A tücsökherélés dícsérete

Egy kollégám hívta így azokat a munkákat, amik az apró részletekről szóltak. Adatokat kellett gyűjteni mondjuk egy elemzéshez, statisztikai összefüggéseket keresni, táblázatokat szerkeszteni, vizualizációt készíteni, hivatkozásokat rendezni. 

Ezeknek a munkáknak két egymással ellentétes tulajdonsága van:

1. Nagyon kell érteni valamihez és azt csinálni kell. 

2. Lehúz az apró részletek, a rögszagú valóság szintjére, nincs lehetőség a kontinenseket, évszázadokat, eszmetörténeti korokat, ideológiákat és a horizonton lebegő víziókat átölelő nagyotmondásra. 

Ezzel nem leszólni akarom a vízió jelentőségét, a stratégiai gondolkodást, de az én értelmezésemben a cselekvés mindig a tücsökherélés, a víziókba felnéz az ember (a munkából). Másképpen fogalmazva. Nem dolgozik, aki csak a víziók szintjén repked. A legidegesítőbb az, amikor valaki erről a szintről "leszól". 

Orbán Viktorról mondják, hogy ő már únja a belpolitikát (talán napjainkban a kegyelmi ügy kapcsán újra lehúzta őt a rögvalóság), ő már kiszervezte azt minisztereinek, a kabinetnek, neki európai és globális víziói vannak. Belpolitikai kérdésekkel maximum egy kávé erejéig szeret foglalkozni, afölött kiadja az ukászt mi merre mennyi és elvárja, hogy mások megcsinálják azt. Elvégezzék a munkát. 

Ehhez képest nézem reggel a hírcsatornát Szingapúrban, a helyi köztévé egyik csatornáján. Ez az M1-hez (annak eredeti funkciójához) legközelebb lévő helyi csatorna. Főleg hírekkel foglalkozik de azok között folyamatosan helyi illetőségű riportműsorokat, dokumentumfilmeket, studióbeszélgetéseket esetleg közvetítéseket adnak. Kulturális elemek (filmek, TVshowk) nincsenek, azok más csatornán mennek. 

Szóval nézem ezt a csatornát és látom, hogy a Lawrence Wong, a miniszterelnök helyettes ül. Róla azt kell tudni, hogy a regnáló kormánypárton belül ő a kijelölt trónörökös, Szingapúr negyedik generációjának vezetője. Így is hivatkoznak rá és csapatára 4G. A műsor arról szól, hogy a 2024-es állami költségvetés kapcsán milyen intézkedéseket tervez a kormány a kis- és középvállalkozók megsegítésére. A csatorna úgy oldotta meg a téma bemutatását, hogy interjút készítettek kisvállalkozókkal. Étkezdetulajdonosok, oktatással foglalkozó vállalkozók, kis, pár embert alkalmazó vállalkozások tulajdonosai. A stáb kiszállt hozzájuk, bemutatják a munkájukat és a nehézségeiket. 

Aztán snitt, és látjuk ezeket a vállalkozókat ott ülnek a stúdióban a riporterrel és a miniszterelnök helyettessel egy asztalnál és a riportban elhangzott valós életből származó szituációk kapcsán beszélnek arról, hogy a bejelentett új vállalkozásfejlesztő programok miképpen fognak (vagy éppen nem fognak) segíteni ezeknek (a konkrét) vállalkozásoknak. Nyilván a vállalkozók jól meg vannak szűrve, mégsem agyatlan propaganda a műsor. A kisvállalkozó hölgy röviden összefoglalja ő milyen programokról tud, melyek lehetnek szerinte relevánsak és hasznosak számára.

A miniszterelnök helyettes azonnal kijavítja, hogy amit felhozott példának az nem biztos, hogy nekik segíteni fog, mert az adott program elsősorban nagy multinacionális cégek beszállítóinak lett kitalálva, kis éttermek pedig nagyon ritkán kerülnek ilyen szerepbe. És említ egy másik programot, ami hasznos lehet. 

Ez nem egy másfél perces bevágás már egy órája nézem kb.. Részletekbe menően beszélnek programokról és az életből hozott szituációkból, hogy mire lenne szükség és ehhez képest mit hoznak (vagy nem hoznak) az új programok. Sokkal inkább egy szakmai beszélgetés, mintsem politikai. Abban az értelemben, hogy a tücsökherélő részletekről van szó, nem egymásnak aláteszünk a közönség kegyeinek elnyeréséért. (Ne legyen félreértés erre bőven van példa a szingapúri közéletben is). 

Amire itt a nagyítót rá szeretném tolni az megint a handabanda nagyottmondás és az értek valamihez és azt csinálom világ közötti különbség. Miért a miniszterelnök helyettes (aki ismétlem, a trónörökös) van jelen? Miért nem egy helyettes államtitkár, osztályvezető, vezető szakértő, elemző? Hogyhogy nem a szimbólumok, víziók és politikai kommunikáció világába van kitolva ez az ember. 

Mert a szimbólum, amit közvetíteni akarnak az éppen az rögszagú szakértelem, az a tücsökherélés, amire szerintük Szingapúr épül. A munka. Kávéházi Konrádkodni mindenki tud. Mondani két nagyot a vállalkozásfejlesztésről, amit 5 perccel adás előtt daráltak le nekünk a spindoktorok a kifokószucsoportozott kulcsszavak mentén. Esetleg az élő adás ürügyén beszúrni valami teljesen oda nem való, de politikailag a pillanat uralása szempontjából fontos üzenetet. 

Ehhez képest a faszi papírok nélkül, szakértők nélkül élő adásban azonnal válaszol a vállalkozásokat illető programok részleteire. Ismeri mindegyik nevét, részleteit, célcsoportját. Láthatóan ott ült, amikor ezeket kidolgozták, részt vett a tervezésben, sokat mesél a döntések hátteréről, tágabb összefüggéseiről, hogy egy-egy program miért úgy alakul. 

A szingpúri miniszterelnök helyettes egy szakmunkás. Az ország fejlesztése a munkája. 

A szimbólikus politikai üzenet, amit jelenlétével közvetíteni akarnak az: a kormány dolgozik. És ezt a munkát közvetíti a televízió egyenes adásban. 

A bejegyzés kiballanszírozása végett el kell mondjam a feleségem véleményét is. Ő ugye, helyi, szingapúri születésű. És egyáltalán nincs hasraesve attól, amitől én meg igen. Azt mondja, érti, amit mondani akarok, 50%-ban egyet is ért velem, de ő ezt ugyanúgy parasztvakító manipulációnak tartja, mint a Trump-i nagyotmondást és hazudozást (Orbánt nem ismeri) csak egy másik műfaj. Az igaz, hogy itt (mármint Szingapúrban) a süketeléssel nem lehet messzire jutni, de ő egyetlen szeletét sem veszi be annak, amit ezek itt a médiában összehordanak, mert minden egyes eleme beállított, gondosan szűrt, hazug. Nincs egy spontán, őszinte pillanat, ez a show (riportműsor) minden elemében gondosan össze lett állítva csak a célcsoport nem az egysejtűek szintjére lett belőve. 

Igaza lehet, nekem azonban ezzel együtt, ezt a megjegyzést figyelembe véve is üdítő volt látni ezt a műsort.