A város lehűtése

Felújítás miatt két évre bezárták a helyi uszodánkat és a hozzá tartozó stadiont és sport komplexumot Queenstownban, abban a szingapúri kerületben, ahol most már másfél éve lakunk. Nagy érvágás(nak tűnt) ez nekem, mert 500 méterre volt a lakásunktól, egyszerűen csak fogtam magam és lementem úszni vagy futni napi menetben.

A jó szervezést mutatja, hogy a bezárást napra pontosan úgy időzítették, hogy a szomszéd kerület (Redhill) vadonatúj sportcentumának megnyitására essen, tehát nem hagytak minket sportolási lehetőség nélkül. Arról nem is beszélve, hogy a másik irányba (Commonwealth) szintén van egy komplexum. Az egyetlen probléma az, hogy mindkettő távolabb van. A Redhill-i Delta komplexumot választottam és lemértem a távolságot, egészen pontosan 2,5 km-re van.

Úgy döntöttem előnyt kovácsolok a hátrányból és az úszásokat megtoldom alkalmanként 5 km-es sétával, tehát gyalog megyek át a másik kerületbe. Ez arra is jó volt egyébként, hogy kicsit jobban felfedeztem a környéket, elnézelődtem a Buddista templomnál, végigmentem az autoszalonok végtelen sora előtt, és éppen az uszoda és sportkomplexum szomszédságában van egy speciális igényű gyerekek számára létrehozott iskola (leánykori magyar nevén kisegítő iskola, de már nem használunk ilyen szavakat). 

Szóval mostanában heti háromszor-négyszer is megteszem ezt a sétát, és vannak napok, amikor iszonyat hőség van. A feleségem mondta is, hogy én vagyok az egyetlen hülye aki errefelé sétál, és be kell valljam tényleg nem sok embert kerülgettem a járdán. Szingapúr egyszerűen nem az a hely, ahol kimegy az ember a levegőre. Olyan iszonyatos hőség és páratartalom van, hogy másodpercek alatt szarráizzad mindenki. Nem csak én, a helyiek is. 

Szoktam kérdezni tőlük, hogy hogyan bírják ezt az iszonyatos hőséget és mindig az a válasz, sehogy, nem bírják. Aztán azt is meg szoktam kérdezni, milyen lehetett itt az élet a 80-as évek előtt, amikor még nem volt divat a légkondi. Az idősebbek elmondják, hogy ventillátorok azért voltak de messze nem volt ennyire durva a klíma. Nem volt mindig ilyen nagy hőség. 

Most a tény az, hogy mint az egész világon itt is kézzelfogható a globális felmelegedés hatása és az egész ország egy kazánház. Leginkább úgy tudnám érzékeltetni ezt a hőséget, mint amikor gyerekkoromban áltam mondjuk egy busz hátuljánál, ahol a motor van, vagy elhaladtam a pályaudvaron egy mozdony mellett és hirtelen megcsapott a felforrósodott gépből kiáramló hőség. Az a szinte maró, fojtogató hőség, amiben az ember egy nagy levegőt nem tud venni, mert nem friss, hűvös oxigén megy le a tüdejébe, hanem nehéz, tüzes és egyben mégis nedves légáram. 

Itt ha lehúzod a kocsi ablakát, akkor nem friss levegő áramlik be, hanem az a nehéz, párás hőség, és ugyanez a helyzet ha kinyitod otthon az ablakot, vagy kimész a teraszra. 

Szóval sétáim közben észrevettem, hogy az út nagyrészén olyan módon van kialakítva a járda, hogy afölött egy esőtől és naptól védő acél sarokvasakból összeácsolt és valami vízálló termoplasztikus anyagból készült tető van. 

Pőre változatában itt látható egy ilyen Linkways, és véletlenül három jellemző közlekedési eszközt is lefényképeztem vele. A zöld biciklik a sok közül az egyik városi biciklibérlő rendszer elemei, fent éppen az MRT-nek hívott metró megy itt éppen a felszínen, és elhalad egy busz is. 

Stílusosan "linkways'-nek, összekötő utaknak hívják ezeket a fedett járdákat, és a legtöbb tényleg a metromegállóktól vagy buszmegállóktól vezet a lakóövezetek felé és ott a házak között folytatódik úgy, hogy esős időben, esernyő nélkül is el lehet jutni a fedett tömegközlekedési járművektől a lakásajtóig.

Ezeket a fedett pályákat egyre több helyen futó növényzet fedi be. 

Itt az úttest másik oldalán messziről és oldalról látjuk a fedett járdát, aminek a tetején jól látszik a buja növényzet.

Csináltam egy képet belülről is egy olyan helyen, ahol volt futónövényzet a tetőn. 

Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, hogy ezen a részen legalább 10 celsiusfokkal alacsonyabb az érzékelt hőmérséklet. A lefutó növények egy lugas szerű hatást képeznek és emberi időjárás lesz tőle az utcán. 

Ha közelebről megnézzük a futó növényeket, akkor látjuk, hogy még arra is gondot fordítottak, hogy színes virágok nőjenek ki a növényekről. Ennek nem csak esztétikai jelentősége van, a várost tudatosan a természet részeként próbálják alakítani és a színes virágok a méheknek, lepkéknek, madaraknak is fontosak. 

Vettem a fáradtságot megint, hogy utánajárjak milyen policy, milyen tudatos tervezés van az ilyen apró részletek mögött, mert abban biztos voltam, hogy ezek a fedett járdák és a rajtuk futó növények valami terv mentén kerültek ki. Semmi nincs a véletlenre bízva ebben a városban. 

Célzottan arra voltam kíváncsi, hogy miképpen tervezik a városfejlesztők kordában tartani Szingapúr hőmérsékletét és hamar kiderült, hogy ez a téma (is) egy nagyobb keretbe van ágyazva, számos a klímaváltozással foglalkozó stratégiai tervben megjelenik: 

A Szingapúri Zöld Terv 2030 (Singapore Green Plan 2030): Ez a terv öt különböző minisztérium átfogó kezdeményezése, amely arra törekszik, hogy Szingapúrt egy fenntarthatóbb és élhetőbb helyé változtassa. A terv magában foglalja az energiahatékonyság növelését, az alacsony szén-dioxid kibocsátású technológiák elterjedését, a természeti erőforrások védelmét, valamint a zöldebb és tisztább közlekedési megoldásokra való áttérést.

A Nemzeti Klímaváltozási Stratégia (National Climate Change Strategy): Ez a stratégia a kormány hosszú távú terveit és intézkedéseit foglalja magába a klímaváltozás kezelésére. A dokumentum bemutatja, hogyan kíván Szingapúr alkalmazkodni a klímaváltozáshoz és csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását.

A Fenntartható Szingapúr Terv (Sustainable Singapore Blueprint): Ez a kormányzati terv olyan lépéseket és célokat fogalmaz meg, amelyek Szingapúrt egy fenntarthatóbb várossá kívánják tenni. A terv részei közé tartozik a zöld infrastruktúra fejlesztése, a fenntartható közlekedés, az energiahatékonyság, valamint a hulladékkezelés és a vízgazdálkodás kérdései.

A Szingapúr Klímavédelmi Terv (Singapore's Climate Action Plan): Ebben a tervben a kormány meghatározza, hogyan kívánja csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását és alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz. Az intézkedések között szerepel az energiahatékony technológiák és megoldások bevezetése, a zöldépítészet, az infrastruktúra fejlesztése, és a fenntartható közlekedés.

Ezekben bogarászva hat olyan területet emelhető ki, ahol a városi környezet hőmérsékletével foglalkoznak:

Hőszigetelő technológiák bevezetése: Szingapúrban sok a magasépület, amelyek hőségben nagy hőmennyiséget képesek tárolni. Az épületek hőszigetelő anyagokkal történő felújítása vagy új épületek hőszigetelő anyagokból történő építése segíthet csökkenteni a hőt.

Zöld infrastruktúra fejlesztése: Zöld tetők és függőleges kertek hűthetik a városi környezetet, miközben növelik a biodiverzitást. Szingapúr már most is a világ egyik legzöldebb városa, de még további lehetőségek is vannak ezen a téren.

Ez a zöld-ség egyébként sajátosan értelmezendő, mert a város mindössze 10%-a tekinthető klasszikus értelemben vett zöld területnek a hatalmas népsűrűség miatt és ez nemzetközi összehasonlításban nagyon alacsony. Budapest zöldterülete erdőkkel, parkokkal, kertekkel és sportpályákkal együtt a város olyan 23%-át teszi ki, a híresen zöld Bécsben 50%-át. Szingapúr nem az összefüggő nagy zöld területei mentén zöld, hanem érdekes módon a várost építik úgy, hogy a zöld része a beépített területeknek. 

Még klasszikus megoldásnak számít, hogy az elszigetelt parkokat, nemzeti parkokat, és a kevés még megmaradt erdős részt egy ún. Park Connecter Network (PCN) rendszerbe szervezték, ami annyit tesz, hogy közlekedési folyosókat alakítottak ezek között, amin sétálni, kirándulni, biciklizni lehet és ugyanilyen folyosók lettek kialakítva a vadállatok részére is. Ez egyébként egy hatalmas 300 km-es hálózatot jelent egy olyan szigeten aminek szélessége 42 km kelet-nyugati irányban, észak-déli viszonylatban meg 23km. 

Ennél egzotikusabb és modernebb a "skyrise greenery" megközelítés, ami a Szingapúrra jellemző felhőkarcolók és egyre magasabb lakóépületek zöldesítését jelenti. 

Ezt a parkolóházat én két hétig csodálhattam, ugyanis Szingapúrba költözésünkkor a COVID miatt két hét karanténnal kezdtünk, és a hotelszobánk pont erre az épületre nézett csak magasabb emeletről. 

A "skyrise greenery" lényegében azt jelenti, hogy a város épületeinek tetején, erkélyein, teraszain és falain zöldterületeket hoznak létre. Ez magában foglalhatja a kis tetőkerteket, a nagyobb méretű "zöld tetőket", a növényfalakat vagy függőleges kerteket, valamint a közös kerteket a lakóépületekben.

A "skyrise greenery" hozzájárul Szingapúr "City in a Garden" koncepciójához, amelynek célja, hogy a város minden részét zöld növényzettel borítsa, beleértve az épületek tetejét és oldalait is. Ez nemcsak javítja a városi környezet minőségét és esztétikai megjelenését, hanem segít csökkenteni a városi hősziget-hatást, növeli a biodiverzitást, és segít megőrizni a természetet a városban.

A "skyrise greenery" támogatása érdekében a Szingapúri Környezetvédelmi Ügynökség (National Parks Board) egy un. Skyrise Greenery Incentive Scheme (SGIS) programot hozott létre, amely pénzügyi támogatást nyújt az épülettulajdonosoknak, hogy növeljék az épületek zöldterületeit. A program eredményeképpen több száz új épület terve tartalmazz egyre durvább terveket.

A zöldesítés egy következő szintje az ún. biophilic design, vagy biophilia a tervezésben, amely olyan tervezési megközelítést jelent, amely a természettel való kapcsolatunkat építi be és erősíti a városi környezetben. A biophilia kifejezést eredetileg az amerikai pszichológus, Edward O. Wilson használta a '80-as években, hogy leírja az embernek a természethez való mélyről jövő vonzódását. A biophilic design a természet, természeti jelenségek és formák, valamint a természetes környezetbe történő beilleszkedés alapelveit használja a tervezési és építészeti gyakorlatban.

Szingapúrban a biophilic design koncepciója elsősorban a "City in a Garden" (Város a Kertben) koncepció része. Ennek lényege, hogy a természetet beépítik a városi környezetbe, hogy elősegítsék a fenntarthatóságot, növeljék a biodiverzitást, csökkentsék a városi hősziget-hatást és javítsák az emberek jólétét.

Energiahatékony technológiák alkalmazása: Az energiahatékony technológiák, mint a napenergia, csökkenthetik a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását, ami csökkentheti a globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátását.

Klímabarát közlekedési rendszerek fejlesztése: Az elektromos járművek és a tömegközlekedés előnyben részesítése segíthet csökkenteni a szén-dioxid kibocsátást. A tömegközlekedés mellett újabban növekvő hangsúlyt kap a kerékpározás, aminek az infrastruktúráját a jelek szerint nem a közlekedési utak mentén alakítják ki (mint Hollandiában), hanem a fent említett zöld folyosók mentén, ami a parkokat és az erdőket köti össze. A kerékpározás szerepe tehát inkább a rekreáció irányába mutat és az utakon is inkább beöltözött sport kerékpárosokat szoktam látni mint munkába igyekvőket. 

Klímaváltozási modellek és előrejelzések fejlesztése: A klímaváltozás előrejelzése és a kockázatkezelési stratégiák kidolgozása hozzájárulhat Szingapúr alkalmazkodóképességének növeléséhez.

Klímaváltozási oktatás: A klímaváltozás tudatosságának növelése fontos, hogy az emberek megértsék a problémát és támogassák a környezetbarát kezdeményezéseket.

Namost érdemes észrevenni, ahogyan ezek a tervek átívelnek egy-egy szakterület vagy minisztériumi kompetencia fölött. Én Magyarországon nagyon sokat szenvedtem attól, hogy az egyes szakpolitikák nagyon alacsony hatékonysággal érnek össze, a közlekedést összekötni az oktatással, a honvédelmet a környezetvédelemmel szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt, az EUs pályázatok horizontális szempontjain is általában inkább röhögött mindenki és kreatív módon töltögették ki az ide vonatkozó részeket. 

Ezért itt nagyon érdekel, hogy mennyire tudják megugrani ezt a feladatot és a jelek szerint sokkal jobban. A tervekben egyszerre látjuk a beruházások, építkezések, az energiapolitika, a közlekedés és az oktatás szempontjait és teendőit megjelenni és itt ezeket - néha eléggé voluntarista módon - végre is hajtják. Van a szingapúri mentalitásban valami robotszerű szabálykövetés, nagyon erős már az oktatásban is a fegyelmezett végrehajtás hangsúlyozása. Ezt én nem mindig tartom előnyősnek, a kreatív iparágakban kifejezetten kártékony, de talán ettől van az, hogy egy nézhető szingapúri mozifilmet nem tudnék megemlíteni (miközben Dél Korea vagy Hong Kong és Japán kreatív ipara évtizedek óta tarol), de ha egy rendszert kell mérnöki pontossággal működtetni az itt nagyon megy.