6 év alatt fejenként 25 milliós fizetéskiegészítés ápolóknak Szingapúrban

Dél-Koreában súlyos krízisben van az egészségügyi ellátás. Most éppen az orvosok tüntetnek a magasabb bérekért a kormánnyal elég súlyos konfliktusba kerülve. Szingapúrban egyelőre nincs ilyen feszültség, azonban a hiány itt is nagyon komoly gondokat okoz, ahogy az egész világon tulajdonképpen. 

Zajlik egy globális verseny a képzett egészségügyi személyzetért és azokban az országokban, ahol a kormány igyekszik lépést tartani az idősödés ütemével és a meredeken emelkedő egészségügyi költségekkel komoly lépéseket tesznek a helyzet megoldásáért. 

Szingapúrban tegnap jelentették be, hogy a jövőben 29.000 regisztrált ápoló 4-6 éves ciklusokban összesen $100000 (olyan 26,6 millió forint) fizetéskiegészítést fog kapni egy ún. retention scheme keretében. Ez valami olyamit jelent, hogy megtartási szisztéma, de ez magyarul bénán hangzik. Arról van szó, hogy ezzel a jövedelem kiegészítéssel akarják megtartani a már meglévő egészségügyi személyzetet és újakat verbuválni belföldről és globálisan. 

Hogy jelentést adjak a számoknak. Szingapúrban nagyjából 37.000 ápoló dolgozik, tehát a teljes állomány mintegy 78%-a részesül a juttatásban. (nem tudom kik maradnak ki, talán a nagyon elit magánintézmények jól kereső személyzete.) Egy ápoló átlagosan $3.198-t (852.000 Ft) keres a szigetországban, ami itt nem számít jó fizetésnek. Egy kezdő nővér ráadásul mindössze $1900 körül vissz haza (ebből nem lehet itt megélni), a tapasztalt idősebb és képzettebb dolgozók viszont már $7.400 körül keresnek. Ez utóbbiből egy egész családot is el lehet tartani, gyerekestül és a férj fizetése még nincs benne. 

Most erre jön rá, hogy évente minden egyes ápoló olyan $20000 körüli összeget fog kapni 5 évig (aztán gondolom emelik az összeget és új sémát vezetnek be ha továbbra is szükség lesz rá. Majd 7 havi fizetést kapnak meg minden évben az átlaggal számolva). 

Az egészet egyetlen karlegyintéssel el lehet intézni azzal, hogy nincs itt semmi látnivaló, egy kő gazdag ország megengedheti magának, hogy ha szükség van rá, rálépjenek a pénzpumpára és még több nővért, ápolót vonzanak az országba. 

Ez igaz is. Szingapúr megteheti. Malajzia nem. Indonézia nem. És Magyarország sem. 

Én azonban mindig megfordítom az összefüggést (mert szerintem az ok-okozat összefüggés így áll össze). Nem arról van szó, hogy Szingapúr megengedheti ezt a jelentős béremelést magának, mert gazdag, hanem azért gazdag, mert ilyen és ehhez hasonló intézkedéseket és szempontokat tart fontosnak a gondolkodásában. 

Szeretnék direkt összefüggést teremteni ennek a bejegyzésnek az erejéig aközött, hogy micsoda botrány kerekedett az egyik miniszter ajándékba kapott utazásai és Forma 1-es jegyei ("30 éve így utazok...") miatt és aközött, hogy szemérmetlen lopás és cinikus beszólások helyett ilyen intézkedések uralják a napi politikát. 

Vannak, akik a parasztvakítást látják az ilyen és hasonló intézkedések (jelentős béremelések, a lakosság közvetlen anyagi támogatása Áfa emelés alkalmával, rezsiköltség hozzájárulás stb.) mögött és természetesen nem kell a szingapúri kormányt se a szomszédba küldeni azért, hogy tudják hogyan kell learatni a politikai gyümölcsét ezeknek. 

Azonban ennél sokkal mélyebben jelen van ebben az az átfogó gondolkodás miszerint egy ország működőképességét, teljesítőképességét, polgárainak biztonságérzetét, az ide csábított magas képzettségű emberek perspektíváit miképpen befolyásolja egy jól működő, megbízható egészségügyi ellátórendszer. 

Ilyen és ehhez hasonló mondatokat én egész életemben hallgattam. Konferenciákon, szakmai rendezvényeken, olvastam tanulmányokban, folyóiratokban, kutatási beszámolókban, politikai nyilatkozatokban (általában ellenzékben), de működni, életre kelni sosem láttam. Nem laktam Svédországban, Finnországban, Dániában ehhez. Hollandiában sokat dolgoztam, kérdeztem egyszer Dirk kollégámat, hogy mitől ilyen patikatiszta és rendezett minden autópálya és ráadásul ingyenes? Azt mondta elég adót fizetnek ehhez. (Ezt ő neheztelve mondta, de benne volt az is, hogy a pénzéért vár valamit. Nincs hasraesve a ténytől, nem hálálkodik a kormánynak, mindenki végzi a dolgát, ő kifizette a magáét a kormány funkciója az, hogy azt a pénzt a megfelelő helyekre költse.)

Ezt látom Szingapúrban is. Olyan egyszerű lesz hirtelen a világ, amikor senki sem lop és senki nem süketel. Az ország megkeresi azt a pénzt, amit aztán befektetnek az egészségügybe, hogy a jövőben is képes legyen az ország ugyanerre a teljesítményre. És ezt nyugodtan le lehet fordítani oktatásra, köztisztaságra, rendfenntartásra, közlekedésre, honvédelemre. 

Szívszorító sokszor számomra azt látni, hogy miközben a világ így hasít, hogy fejlett országok is kétségbeesett próbálkozásokat tesznek társadalmi alrendszereik működőképességének fenntartására, addig az a folyamatos handabandázás és szemérmetlen lopás, amit odahaza látok nem pusztán erkölcsileg keserít el, hanem a szó legszorosabb értelmében látom, ahogy a jövőt élik fel, pusztítják el. Minden egyes mondat, ami Brüsszelezésről szól, oda el kell képzelni, hogy ennek az embernek a pedagógusok, az ápolók, a rendőrök helyzetéről kéne beszélnie, ez az ő munkája de ő úgy tűzoltó, hogy az orra előtt ég a ház, ő mégis serényen a közeli tóba hugyozik. És ne legyenek illuzióink. Ez nem bosszantó csupán. Ebbe emberek halnak bele.