Prigozsin Maximimus Thrax

Fellázadt katonákért nem kell messzire mennünk, a történelem során számtalan példa akadt arra, hogy katonák, egész alakulatok, egykori szövetségesek és jóbarátok szálltak szembe parancsnokaikkal vagy akár magával az uralkodóval. Keresgéltem itt a példákat és tényleg nagyon sokat találtam, de úgy döntöttem ezt a gyöngyszemet osztom meg, mert ebben van aztán minden. Lázadás, győzelem, a korábbi lázadók elleni lázadás(ok) és azok legyőzése, majd a végül sikeres újabb lázadás. Nem tudom a lázadást említettem-e már.

Maximimus Thrax és Jevgenyij Prigozsin

Ismerkedjünk meg Maximimus Thrax-szal, a Római Birodalom utolsó korszakának katonacsászárával, aki maga is lázadóként jutott hatalomra majd egy lázadás végzett vele. 

Maximinus hatalomra kerülését általában a Harmadik Század Válságának (más néven a "Katonai Anarchia" vagy az "Uralkodói Válság") kezdeteként tekintik, amely az időszak a 235 és 284 közötti időszakban bekövetkező több párhuzamos válság következtében a Római Birodalom széthullását és majdnem összeomlását jelenti. A lázadás tehát nem jó előjel egy birodalomra nézve. 

Maximinus Thrax alacsony rangú, provinciális, trák származású volt, akit a szenátus barbárként és nem igazi rómaiként tekintett, annak ellenére, hogy Caracalla császár polgárjoggal ruházta fel a Birodalom minden szabad születésű lakosát. Az Augustusi História szerint Maximinus pásztor és bandavezér volt, mielőtt belépett a Római Birodalmi hadseregbe és közönséges katonából egészen a császárságig küzdötte fel magát. Van itt indulásnak rögtön egy hasonlóság, hiszen Prigozsin sem nevezhető semmilyen tekintetben az orosz elit részének. Börtönviselt ember, aztán hot dogárus, és az étterem iparban egész szépen felküzdötte magát még a pétervári időkből és így került a Kreml közelébe a catering kapcsán, hogy aztán egy magánhadsereg élén kössön ki. 

Maximinus bandavezérségből váltva Septimius Severus uralkodása alatt csatlakozott a hadsereghez. Alexander császár idején már a Legio IV Italica parancsnokaként szolgált, mely alakulatot Pannonia újoncainak sorai alkották. Ez a katonaság dühös volt Alexander császár alemannoknak történt kifizetéseire és a háború elkerülésére tett kísérleteire. Volt tehát egy saját katonai alakulata, háborúskodtak a germánokkal és az alakulat nem kapott rendes ellátmányt valamint elégedetlenek voltak a katonák a háború irányításával.

Lázadás I. - Az uralkodó meggyilkolása

A katonák Maximinus vezetésével fellázadtak és a mai Mainznak hívott német településen tartózkodó Alexander császárt és anyját megölték. Maximinus magát császárra kiáltotta ki, amit a szenátus nem vett jó néven, de mivel a Preatoriánus Gárda az oldalára állt vonakodva, de megerősítette a parasztból lett vezért császári pozíciójában. Sok elemző leírta tegnap, hogy az igazi nagy kérdés a belső rendet fenntartani hivatott Nemzeti Gárda viszonyulása lesz. Maximiniusnak bejött ez a számítás, az akkori és ottani Gárda az ő oldalára állt. 

Lázadás II. - A lázadók elleni lázadás, a lázadók elleni lázadók meggyilkolása

Maximinus azzal kezdte uralkodását, hogy eltávolította Alexander szűk tanácsadói körét. Gyanúi valószínűleg indokoltak voltak; két összeesküvés is kudarcba fulladt Maximinus ellen. Az első a Rajna túlpartján történt hadjárat során, amikor tisztek álltak össze, a szenátus befolyásos tagjainak támogatásával, hogy elpusztítsanak egy hidat a folyón, így Maximinust ellenséges területen rekedve hagynák. A terv szerint utána Magnus szenátort császárnak választották volna, de az összeesküvés lelepleződött, és az összeesküvőket kivégezték. 

Lázadás III. - Ismét a lázadók elleni lázadás, a lázadás elárulása, azonban itt is mindenkit kivégeznek

A második összeesküvés a Mesopotamiából származó, Alexanderhez hű íjászokhoz köthető. Ők Quartinust tervezték császárnak kiáltani ki, de vezetőjük, Macedo oldalt váltott és helyette meggyilkolta Quartinust, bár ez sem volt elég ahhoz, hogy megmentse saját életét.

Maximinus első hadjárata az Alemannok ellen indult, akiket súlyos római veszteségek árán, de legyőzött az Agri Decumates mocsaraiban. A győzelem után Maximinus téli táborhelyet alapított Sirmiumban, Pannoniában, és ebből az ellátmánybázisból harcolt a dákokkal és szarmatákkal a 235-236-os tél folyamán.

Lázadás IV. - Lázadás a rendszer ellen, ennek ürügyén új császár kikiáltása, az eredeti lázadók nekikerekednek Rómába

238 elején, Afrika tartományban, egy kincstárnoki tiszt helytelen ítéletei és a korrupt bíróságok által végrehajtott zsarolások egy teljes körű lázadást robbantottak ki a helyi földbirtokosok körében. A lázadók megölték a kellemetlen tisztviselőt és testőreit, majd a tartomány idős kormányzóját, Marcus Antonius Gordianus Sempronianust (Gordian I), és fiát, Gordian II-t császárokká kiáltották ki. A római szenátus hűséget váltott, mindkét Gordiannak megadta az Augustus címet, és nekilátott, hogy a tartományokat is mozgósítsa a két császár támogatására. Maximinus, aki Sirmiumban telelt, azonnal összegyűjtötte hadseregét és Róma felé indult a pannon légiókkal.

Lázadás IV.a. - A rendszer elleni lázadás leverése, a lázadók megölése illetve öngyilkossága

Eközben Afrikában a lázadás nem úgy alakult, ahogyan tervezték. Az Africa tartományt nyugaton Numidia tartomány határolta, melynek kormányzója, Capelianus, hosszú ideje neheztelt a Gordianusokra, és ő irányította az egyetlen légiós egységet a területen. Ezt az egységet bevete Gordian II-t megölték a harcban és, miután ezt meghallotta, Gordian I felakasztotta magát az övével.

Lázadás V. - Az eredeti lázadók, ugyanazok, akik hatalomra juttaták a császárt fellázadnak, a császár meggyilkolása.

Amikor az afrikai lázadás összeomlott, a Szenátus nagy veszélyben találta magát. Mivel nyilvánvalóan támogatták a Gordianusokat, nem számíthattak Maximinus kegyeire, amikor Rómába érkezik. Ebben a helyzetben elszántan ellenálltak Maximinusnak és két tagjukat, Pupienust és Balbinust választották meg társuralkodókká. Amikor a római tömeg meghallotta, hogy a Szenátus két patríciust, azaz két olyan embert választott, akiket az átlagemberek nem nagy becsben tartottak, tiltakoztak, botokkal és kövekkel dobálták az uralkodói menetet. Egy frakció Rómában Gordianus unokáját részesítette előnyben, és heves utcai harcok alakultak ki. A két uralkodónak nem volt más választása, mint kompromisszumot kötni, ezért elküldtek az idősebb Gordianus unokájáért és caesarnak nevezték ki.

Maximinus Róma felé indult, de Aquileia bezárta kapuit előtte. Csapatai elégedetlenné váltak a váratlan város ostroma során, amikor is élelmiszerhiányt szenvedtek. 238 májusában vagy júniusában a II Parthica katonái megölték őt, a fiát és fő minisztereit a táborukban. Fejüket levágták, rúdra tűzték, és lovasok hozták Rómába.

Lázadás VI. - Az új császárok meggyilkolása, és az egyik túlélő unoka kerül trónra

Ezt követően Pupienus és Balbinus vitathatatlanul lettek a társuralkodók. Azonban egymás iránti bizalmatlanságuk miatt végül mindkettőjüket megölte a Praetoriánus Gárda, így Gordianus III maradt az egyetlen túlélő császár. 

--------------------

A jelek szerint ha egy üzlet egyszer megindul, akkor nincs nagyon megállás. A lázadás ténye már önmagában a gyengeség jele azonban ez nem jelenti azt, hogy a lázadó erős lenne. Az egész tákolmány gyengeségét mutatja a lázadás, ami a Római Birodalom nyugati felének esetében - ma már tudjuk - végjátéknak bizonyult.