A híd 2

 Ebben a pillanatban fejeztem be a magyar HBO A Híd valóságshowjának utolsó részét. Nem azt kaptam, amit előre elképzeltem és szerettem volna, hanem valami sokkal jobbat.

Számomra olyan erősen átjött a kapcsolatok jelentősége és erőssége, hogy igazából az egész show egy megerősítés volt számomra a magyar néplélekről. Ezt annak ellenére merem mondani, hogy nagyon erős gyanúper él bennem, hogy minimum a színészek részvétele és szereplése előre megírt forgatóköny szerint zajlott. Az ő egész konfliktusvonaluk, különösen a köpcös fickó megnyilvánulásai egy drámai szereposztás szövegkönyvét hozta. Szükség volt arra, hogy fontos helyzetekben valaki ellenpontozzon, hogy megjelenítsen olyan szempontokat, amiket a csoportnyomás könnyen elnyomhatott volna. 

Ezzel együtt az összetartozás, a beágyazottság (nem véletlenül használom ezt a szót, Polányi Károlyra utalok vele), az emberi kapcsolatok jelentősége az egyéni előrejutás helyett minden tervezettségen átütött. 

Van azért pár érdekes elem, bár a lényeget nem érinti. 

Én nagyon keveslem a nyereményt. Nem tudom, nem emlékszem milyen nyeremények voltak a Való Világ típusú showk-ban és 10 év alatt teljesen elveszítettem az otthoni árak és bérek viszonyait, de nekem 30 millió forint egy nagyon sovány nyeremény. Azokhoz a szavakhoz képest, hogy életet megváltoztató összeg lenne. De ez tényleg csak rólam szól, egy teljesen más világban más számrendszerben élek. 

Nagyon nagy érdeme a sorozatnak, hogy minden szereplőt nagyon hétköznapi, esendő ember szintjén tartottak, még azokat is, akik szegről végről ismertek lehettek sokaknak. Mindenkinek láthattuk a gyenge és felemelő pillanatait, ami nagyon szerethetővé tette az egész társaságot főleg annak függvényében, hogy a feladat el lett végezve. És habát én sokkal több menedzselési és munkaszervezési részletet vártam, de kis odafigyeléssel megkaptam, amit akartam. Nagyon kemény munka volt. 

Nem teljesen függetlenül ettől (a nagyon kemény munkától) motoszkált a végén végig a fejemben, hogy vajon Mészáros Lőrinc hány másoderc alatt "keres" 30 millió forintot? A keres szó kifejezetten illik ide, mert ő nem csinálja (make) azt a pénzt, hanem szinte keresnie kell, hogy honnan jön ez már megint.

Rá gondolva, olyan szomorú volt nézni egy a csapatnyi embert, akik rojtosra ragtapaszozott kézzel, nem egyszer éhezve, végkimerülésig dolgozva hajt valamiért, amit aztán majd csak az egyikük visz el. Már az elején is az volt az érzésem, hogy nem ez hajtja őket. Olyan kevés a pénz, olyan kicsi az esély, hogy valahol máshol kell keresni a nyereményt. Ha nem lennének a kamerák azt mondanám az élmény. Kamerákkal lehet talán építeni arra, hogy ismertek lesznek. Bár ma már nem egy ország nézi ezeket a csatornákat, nagyon fragmentált lehet az a nyilvánosság, amibe ők most bekerülnek. Szóvál akárhogy csavarom nekem nem jön ki a matek, és engem nagyon nem a pénz körül mozgatott meg a dolog. 

Én a látottak alapján simán el tudom képzelni, hogy többen itt életük élményét szerezték és olyan leckét kaptak, amit nagyon sokáig fognak vinni magukkal. Önismeretből, emberségből, problémamegoldásból. 

Olyan népmesei fordulat van a végén, ez is gyanússá teszi inkább (így volt ez megírva), de ez sem vette el nekem a pozitívumokat. Én nagyon megnézném ugyanezt a licenszet az általam szintén ismert észt és szingapúri szövegkörnyezetben. Nagyon erős most a meggyőződés bennem, hogy ez a Híd sokat megmutatott nekünk a magyar lélekből. A kapcsolódás számít, a történések az összetartás, árulás, összefogás, széthúzás tengelyén zajlanak, minden más tulajdonképpen körítés.