Facebook születésnapok

Amikor először kaptam születésnapi köszöntéseket a Facebookon, akkor madarat lehetett volna fogatni velem. Nagyon sok ismerősöm van a Facebookon, olyan 3000 fölött, de személyesen talán csak 1000 embert ismerek közülük, a többi a Facebook hajnalán különféle népszerű játékok mentén jött össze. 

És mivel a Facebooknak lett egy funkciója jópár éve, hogy kiírja kiknek van éppen születésnapja, ezért elindult egy köszöntő cunami. Így történt meg, hogy az első évben több szász születésnapi köszöntést kaptam a Facebook falamon és nagyon boldog voltam tőle. 

Következő évben már kicsit más érzésem volt. A falamra írtak az emberek, nem is lehetett követni. Amikor én írtam másoknak születésnapi köszöntést, akkor láttam, hogy a legkönnyebb verzió az, hogy ott a napi születésnaposok listáján csak egyszerűen begépeled a köszöntést (de lehet ma már a FB felajánlja a kötött szöveget és még azzal se kell bajlódni) és nyomsz egy entert. 

Tehát egy gyár lett a köszöntésből. Én, aki kapom, se tudom követni, mert ott zúdulnak, tolodnak egymásra a falamon. Aki írja, annak is gépsorra van állítva minden, pár gombnyomás és minden szülinapos ismerősnek ment egy köszöntés. Anélkül, hogy ránéznél. Hogy kinyitnád a falát, megnéznéd miket posztolt mostanában, hogy van. Beszélgetni se kell, gépelni se, előre beírja a rendszer. 

Aztán az tette be a kaput nálam, amikor valaki tett egy megjegyzést, hogy én mennyi köszöntés kapok, micsoda rajongótáborom van. Akkor rájöttem, hogy ez a falra kitett köszöntéscunami ez ilyen trófeagyűjtemény. Amivel mutogatni lehet én milyen fontos vagy éppen népszerű vagyok és akkor ilyen iwiw ismerőslesés stílusában lehet féltékenykedni, csámcsogni, leskelődni, ki mit mennyit ér, hány kiló és hol vagyok én hozzá képest. 

Akkor úgy döntöttem, hogy letiltom azt a funkciót, hogy a falamon publikusan lehessen látni a születésnapi köszöntéseket. Csak üzenni lehet privát üzenetben, amit mások nem látnak. Azt se látják mit és hogyan válaszolok. Nem lehet a köszöntést elintézni a szülinaposok sorából, rá kell menni a messenger üzenetekre. pepecselni kell vele. Bármilyen interakció van, az csak kettőnk látja. Nincs egy nagy cirkuszi porondon az egész. 

Pár éve már így van a beállítás. Lecsökkent a köszöntések száma, de még így is rengeteg érkezett. Azt kéne érezzem, hogy milyen sokan szeretnek, mennyire fontos és népszerű vagyok, hogy jönnek felköszönteni a születésnapomon. 

De nem éreztem ezt. Ott ült egy kisördög a vállamon és azt kérdezte, hányan tudnák maguktól, hogy ma van a születésnapom, ha nem lenne kiírva a Facebookra a napi születésnaposok rovatba? Rengeteg olyan születésnapi üdvözlet érkezik, amik olyan emberektől jönnek, akik mint egy robot, minden egyes évben ugyanazt a szöveget (valószínűleg mindenkinek, aki szülinapos) elküldik és csak azt. Kinyitom a messengert és a vele folytatott üzenetek évekre visszamenően ennyiból állnak: 

Boldog Születésnapot!

Köszi!

Boldog Születésnapot!

Köszi!

Boldog Születésnapot!

Köszi!

Ennek mégis mi értelme van? Próbálom magamat figyelni, én hogy viselkedek ugyanebben a szerepben. Megmondom őszintén nem nézem minden nap a születésnaposok listáját. És azt is, hogy fejből talán 4-5 embernek tudom a születésnapját. (A családtagjaimat is beleértve). Ez az a szám, ami az őszinte adat. Akik nyilván vannak tartva. Akik valahogy elég fontosak és közeliek ahhoz, hogy a születésnapját fejben tartom. Ennél több embert köszöntök fel. Mert amikor mégis rátéved a tekintetem a születésnaposok listájára és meglátok valakit, akit kedvelek, szeretek, szeretettel gondolok rá, annak megeresztek egy Boldog Születésnapot-ot. Igen, anélkül, hogy megnézném a falát, és elidőznék azon hogy van, hogy telik élete, mi búja gondja van mostanában. 

Ez az egész téma úgy merült fel most, hogy ahogy fokozatosan törlöm magam a Facebookról, letöröltem az összes személyes adatomat is, beleértve a születésnapomat. Nem tudom, hogy lesz-e még profilom jövő májusban, de a születésnapom (remélhetőleg) nem jelenik meg majd a születésnaposok listáján. Mint a Facebook előtti időkben, azoktól fogok üzenetet, telefont, személyes köszöntést kapni, akik ismernek, közel állnak hozzám és fejben tartják a születésnapomat. És meg kell találják a módját, hogy megkeressenek valahol ha fel akarnak köszönteni.

Mint a gyerekkori barátaim 1982-83 magasságában, akik csapatostul átjöttek születésnapot tartani, hoztak ajándékot, anyám sütött melegszendvicseket, vett tortát és együtt játszottunk a lakásban rohangálva. 

Azt hiszem ez ilyen keretes szerkezet. Ahogy öregszem már inkább megint olyan születésnapokat szeretnék, amik igaziak.