Gáza a poszt-poszt gyarmati korszak első állomása lehet

Teszek néhány erős kijelentést ebben a bejegyzésben. Aztán rögtön árnyalom is őket. 

1. Nem vagyok pacifista

A rövid magyarázat az, hogy azért mert az ördög létezik. 

Az is igaz azonban, hogy habár vallásos sem vagyok, mégis él bennem egy hit, vagy meggyőződés, hogy a Jézus vagy Buddha tanításaiból áradó szelídség, jámborság, békére, megbékélésre, elengedésre, tiszteletre, odafordulásra, szeretetre való felszólítás egy magasabb rendű lét üzenete. Aminek része a pacifizmus, illetve annak egyéni megfelelője, a békesség.

De ugyanezekben a forrásokban ott van az ördög, a pokol, a démonok, a karma. És habár Jézus azt mondja tartsd oda a másik orcádat is, én még nagyon messze vagyok ettől a bölcsességtől, lelkiállapottól, fejlettségi szinttől. Jézus nem szervezett forradalmat. A kereszt árnyékában is csitította híveit, nem volt benne harag, nem görgette tovább a gyűlölet viharát pedig elárulták, megkínozták, megbecstelenítették és aztán megölték. 

A Buddhisták egy legyet nem csapnak agyon. Én agyoncsapok. Megelégedéssel nézem, ahogy megtelepedett nálunk egy kis gyík megint. Már nem is olyan kicsi. Szépen növekszik. Minden nap kimászik a nappali ablakára és ott vadássza le a fény felé igyekvő legyeket. A családtagjaim csak úgy hívják "a barátod". Mármint, hogy az én barátom. És igen az. Én nagyon hasznosnak tartom, ahogy felzabálja az amúgy megállíthatatlan tömegét ezeknek a kis legyeknek. 

Történelmileg nem látom, hogy a békesség valaha is győzött volna. A vikingek röhögve fosztogatták és gyilkolták a békés, fegyvertelen szerzeteseket. Nincs nép, ország, törzs, közöség a történelemben, ami  azért maradt volna fenn, mert olyan békés volt és szelíd. Erőt tudott mutatni, érdekek fűződtek a fennmaradásához (békén hagyásához), vagy a kártyákat keverte mindig jól. Svájc, Svédország és a hasonló helyek semlegessége mögött sem a szelíd békesség van. 



2. Lesz még idő, amikor rehabilitálni fogjuk a gyarmatosítást

Ez nagyon erős és nagyon igazságtalan kijelentés, de van a magjában valami, ami miatt ki merem mondani. Ez inkább reakció a mostani woke kultúra kilengéseire, a valós helyzet sokkal árnyaltabb, nem fekete és fehér, de most hagy korlátozódjak arra a belső magra, amire éppen gondolok.

 Megismétlen..ez egy túlzó, erős, igazságtalan kijelentés. A drámai hatást szolgálja, a szélek kontúrjait akarom vele megmutatni. 


- "Mit adtak nekünk a rómaiak?

- Vízvezetéket.

- Igen, igen azt ők adták, igen ez igaz. 

- És a csatornázást. 

- Ó igen, a csatornázást. Ne feledd milyen volt a város előtte.

- Jól van elfogadom, a vízvezetéket és a csatornázást, ezt a két dolgot ők csinálták. 

- És az utakat.

- Persze, nyilvánvaló az utakat, ez nem is vita tárgya ugyebár. 

- De eltekintve az utaktól, a vízvezetéktől és a csatornáktól..

- Öntözés. 

- Gyógyászat. 

- Oktatás.

- Jó, jó elég volt elég..

- És a bor.

- Igen, az tényleg nagyon hiányozna, ha a rómaiak elmennének. A bor.

- Népfürdők.

- És, hogy jó a közbiztonság az utcákon este.

- Nagyon jól tudják, hogy kell rendet tartani. Lássuk be csak ők képesek rá egy ilyen helyen, mint ez."

Többször idéztem már, rám nagy hatással volt Piers Brendon The Decline and Fall of the British Empire (Az Angol Birodalom hanyatlása és bukása) című könyve, amiben számtalan példán és történeten keresztül leírja, hogy az angolok meg voltak győződve arról, hogy ők a civlizációt, a fejlődést és a jó kormányzást képviselik. (Meg persze arról is, hogy csak ők képesek erre). 

A gyarmatosításra rendre úgy gondolunk, mint imperialista kizsákmányolásra és ez teljesen jogos is. Iszonyatos méretű lerablás történt, a pénz és egyéb források számolatlanul áramoltak délről-, keletről, nyugatra. 

Ez azonban nem jelenti azt, hogy az európaiak rablása nélkül valamiféle virágzó paradicsomi állapotok uralkodtak volna, vagy uralkodnának ma az egykori gyarmatokon. Tudnunk kell szétválasztani azt, ami a gyarmatosító birodalmaknak köszönhető és azt, ami az ún. indigenous kultúrák (őslakos kultúrák) része. 

Azért nem szeretem ezt a kifejezést mert lett ennek valami kötelezően pozitív töltete, miszerint az őslakosok kultúrája jó, a gyarmatosítóké rossz. 

Mi van, ha nem ez a helyzet? Mi van ha az őslakosok kultúrája agyzsibbasztóan hatékonytalan, igazságtalan, despota, fenntarthatatlan, erőszakos? Mi van akkor, ha az egyetlen oka annak, hogy nem igáztak le, írtottak ki egész népeket, kontinenseket az az, hogy mivel képtelenek voltak a fejlődésre nem rendelkeztek az ehhez szükséges kapacitásokkal (tudás, technológia, szervezőképesség), de a szándék, az ehhez szükséges aggresszió és mögöttes ideológia az meglett volna? 

Ez nem ok még arra, hogy akkor le kell őket igázni és ki kell rabolni. Ezért nem szembeállítom, hanem kettéválasztom a kérdést. Nem azért nincs mit ünnepelni az indigenous kultúrák többségén, mert nem jogosak az elszenvedett sérelmeik. Hanem azért nincs mit ünnepelni rajtuk mert nem voltak sem erkölcsileg magasabbak, többek, jobbak, sem pedig gazdasági, társadalmi szinten fenntarthatóak, hatékonyak. Sokkal inkább a mindig van egy nagyobb hal esete forog fenn, mintsem az ártatlan bárányokat felfalták a farkasok. 

A kérdés nem ott merül fel, hogy jár-e igazságtétel. Mert jár. 

Hanem ott, hogy van-e értelme restaurálni, visszaállítani, igazságtétel címén pénzzel kitömni alapvetően életképtelen kultúrákat és társadalmi berendezkedéseket? A mainstream gondolkodás egyenlőtlenségekről beszél, a nyugat fullasztó túlsúlyáról, ami lehetetlenné tette/teszi ezeknek a társadalmaknak a felemelkedését, azt, hogy megállják a helyüket a globális versenyben. Tehát még mindig a nyugat a hibás, az elnyomás van, csak más eszközökkel. 

És valóban, a nyugat hibákat követ el. 

Lassan száz éve más se történik, mint hogy meggyengülve vagy a nemzetközi nyomásnak, a korszellemnek engedve az egykori gyarmatosítók kivonulnak ezekről a helyekről. Hagyják érvényesülni az indigenous kultúrákat. Amik aztán meg is mutatják az arcukat szinte azonnal. Véres kezű diktátorok, teljesen működésképtelen társadalmi és gazdasági rendszerek, folyamatos káosz, szegénység és iszonyatos egyenlőtlenségek. Erkölcsi, morális vonalon, ha lehet, még rosszabb a helyzet. Az évszázadokig akár gyarmati sorban élt népek szinte azonnal elemi erővel írtanak ki, szorítanak margóra, nyomnak el nemzeti, etnikai, vallási kisebbségeket, ezer éves konfliktusok élednek újjá egy magasabb technológiai szinten (amit nem maguk fejlesztettek ki, hanem a gyarmatosító nyugattól kaptak, tanultak). 

Én ezt látom. 

Az eltelt majd száz évben az volt a tendencia, hogy a nyugat megértéssel, lelkiismeret furdalással, segítő szándékkal, segélyekkel, fejlesztési pénzekkel fordult ezek felé a helyek felé. Politikailag elismerve a szuverenitásukat, erkölcsileg felelősséget vállalva a korábbi bűnökért, gazdaságilag meg bízva abban, hogy ezek a helyek majd kinövik magukat, ami végsősoron a nyugatnak is jó. Kína is akkor kezdett újra érdekes lenni, amikor vásárlőerővel is bíró piaca lett. Amíg egy tál rizsen éltek, az a nyugatnak sem volt lehetőség. 

Én azt hiszem azonban, hogy egy új korszakba fogunk lépni és ez a viszony változni fog. És sajnos (vagy hálistennek - nézőpont kérdése) nem abba az irányba, hogy még több jóvátételre, bocsánatkérésre, szobrok döntögetésére van szükség, hanem egy olyan irányba, ahol ezek a hatékonytalan ámde kellően aggresszív és despota rendszerek elkezdenek egyre komolyabb gondokat okozni. 

Amikor már az x-edik ökölrázó generáció váltja egymást, aminek a kultúrája arra épül, hogy valaki más (sok esetben ez a nyugat) vesszen, valakik haljanak meg, azt egy ideig lehet bosszankodással, lenéző mosollyal nézni, de van az a pont, amikor ez nem tartható tovább. Mert lassan bár, de ezek a berendezkedések is képesek a tanulásra. Mert átcsordogál, elérhetővé válik számukra a technológia. A tevét ők is lecserélték Toyota pickupra. De nem málhákat raknak rá kereskedelmi céllal, hanem géppuskát (amit szintén a nyugattól kaptak). 

Van olyan elbaszott rendszer, amelyiknek már atomfegyvere is van. 

A nyugattal való acsarkodás (sal vegyített folyamatos vágyakozás) egyik közkedvelt szófordulata a kéretlen demokrácia export. A pejoratív értelemben vett civilizatorikus törekvések. Mit is jelent ez? Nem kérünk az emberi jogokból, azt végzünk ki akit akarunk, nekünk ne mondja meg senki hogyan kell élni. Nem kérünk a szabad választásokból, nálunk katonai hunták intézik el a hatalmi kérdéseket. A technológia, vagy az olyan új rendszerek, mint a média, ezeken a helyeken a meglévő kontextusba ágyazódnak. Így lesz az internetből korlátlan megfigyelőeszköz és a sajtóból agymosó propaganda. 

Azt láttuk az első világháború utáni rendezési próbálkozásokban (az angolokat az ENSZ elődje hatalmazta fel a közel-keleti helyzet rendezésére), vagy a 2001 utáni afgán-iraki rendezési kísérletekben, hogy a demokrácia-export tényleg nem működik. Amolyan boldoggá teszlek, ha beledöglesz is felállás lesz belőle. 

Írtam az egyik Szingapúrról szóló bejegyzésemben, hogy a hollandok (és egy rövid ideig az angolok) indonézia politikája akkor is elbukott, amikor a helyi lakosságot bevonó, érdekeltté tevő, kölcsönös gazdasági fejlődést ígérő hozzállással próbálkoztak. A helyi despota elit ugyanis azonnal átlátta ennek a következményét (a saját rabszolgáimat veszik el tőlem ha ezek független, gazdálkodó parasztként növekedni kezdenek) és kijátszva a nacionalista kártyát szétvertek minden próbálkozást. Ez eddig mindenhol a világon, pontosan erre a kaptafára mindig bejött. Egyszerűen nem lehet kívülről demokratizálni ezeket a helyeket, valóban nem működik sem a demokrácia-export sem semmiféle civilizatorikus törekvések. 

Ebből az az lesz, én azt látom, hogy az összes nyíl abba az irányba mutat, hogy ha egyszerre marad igaz az, hogy ezek az agyzsibbasztó rendszerek és köréjük szerveződött kultúra továbbra is egyre nagyobb gondot okoz a nyugatnak, ámde az eddig próbált demokrácia, emberi jogok, civilizatorikus export próbálkozások láthatóan nem működnek, akkor ezeket elhagyva lesznek beavatkozások. 

Irakban, Afganisztánban nem azért volt sikertelen az amerikai beavatkozás, mert nincsenek kapacitásaik ezeknek a helyeknek a legyűrésére. Pusztán azért volt sikertelen, mert még szempont az (és csak a nyugatnak szempont) hogy valamiféle emberi jogok érvényesüljenek. 

Most képzeljünk el egy szcenáriót, amiben a nyugat eljut oda, hogy ezek érvényesülése már nem tud fontos lenni. Szerintem ezt látjuk most Gázában.....:( 

Comments

Popular posts from this blog

A fodrász mint pszichológus

Kaukázus

Mit várhatunk egy második Trump kormányzástól

Indonézia betiltotta a Google and Apple új telefonjainak kereskedelmét

Futóverseny