Karthagonak pusztulnia kell

Az a civilizáció, birodalom, ország, politikai berendezkedés, rezsim, amelyik gyerekeket gyilkolt mindig kiírta magát a történelemből. Erkölcsileg vagy nagyon sokszor fizikailag is. 

Ez akkor is így van, ha az erkölcsi elítélés, a tabu megsértése mellett ezer más, prózai és materiális ok is volt a leszámolásra. Ezekben az esetekben is egyértelmű azonban, hogy a leszámolás erkölcsi alapját képezte a civilizációs tabu (nem gyilkolunk gyerekeket) megsértése. 

Egészen a 80-as évekig (1980-as évekig) történészek egyszerű politikai propagandának tartották azokat a római és görög forrásokat, melyek zavarba ejtő részletességgel számoltak be a főníciaiak, azon belül is elsősorban a karthagóiak barbár szokásáról, miszerint azok gyerekeket áldoznak. Egymástól független, más témákban autentikusnak bizonyult római és görög források is beszámoltak erről. A téma, gyermekek meggyilkolása a jelek szerint már 2000 évvel ezelőtt is olyan erkölcsi tabunak számított, ami nagyon erős hivatkozási alap, propagandaeszköz volt a közvélemény megnyerése érdekében. 

Már az a tény, hogy a modern történettudomány is nagyon sokáig kétkedve fogadta el ezeknek a forrásoknak a valóságtartalmát, arra utal, hogy olyan mély és komoly tabukat sért a vád, hogy képtelenség volt elhinni egy olyan fejlett civilizációról, hogy a saját gyerekeiket feláldozzák. Egészen addig míg régészek rá nem találtak több ezer szarkofágra, melyben kisgyerekek csontjai voltak. 

Karthagót gyűlölték a rómaiak. Nagyon komoly vetélytársak voltak a földközi tengeri kereskedelemben és a második pun háborúban Hannibált tulajdonképpen ugyanúgy a saját hátországában (Karthagoban) zajló belső viszonyok rendelték vissza "Róma kapujából", mint ahogy a tatárok a kánválasztás miatt takarodtak ki Magyarországról. Politikailag, gazdaságilag és katonailag is komoly fenyegetést jelentettek. A főníciai egy erős és fejlett kultúra volt. Pusztulnia kellett. 

Nem akarom azt sugallni, hogy a gyermekáldozatok voltak a pusztulás okai. Annak a politikai vetélkedés volt az oka. Mégis érdemes észrevenni, hogy a rómaiak, akik ugyanúgy lenyomtak más nagy civiliziációkat is (pl. Egyiptomot és a görög városállamokat) messze nem jártak el olyan brutális módon velük, mint Karthagó esetében. Nagyon mély volt a gyűlölet. 

Ugyanerre a kaptafára érdemes véggigondolni a náci Németország és a Japán birodalom bukásának történetét is. Nem kérdés, hogy gazdasági, politikai és főként katonai (biztonságpolitikai) okai voltak annak, hogy ezzel a két hihetetlenül aggresszív entitással le kellett számolni. Volt az eseményeknek egy belső (mondhatnám spontán) dinamikája is, például Pearl Harbor kapcsán, de az számomra nem kérdés, hogy a japán kegyetlenkedések Nankingban vagy a német koncentrációs táborok és a holokauszt nagyon erős erkölcsi alapot adott arra, hogy mindkét berendezkedést írmagjában elpusztítsák. A háború mindkét nagy hadszintéren már valamikor 1942-43 környékén világosan megfordította a várható kimeneteleket. Mégsem történt már semmiféle kísérlet a megegyezésre, a kiegyezésre, a békekötésre, valamiféle kompromisszum vagy új egyensúly találására. Az amit Németországnak ismertünk addig a szó szoros értelmében fizikailag megsemmisült. Kertész Imre szerint az addig ismert európai civilizáció is lenullázódott. Auschwitz után, nem érvényes Beethoven. (Ezt ő mondja nem én, de nagyon figyelemreméltó gondolatnak tartom, mert pont az a civilizációs üzenet van benne, amiről ez a poszt szólni akar). 

Teljes mindegy mi a körítés. Vallás, hiedelemvilág, bosszú, fegyveres taktika, beszorított kényszerhelyzet, aki gyerekeket gyilkol az kiírta magát a civilizált világból és nagyon erős erkölcsi muníciót ad arra, hogy írmagja is eltűnjön a történelemből. Ez egy nagyon mély tabu.