A hívek felelőssége

Sok egymástól független dolgot kötök össze megint, pusztán azért mert ezek így jöttek a szemem elé.

Egy tajvani filmet néztem a minap (The Pig, The Snake and The Pigeon) és, ami miatt nagyon szeretem ezeket az ázsiai filmeket az az, hogy teljesen máshol vannak a történetmesélés írott és íratlan szabályai az amerikai filmekhez képest. Ugyan legtöbbször érzelmileg sokszor túlcsordulóbbak, bugyutábbak, hülye viccek vannak bennük, de másrészről sokkal brutálisabbak és bátrabban nyúlnak olyan témákhoz, amiket nyugati közönségfilmek bottal se piszkálnának meg. Ilyen volt számomra a koreai Old Boy is, amiben az alapkonfliktus egy inceszt kapcsolatra épül két testvérpár között, hogy aztán bosszúként összehozza apját a lányával. Már ez elég ütős, és akkor a kalapácsos fogkiverést még nem is említettem. 

Hasonlóképpen ütött ez a tajvani film is. Anélkül, hogy elszpoilerezném, csak egy apró jelenetet emelek ki, amiben a főhős egy egész vallási szektát végez ki. A történetben kiderül, hogy a szekta egy átverés (melyik nem az?), és amikor emberek annak ellenére maradni akarnak és folytatni akarják, hogy egyértelműen kiderült csalás, sőt bűncselekmény, lenyúlás az egész, akkor a faszi válaszút elé állítja a tagokat, vagy eltakarodnak, vagy úgy járnak mint a vezetőjük (lelövi őket). 

Hát kb. a fele ottmaradt az olyan 40-50 fős társaságnak. 

Én nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy miért ölte meg őket? Habár gengsztert játszott a főszereplő, és az egész film egy abszurd (fekete) humor, a történet többi részében inkább igaszságos, megmentő, könyörületes és szerethető. Itt azonban még nézni is rossz volt, hogy fehér ruhába öltözött, mozdulatlanná meredt fiatal nőket és férfiakat lő fejbe egyenként, akik nem hajlandóak elhagyni a szekta szálláshelyét.

Abban még egy réteggel mélyebbre visz a jelenet, hogy ezt megelőzően a főszereplő faszi teljes meggyőződésből maga is csatlakozik, megtér a szektához, lemond minden világi hívságról, megbánja tetteit (egy eljátszott csodálatos gyógyulás hatására) és lelkileg megtér ehhez a közösséghez. Az egész életét leélte volna ott ha nem derül ki, hogy kamu az egész és pontosan az ellenkezőjét csinálja a vezető annak, mint amit hirdet pár beavatott emberrel. 

Számára nem kérdés, hogy ezt az egészet szét kell rombolnia. Kíméletlenül tér vissza gengszter mivoltához és érzi magát otthon abban az erőszakos világban, ahova mindig is tartozott. Megöli a főnököt, megöli a beavatott embereit,

de megöli, egyesével kivégzi, az összes szekta tagot akik úgy döntenek, hogy mindezek után maradnak. 

Még az is feltűnt, hogy ez a kivégzés nem úgy lett a filmben bemutatva, mint amikor Anakin Skywalker lekaszabolja a pavadanokat (gyakorlatilag kisgyerekeket). Egyesével, az utolsó tag megöléséig végigköveti a kamera az egészet. Az ő kivégzésük egy fontos mozzanata a filmnek és engem nem hagyott nyugodni.

Mert nem tudtam másra gondolni már az első pillanattól kezdve, mint hogy azért kellett meghalniuk, mert veszélyes emberek. A vak hitükben, a kritikátlan követésükben, abban, hogy még azután is ragaszkodnak illuziójukhoz, amikor arról nyilvánvalóvá vált, hogy az hazugság, sőt az ellenkezője igaz. 

Nekik köszönhető, miattuk van az, hogy egy ilyen rendszer létezni tud. A naív hívők miatt. 

De a naív hívőkről azt szoktuk gondolni, hogy áldozatok. Megvezették őket. Hogy szerencsétlenek megnyugvást, biztonságot, védelmet, igazságot várnak a karizmatikus vezetőtől és nincs mit elítélni ebben. És persze, hogy ottmaradnak. Hogy még mindig odaszavaznak....hát onnan jön a biztonság érzése, a menyország ígérete, a gondoskodás. 

És akkor egy ugrás. Fölugrik a Youtubon egy tavaly októberi interjú a stand upos Aranyosi Péterrel. Aki nem másról beszél az egész interjú során, mint, hogy járva az országot azt látja, hogy ez egy barbár nép, ami pont olyan vezetőt választ, amilyen ő. Nagyon kemény, amiket kimond, mert ez is szent tehén szokott lenni (a szavazókat nem hibáztatjuk) főleg azok körében, akik végülis ezekből az emberekből élnek. Márpedig Aranyosi Péter odáig elmegy (ne felejtsük el, történelemtanár a végzettsége), hogy ez a nemzet módszeresen kiírtotta, elüldözte minden normális, értelmes tagját (jól simogassuk meg ezt a két új Nobel díjasunkat, egy darabig ilyen nem lesz), és akik maradtak azok nem csak a reszli, hanem - és innen a jelző - azok, akik ezeket elüldözték. Hogy butaságból, hiszékenységből, a szélsőségekre való fogékonyságból, félelemből, irígységből, az szinte mindegy, egy ilyen minőségnek, ilyen elit jár. 

Nézem, olvasom párhuzamosan a nem kormánypárti gazdasági elemzőket is, akik mindehhez elmondják, hogyan süllyed Magyarország lassan és biztosan a románok és most már a bolgárok alá is. Nem összeomlás ez, hanem lassú besimulás. Oda ahova való. 

És akkor a harmadik. Ki se nyitottam, csak a szalagcímen és a leaden akadt meg a szemem. Bakáts Tibor éhségsztrájkot kezd, mert tiltakozik a bliccelés miatt kiszabott be nem fizetett büntetés összegének inkasszózása miatt. Bejött a valóság az ablakon és leszedték a számlájáról. 

Én nem tudtam, nem tudom már ezt azzal a szemmel olvasni, hogy bliccelni a BKV-n az egy nemzeti sport. Engem ez a nem is annyira kimondatlan társadalmi közmegegyezés legkésőbb a 90-es évek végén elhagyott, vagy én hagytam el őt, nem tudom. Én el nem tudom képzelni, hogy fizetés nélkül szálljak fel egy közlekedési eszközre és büszkeségből nem, meg belátásból nem. Még ott sem áll az ellenálló hasonlat, hogy a BKV fővárosi intézményként éppen ellenzéki kézben van. Tehát még azt sem mondhatnánk, hogy a tolvaj bandát fosztjuk meg egy jegy árányi bevételtől. 

De lehet-e tolvajlással kezelni a tolvajlást? Ez az én bajom. Hogy akárhogy csűröm csavarom, én csak egy tolvajt látok. Aki ma úgy kerül be az újságba, hogy lopott, és kimegy éhségsztrájkolni mert tetten érték és megbüntették. Hogy miféle gondolkodás, világnézet, erkölcsi mérce tartozik ehhez?

Az egész egy csecsemő mentalitása, egy tátott szájú kivánságcsokor, hogy valaki etessen meg. És erre nem lehet egy országot építeni, csak rablótanyát.