problématérképezés", fokuszcsoportozás, kérdőívezés és akciókutatás (például a heti gumicsontok hatásvizsgálata) empirikus eredményein keresztül jutnak arra a következtetésre, hogy "Gyurcsány"!

3. Az ellenzéknek nem azért nem jön ki ugyanez a matek, mert rossz módszereket használnak, amikor mérni, menedzselni, projektezni, excel táblázni akarnak, hanem azért nem, mert az anyag (a magyar társadalom) amin dolgoznak a jelek szerint még nagyon sokáig nem fogja azt kidobni eredményként, hogy akkor itt a roma integráció, a nemek közötti egyenlőség, és a demokratikus alapjogok mentén kéne narratívákat építeni. 

4. Ami miatt mégis figyelemreméltó Uj Péter mondata, az az, hogy ellenzéki oldalon szerintem nincs meg ma már az a szakértelem és eszköztár, (és 12 év után, tapasztalat), ami a Fidesznél megvan. Az ún. rendszerváltó értelmiség, nem tehetett róla ugyan, de soha a büdös életben nem értett ahhoz, hogyan kell társadalmi léptékű problémákat megoldani, azt hogyan kell kommunikálni és következetesen terveket végigvinni (projekt). Az (előző) állampárt idején ugyanis mindegyikük margora volt téve, ezért a közelébe se férkőztek semmiféle gyakorlati lehetőségnek. Maradt a szamizdatozás, az -izmusok és történelmi példákon keresztül végtelenségig rágott ideológiai eszmefuttatások és (empiria és gyakorlat híján) bemondásos megállapítások. Valamint a külföldi fordítások gyakorlata, ösztöndíjak, egymásnak biztosított kamuállások de ezek mind-mind közelében sem voltak azokhoz a lehetőségekhez, amik most a Fidesz agytrösztjeinek rendelkezésére állnak. 

Mindegy mit gondolunk a tartalomról, mindegy mit gondolunk az egész morális és erkölcsi alaphelyzetről a tényen nem változtat, hogy a baloldalon nincs tudás, eszköz, tapasztalat a professzionáli cselekvésre, a Fidesznél meg van és használják amira használják. 

De ennél is rosszabb a helyzet. Nem az van, hogy mivel soha nem volt hozzáférés a való életben történő cselekvéshez, és most sincs, ezért van az a frusztráció, hogy csinálnánk mi, csak nem férünk hozzá (pénzhez, eszközhöz, szakemberhez). Ahogy Uj Péter gúnyolódásából is érezhető, a baloldal intellektuális háttérországa mélyen lenéz mindent ami ehhez a méricskélő, menedzselő, professzionális címlistákkal dolgozó, a világot excel táblába fogó szemlélethez kötődik. 

Kritikai szemlélet....a nemcselekvés utolsó adukártyája, amikor azért nem csinálok valamit, mert már fejben meghaladtam, igaz gyakorlatban az életben nem értünk el még oda, nemhogy kritizálni lehetne. Így vagyunk mi magyar értelmiségiek a kapitalizmussal, amit faaaantasztikus tanulmányokban temetünk, igaz létrehozni nem tudtuk soha, de így vagyunk a jóléti állammal is, amit Svédországtól Dániáig szétkonferenciáztunk és mint a nyuszibogyó úgy pattannak ki a témáról a könyvek, de egy embert nem tudsz mutatni, aki egy lépcsőház szintjén létrhozta volna azt, amiről ír. A baloldali szakértő cselekvést kifejező igéje ugyanis az írás.....esetleg még a szakértés, de azt egy percre ne keverjük össze a számonkérhető cselekvéssel. 

Olyan szinten nincs megújulás az eszköztárban, hogy mai napig az elveszett privilégiumok (ki dönt a Norvég pénzekről? - mindegy mert nem jön), pozíciók és járadékok miatti felháborodás vagy gyász uralja a közbeszédet és egy gyengülő álmodozás, hogy talán még az én életemben megérem, hogy újra mi osztjuk a pénzt. Mármint egymásnak. 

Pár héttel ezelőtt hallottam valakitől, hogy a NESST nevú, társadalmi vállalkozások fejlesztésével foglalkozó szervezet kivonult Magyarországról mert az ő üzleti szemléletű megközelítésük 20 év alatt sem tudott gyökeret verni a magyar szociális szervezetek körében. Maradt a panasznap az elapadt pályázatokról, a soha nem is létezett magyar adományozási kultúráról, és az önkéntesség hiányáról, a nemzetközi támogatók és szponzorok kivonulásáról. 

Ugyanezt vélem felfedezni a politikai pártok cselekvési mezejében is. Nem találnak fogást a magyar társadalmon (nem a Fideszen kell ugyanis), és ez azért van, mert a Fidesz hajszálpontosan beproblématérképezte, fokuszcsoportozta, kilistázta és aztán ezek eredményei mentén megbombázta a társadalmat. Az elkeseredésem kettős rétegű....egyrészről az általam ismert baloldali szakértőgárda a rendszerváltás óta egy centiméterrel nem került közelebb ahhoz a tapasztalathoz és tudáshoz, ami társadalmi szintű problémák kezeléséhez kell (a konferencia és a könyvek írása nem az). Másrészről ha közelebb került volna, akkor abban lenne pusztán a különbség, hogy az ő professzionális gépezetükből jön ki a "Gyurcsány!" színvonal.