Te szabadon rendelkezel a munkaidőddel?

Nehezen tudom érzékeltetni az ázsiai és az európai munkakultúra közötti különbségeket. Mintha két külön bolygó lenne. De talán jó példa lehet az, ahogy a munkavállalók munkaidejét tekintik a munkáltatók. 

Ún. operatív munkakörökben, tehát mezei beosztottként, errefelé nagyon sok munkahelyen az emberek a saját munkaidejükkel sem rendelkeznek szabadon. Vannak persze kivételek, én is úgy dolgozom itt, hogy hetente pár fix pont van, amihez alkalmazkodnom kell, meg határidőim vannak, de ezek között teljesen szabadon döntöm el, hogyan oldom meg a feladataimat. És nagyon szerencsésnek számítok itt ezzel. 

Van a kontrollnak és a hatalomgyakorlásnak egy olyan szintje, ami itt Szingapúrban nagyon erősen jelen van, és a legapróbb mozzanatokban is gondot fordítanak arra, hogy ezt kifejezzék. A munkavállalót bármlyik pillanatban el lehet rángatni az éppen végzett munkájától, berendeli a főnök, megmondja mit csináljon, azt hogyan csinálja, mikor csinálja és mikorra csinálja. Nekem ha a Tallinni Egyetemen ír a főnököm, hogy találkozni/beszélni szeretne velem, akkor időpontot kell egyeztetnie. És ha nekem nem fele meg az időpont, akkor nem megyek, adjon másikat. Itt ilyenről szó sem lehet. Ha a főnök szólít, felállsz és mész. 

Jóval többről van itt szó mint mikromenedzsment. Az is nagyon durva tud lenni. Hogy beleszól abba, hogy kacsacsőr vagy zárójel legyen egy levélben. Egy e-mailt öten néznek át mire kimehet, mert abban hiba nem lehet. Megszólításban, hangnemben, nyelvtanban, kiemelésekben. A legapróbb részletekben is szoros felügyelet és szigorú szabályok vannak. 

Keringett a TikTokon egy videó a napokban. A rövid, alig 20 másodperces felvételen, egy parkolóban égő autót látunk, amiről a tűz bármelyik pillanatban átterjedhet a többi autóra. A videó feltöltője azt írta rá a videóra "Clementi". Ez Szingapúr egyik városrésze, tőlünk 3-4 megállóra van nyugatra. 

A kommentelők percek alatt lebuktatták, hogy kizárt dolog, hogy a videó Szingapúrban készült (Malajzia lesz az). Az ok, ami miatt első pillanatra ki lehetett deríteni, hogy ez nem Szingapúr, még csak nem is a tűzeset, hanem a parkoló maga. Szingapúrban ugyanis minden egyes parkolóhely szigorúan számozva van. És a parkolóhely száma fel van festve. Ezenfelül külön parkolóhelyek vannak kialakítva a motorknak (ezek valamivel kisebbek) és az autóknak. És olyan nincs, hogy egy autónak szánt parkolóhelyen valaki motorral parkolna. Mármint lehet, de nagyjából 5 perc alatt el lesz szállítva a motor azt lehet szaladni utána. 

Egy teljesen szokványos szingapúri parkoló. Világosan látszik, hogy minden férőhely számozva és hogy külön hely van a motoroknak. Nincs kavarás, nincs sundabunda. 

Rend van. 

A videón márpedig világosan látszott, hogy nincsenek megszámozva a parkolóhelyek és számos motor parkolt autó méretű helyeken. Jó lesz az Johor-nak is (Malajzia legdélebbi szultánsága) a kommentelők szerint. Ott inkább elképzelhető, hogy így égnek az autók. 

Namost képzeljük el azt a robosztus rendszert ami emögött van. Ez nem egy belső fegyelem. Napi menetben 300-400 ezer maláj jár át a szigetországba dolgozni. Itt olyan szépen parkolnak a nekik szánt helyekre a motorokkal, mint a kisangyal. Átképik a határt, és Jedi lovaggá válnak. Otthon ott dőltik le a verdát, ahol akarják, a kutya nem fog hozzájuk szólni. 

A szingapúriak meg vannak győződve arról, hogy az ő sikerük titka ebben a vasfegyelemben van. És bárhova mész el dolgozni egy olyan rendszerben találod magad, ahol az utolsó fogaskerékig ki van élezve minden. 

Most olyan munkám van, amiben én jogi értelemben egy amerikai cégnek dolgozom (kaliforniaiak), de én egy szingapúri állami szerv irodájába járok be, mert az amerikaiak velük szerződtek egy munkára, aminek elvégzésére inkább engem vettek fel, mintsem ideküldtek volna valakit. És a hétköznapjaim nagyrésze azzal telik, hogy tolmácsolok a kaliforniai munkakultúra és a szingapúri között. 

Gond van a platformmal. (most legyen mindegy milyen platform ez, egy weboldal, aminek futnia kéne). Három gomb közül egy nem működik, nem azt csinálja ami a protokolban le van írva. A szingapúri kollégák, tollat, lapátot, kalapácsot eldobnak, nem megy a platform, hiba van a rendszerben, azonnal csinálja meg, aki ezért felelős. Az amerikaiak felelnek érte. 15 óra az időeltolódás. Mindenki vár, míg ott is reggel lesz (nálunk addigra este). Jön az amerikai e-mail, laza mint a Riga lánc. Hátráltatja a munkát jelenleg az egyik gomb kiesése? Nem. Majd a hó végi riportnál lesz fontos. Akkor ha nem haragszotok én most éppen elutazom a feleségemmel, majd ránézek 28-a után. 

Itt a légy zümmögését is hallani a feszültségtől. De hisz nem működik a gomb, hogyhogy neked feleséged van ilyen botrány közepette? Fizikailag érezni lehet a befeszülést. 

Az én első autóm egy Trabant volt. Családi örökség, illetve inkább ajándék. Apámé volt, 18. születésnapomra a nagyapám meglepte apámat egy új trabanttal, az ő régi trabantját felújíttatta és azt meg én kaptam meg. A felújítás ideig óráig kitartott, de egy ponton az autó (mint minden trabant) elkezdett önálló életet élni. Lefulladt alapjáraton ezért folyamatosan nyomni kellett a gázpedált, hogy magasan tartsam a motor fordulatszámát. De hogy ne unatkozzak, jobbra kanyarodáskor, főleg ha a kanyarnak szép nagy íve volt és lehetett gyorsabban is kanyarodni, akkor egyszer csak kinyílt a vezető ülés melletti ajtó. Tehát a lábammal folyamatosan nyomtam a gázpedált, a kezemmel meg tartottam kanyarban az ajtót és egy idő után mint valami jazz-dobos tökélyre fejlesztettem az autóval való közlekedést alapjárat nélkül, kinyíló ajtóval. Az észlelt problémák nem hártáltatták a közlekedést. 

Szingapúrban nem megengedett 10 évnél öregebb autót tartani. (Lehet egyébként de nagyon sokba kerül és kiszvják a véred mire megkapod az engedélyt). Nincs roncsderbi. Ha nem működik valami tökéletesen akkor azt nem engedik az utcára. 

Rend van.

Számomra elviselhetetlen ez a fegyelmezettség. Ugyanakkor azt is be kell valljam, hogy úgy lehet dolgozni mint kés a vajban. Ez a munkám olyan, hogy beosztottjaim és főnökeim is vannak. A beosztottak olyan mély tisztelettel vannak irántam, hogy elő nem fordul, hogy határidőre ne készülne el valami. És amikor visszadobják, mert visszadobják akkor újra megcsináljuk a harmadszorra kért formátumban. Van egy alapvetés, ez a rendnek kell lenni. Erre építve aztán tere nyílik a korrekciónak, a kritikának és a diskurzusnak, de az nem kérdőjelezheti meg az alapfelállást. 

Egyszerre nagyon feszítő és ugyanakkor hihetetlenül hatékony. A rendnek, az alaposságnak (due diligence) a kiszámíthatóságon felül az a másik velejárója, hogy számok, adatok, bizonyítékok, eredmények vannak. (ja mert mindent mérnek, és még azt is mérik, amivel mérnek). Nagyon kicsi tere van a filozofálásnak és a ködharapdálásnak. 

Nagyon nagy a nyomás, de az öröm is, amikor látod, hogy a munkád életre kel.