Threads vagyis inkább Threats

 Ez a Facebook, vagyis új nevén Meta minden kanyarban megmutatja nekünk, hogy mindig van lejjebb. Szingapúrban is elérhető a Twitter versenytársaként beharangozott Threads és hát kíváncsiságból megnyomtam a gombot. 

Letöltöttem az alkalmazást és tényleg egy gombnyomással átmásoltam az Instagram fiókom profilbeállításait a Threadsre. Nekem nincs saját személyes Instagramom, a festményeim eladására használom, ezért az Art Sai Suo "művésznevemen" (hogy nagyképű legyek) van fiókom az Instagramon, a Twitteren, a TikTokon és most már a Threadsen is. Nem panaszkodom, hiszen elég sok képet eladtam, anélkül, hogy valaha egy fillért is fizetett reklámokba fektettem volna, tehát nekem eddig működtek ezek a felületek. Érdekes módon az Instagramot kifejezetten szeretem, festményekhez, ami erősen vizuális műfaj nagyon fekszik az a platform és ügyesen lettek kialakítva a story, reels és egyéb funkciók. 

Sok kis vállalkozással is dolgozom, akik az Instagramon vagy a TikTokon építették fel sikeresen az üzletüket vagy közvetlenül onnan jönnek az eladásaik, vagy közösséget tudtak az üzlet körül építeni. Dolgoztam egy iráni lánnyal, aki a grafikáit és a festményeit vánszontáskákra nyomtatja és az Instagramon mutogatva értékesíti olyan szinten, hogy ma már ez a főállása, megél belőle. Az robbantotta be, hogy egy iráni celeb influenszernek megtetszettek a munkái, megosztotta párszor, onnan lett több tízezer követője, és több száz stabil vásárlója is. Ő sem költ fizetett reklámra, kétségtelen tehát, hogy nála is működik a közösségi média.

Egy pakisztáni hölgy, akivel az inkubációs programban dolgoztunk kis, szegény falvakban írástudatlan aszonyokkal készíttet saját tervezésű illatos gyertyákat, amiket - megintcsak az Instagram segítségével - a nagyobb városokban értékesít Pakisztánban, anélkül, hogy fizikai üzletet kéne nyitnia vagy a hátán cipelve a gyertyákat házalnia kéne mint az internet előtti időkben. Ő is ebből él, eltartja ez a vállalkozás. 

A harmadik példa egy nigériai hallgatónk az egyetemről, aki tavaly végzett és a mesterprogramba egy olyan projekttel pályázott, ami nigériai falvakból és eldugott térségekből gyűjt össze meséket, történeteket, amiket a helyiek írnak, vagy amik szájról szájra terjednek és ezeket filmstúdióknak, forgatókönyvíróknak próbálja értékesíteni. Ez a vállalkozás még nem érte el a jövedelmezőség szintjét, de az Instagram (és a Facebook) segítségével egy többezer fős közösséget épített, elsősorban olyan afrikai írókat maga köré gyűjtve, akik szeretnék írásaikat, történeteiket megjelentetni. Ő azért az online megoldások mellett járta fizikailag a nigériai falvakat is, de nála is nagyon erős volt a közösségi média. 

Szóval megint mielőtt szapulni kezdem az új alkalmazást, szerettem volna felvillantani az érem másik oldalát is. 

Az eltelt két napban időnként ránéztem a Threadsre. Néha posztoltam egy-egy festményt, de leginkább azt figyeltem mások hogyan, mire használják a felületet. Az egész, megítélésem szerint, szorosan össze van kötve az Instagrammal, mert az ottani ismerőseim jelentek meg sorra és láthatóan nekik is az ottani ismerősöket ajánlja fel a rendszer követésre, tehát gyakorlatilag duplikálod az Instagram közösségedet. Mivel a Threads a Twitterhez hasonló mikroblog alkalmazásként lett beharangozva sokkal gyakoribbak a rövid szöveges üzenetek, mint a képek és a legtöbb üzenet arról szólt, hogy "na benézek ide is, lássuk mi lesz itt". 

Tehát mintha egy partiba csatlakozna az ember. Az influenszerek azonnal rácsaptak. Mint a víz egy edényben, vagy méginkább mint a levegő a vákuumba úgy csapódnak szinte be ezek az arcok és nyomják a tartalmaikat bármilyen felületen amit a kezük ügyébe adnak. 

"Kövess most mielőtt még híres leszek" - írja egy fiatal ázsiai csaj. Megjegyzi, hogy nem érti miért kérdi mindenki, nincs neki OF-je. Beletelik egy időbe mire leesik, hogy az OnlyFans-ról beszél. Szerintem lesz neki hamarosan. 

Egy kanadai-ázsiai stand up comedist azt jegyezte meg, hogy:

"Megint egy app, letöltöm, mert nem tudtam mi hiányzik. Mégegy app. Küldjetek még párat, azokat is letöltöm, ezek tényleg hiánypótlóak."

De azért ott van, letöltötte, és rakta is ki a posztjait. 

Magáról a felületről nem tudok túl sokat elmondani. Lehet rá szöveges rövid üzeneteket küldeni és képeket, videókat feltölteni, kb. mint a Twitteren. Nincs (még) megvariálva List-tekkel, vagy Instagram szerű Reel-ekkel, olyan egyszerű mint a faék és ezt egyelőre az előnyének tudom be. 

Mivel automatikusan átpakolja az Instagram követőket, magától elkezdtek növekedni a követők, de azt hiszem ezek között egy új sincs, hanem az Instagramról köt össze ismét bennünket a felület. 

És akkor itt jön a csattanó. Bejöttél, körülnéztél és mondjuk úgy döntesz, hogy köszi elég akkor én ezt most itt le is zárnám. És akkor kiderül, hogy bejönni belehet, de kifelé már nincs kilincs az ajtón. Mint valami horrorfilmben. 

A helyzet ugyanis az, hogy ha regisztrálsz a Threads-re akkor törölni magad csak akkor tudod, ha törlöd az Instagram fiókodat is. 

Namost komolyan baszdmeg. 

Így könnyű két nap alatt 10 millió felhasználóra szert tenni, hiszen bejön a milliárdnyi Meta felhasználóból (Európa nélkül is megvan a kritikus tömeg) 10 millió két nap alatt simán. Csakhogy mint valami háborús filmben, a nácik rázárják a belépőkre az ajtót. Viszik megint az adataidat, ha feltöltöttél valamit az ott is marad (a szervereiken), és csak akkor mehetsz ki ha feladod az Instagram fiókodat is. 

Na így kell egészen pontosan a hírnevéhez hűen, mondhatni márkahűen elbánni a felhasználókkal. A Meta azzal a szándékkal hozta létre a Threads-et hogy az Elon Musk által ütött piaci résen beosonjon, de csak sajátmagát tudta ajánlani. Pontosan azzal indít, amit nagyjából várni lehetett tőle...a sunyi, alamuszi adatlopással.