Hogyan lehet erre a hőségre berendezkedni? Szingapúri tapasztalatok és egy nem túl ígéretes jövőkép

Itt a nyár, mármint itt mindig nyár van, de otthon még van értelme a mondatnak. Európában most van nyár. De nagyon úgy tűnik hamarosan ott is örökké nyár lesz. Illetve lesz egy régi nyár, meg lesz a mindent sivataggá perzselő hőség. 

Nem tudom megjósolni, az általam olvasottakból megítélni a pontos várható következményeket. Pedig nem gondolom, hogy keveset olvasnék, tájékozódnék a témában. De akkora a zaj és olyan sok a bizonytalanság, hogy nagyon nehéz megmondani pontosan mi lesz.

Egy biztos. Semmi sem lesz olyan, mint amilyen volt.

Hogy ezt az ember okozza, a szennyező ipar, vagy a bolygó természetes ciklusa tulajdonképpen mindegy. A tényen, hogy minden megváltozik, nem változtat. 

Amikor Észtországban éltem folyton azt hallottam, hogy őket (mármint az észak-európaiakat) fogja legkevésbbé érinteni a klímaváltozás. Talán még jó irányba is változnak a dolgok, több növény és állat él meg a most hideg és zord térségben, enyhül a levegő, elviselhetőbb lesz a klíma. Az emelkedő tengerszint és a most ismert biodiverzitás felbomlása azonban ott is okozhat problémákat. 

Én a természet miatt aggódom kevésbbé. A bolygónak teljesen mindegy, hogy élettelen sivatagként, hömpölygő lávaként vagy jégbe fagyott gömbként kering a nap körül amíg az szét nem robban. A föld élővilága már legalább hatszor jutott a kihalás szélére 4 milliárd év alatt. Volt itt becsapódó aszteroida, sötétbe borító vulkán, jég, szárazság...minden. Jöttek helyette más életformák.

Mi vagyunk az egyetlen aggódnivaló, mi emberek. Mármint magunkért és magunktól. 

Szingapúrban élve kicsit olyan - legalábbis nekem - mintha már abban az elviselhetetlen jövőben élnék. Már ami a klímát illeti. 

Mi az, ami nagyon más itt, mint Európában?

Ha rövid akarok lenni. Nagyon meleg van. A levegő a magas páratartalom miatt fullasztó. Egész egyszerűen nem jó érzés kint lenni. Ez nem mindig igaz, de szerencsés pillanat az, amikor valami miatt elviselhetőre hűl a levegő vagy szél kerekedik. Az egyenlítőn nincs szél. Észtországban olyan erős, hideg szél volt mindig, hogy az ember azt érezte szögek repülnek az arcába. Ha szélirányban álltam meg az autóval nagyon vigyázni kellett, amikor kinyitottam az ajtót, mert kikapta a kezemből simán.

Szingapúrban áll a levegő. Poshadt, fülledt, nyomasztó. Az ember utolsó eresztékeiből is csorog a víz. Kilépsz és másodperceken belül csorog rólad a víz. Mindegy miben vagy. Meztelenül is csorogna. Nehéz a légzés, már az fárasztó, hogy létezni, lélegezni, mozogni kell egy ilyen légkörben. 

Az életmódra ez úgy hat, hogy nincs az a leülök a parkban egy padra nézelődni hangulat. Nem piknekzünk a zöld füvön (itt amúgy se lehet szinte sehol), és nem a kiülős helyek a legnépszerűbbek. Ahogy Észtországban indoor volt minden a folyamatos viharok, a szél, a hideg és a szürke sötétség miatt, úgy Szingapúrban a nap elől menekül mindenki. A járda is fedett. Ha nem fedett hát befedik magukat az emberek. A kínai nők, akik számára a lebarnult bőr azt jelenti, hogy paraszt vagy a rizsföldeken napsütésben járnak esernyővel. Hatalmas napellenzőt hordanak az arcukat védve, de van aki egyenesen egy hegesztő maszkra emlékeztető berendezést visel a fején. A rövidujjú pólóra ráhuznak egy testhez simuló kartakarót. Mint az 1920-as évek hosszú kesztyűi. 

Bevásárlóközpont, beltéri zöldek, és mindenekelőtt vagy mindenek fölött légkondícionáló. A hasznos tér az ami le van fedve. A természet az ablakon keresztül csodás, ha kint kell lenned benne akkor mint a Himaláján elindul a visszaszámlálás. Nekem egy évig, ha kimozdultam otthonról hazaérve egy órát minimum aludnom kellett, hogy kipihenjem a hőgutát amit kaptam. Észtországban 10km-eket futottam volt, hogy naponta. Szingapúrban a csúcsom 6km, most edzek 10km-re Decemberre neveztem be az itteni versenyre. 3 év után. 

A víz az új arany. Még nem az árában, hanem a fontosságában. A legkelendőbb eszköz a kulacs, a waterbottle, amiből van minden színben és méretben és nincs táska, zseb, öv, hátizsák, amiben ne lenne. 

Este mozdul ki az értelmesebbje. Az utcán nem sétálgat senki napközben, hanem megy valahova. Az nagy különbség. De este, főleg ha valami miatt kicsit lehül a levegő (eső, vihar, szél..ki tudja), akkor hirtelen mediterrán jellegű csodálatos légkör lesz. El kell kapni. Havonta egyszer talán van egy ilyen. 

Mindenhol napelem, azzal lehet tölteni az utcai világítást, de már gőzerővel szerelik őket fel a garázsok, házak, középületek tetejére. Egyre jobbak, egyre több elektromos energia kell. Szingapúrban a fedett járdákat futónövényekkel vonják be ettől a metrómegállók környékén olyan lugas-szerű élmény az utcán lenni. Szerintem nem lehetünk messze attól, hogy az autók fölött is befedjék az utat és azokra is növényeket futtassanak. Legalább 10 fokot csökkent a hőérzeten, de szerintem a hőmérsékleten magán is. Vannak buszmegállók, amikben napelemmel működő hatalmas hútőventillátorok vannak. Ha nem lenne el lehetne ájulni. Nincs még sok, de szerintem ez lesz. A házakat már úgy tervezik, hogy ne ontsák a hőt. Nem csak divat, a hő és vízgadálkodás része, hogy már a felhőkarcolókat is úgy építik, hogy tele vannak zölddel. Függőkertek, tetőkertek, a felhőkarcoló oldalán futó kertek, kibugyannó bokrok és fák az x-edik emeleten. Rengeteg épület olyan mintha a dzsungelből nőt volna ki, vagy egybenőtt volna a dzsungellel.

Biophilic design...ez a hivatalos építészeti neve. Amikor fák, zöld növények bele vannak építve az épületbe. Az nem lerombolja a természetet hanem együtt él vele. Nem kizárólag esztétikai célja van ennek, le kell hűteni a várost, és a zöld hűt a legjobban. Épülnek a gátak. A keleti tengerpartot holland mintára egy mesterséges hosszú szigettel védik le, ami hosszan nyúlik el a mostani tengerpart mentén és a két végén összeér a parttal. Kívül az emelkedő tengerszint, belül a tengerszint alatt a mostani part és a bent rekedt vizet reservoirként fogják használni. 

Hatalmas, a várost átszellő csatornarendszer vezeti el az esővizet a sziget szélén lévő víztárolókba. Kiszámíthatatlan, hogy mikor esik le hatalmas mennyiségű csapadék. Az új építésű lakónegyedek már úgy épülnek, hogy közöttük gondosan megtervezett hajszálérhálózat vezeti a vizet az első, ott még keskeny kis csatornához. A házak közötti promenád tudatosan magasabban van egy kicsit, az esővíz folyik lefele egy mélyedésbe. De az nem egy árok, hanem bokrok, fák, fű fedte parkos rész, alatta váltakozva vízáteresztő és vízgátló réteg, amik között terelik a vizet a csatorna felé. A növények gyökérzete, a talaj egyben szűri is, tisztítja az esővizet. Megérkezik a csatornába csorog bele ezernyi kis lyukon. Onnan pedig az összegyűjtött víz sönyedezik a víztárolók felé. Egy szép napon. De ha lezúdul a trópusi eső, akkor hömpölyögve hullámzik, robog a víz. Minden eresztékében özönlik a csatornába és hatalmas folyóvá duzzad. Így lett Szingapúr önellátó vízzel. Megfogják az esőt (meg kivonják a sót a tengervízből, meg tisztítják a malájok vizét, cserébe ők is kapnak, meg a nagyobb felhőkarcolók és épülettömbök saját vízkeringető rendszerrel rendelkeznek összegyűjtve az esővizet és újrahasznosítva a szennyvizet). 

Szélsőséges időjárásra vannak berendezkedve. A kulacs mellett a másik kötelező kellék az esernyő. Esőkabát nem elég. Szarra ázzol bármit viselsz. De nem számít amúgy mert már úgyis szét izzadtad a ruháidat belülről. Az ember ha megy valahova gondosan érdemes megtervezni az útvonalat a légkondicionált lakás és a légkondicionált tömegközlekedés és a légkondícionált célállomás között. Mehetsz autóval is, de olyan drága itt az autó, hogy egyre kevésbbé éri meg fenntartani. Luxus. És attól, hogy az autó luxus nincsenek nagy dugók. Egészen precízen szabályozva van hány autó lehet forgalomban az utakon. Az új autót vásárlók (igazából a kereskedőik, de ez most mindegy) licitálnak a kvótáért és az igényeknek megfelelően megy fel vagy le a forgalombahelyezési díj. Ami a mai árakon az autó eredeti árának a háromszorosa is lehet. Ez egy kicsit átalakítja az autóról szóló gondolkodást. 

Mint a COVID alatt, ha a klíma elviselhetetlen az ember a lakását teszi nagyobbá, élhetővé, jobbá. Nagyobbá itt nem nagyon lehet tenni a nagy népsűrűség miatt. Még nem egy Hong Kong, de itt is a lakótelepi lakások jellemzőek. És ezek egyre kisebbek, és egyre magasabb épületekben vannak (30-40 emeletes felhőkarcolók az új lakóházak), de egyre modernebbek is. Saját víz és áramellátás, energiatakarékos megoldások, okos lakások. Én is azon kaptam magunkat, hogy egyre többet költünk a lakásra, mert az nem hotel többé, ahova aludni jár az ember, hanem itthonról dolgozunk és nagyon sokat vagyunk itthon. Ez így lesz Európában is, ha majd kétszer meggondolja az ember, hogy kimozduljon.

Mindent egybevéve nem gondolom, hogy ne lehetne igazodni a megváltozott klímához. Ahhoz lehet.

Az emberekhez nem lehet majd igazodni. Egyrészt délről elindul majd az áradat. Amihez képest a mostani migráció gyerektábor volt. Az, hogy Finnországban élnek 5 millióan egy akkora területen ahol máshol 30-40 millióan vannak az nem fenntartható. Észtországban 1,3 millióan élnek ugyanakkora területen, mint a 17 milliós Hollandia. Egyszer átrepültem az USA fölött. Az óceán parton vannak nagy városok, meg néhány mint Chicagó meg ilyenek középtájt, de középen a nagy semmi. Szerintem lesznek itt még új alapító atyák a sziklába vájba. A sorrend majd az lesz, hogy először jöttek az indiánok, aztán az európaiak, majd a déliek. "Csak a halott jenki a jó jenki...." - mert ez lesz, ha nem lesz megegyezés. És nem lesz (sajnos). 

A túlnépesedés magától is megállni látszik, de rá lesz erre a motorra indítva, ugyanis azok akik képtelenek az elmozdulásra azok meg fognak halni. Szomjanhalnak mondjuk. Ez elég motíváció az életbenmaradottaknak, hogy bármi áron....úgy értem bármi áron...északra menjenek, ahol van víz. Láttunk már ilyet. Na nem mi...hanem a Rómaiak. Az akkori népvándorlást semmi nem tudta megállítani. Lettek is belőle új népek, új országok. Hát mi is jó ha hozzászokunk, hogy nem csak a Netflixen lesz egyre kevesebb a fehér ember..

A klímaváltozás környezeti problémáját megoldhatja a technológiai váltás. Az emberi válsághoz az kevés lesz. Sőt, paradox módon az amúgy elengedhetetlen technológia csak felgyorsítja és felnagyítja majd az emberi konfliktusokat. Ahol van, ott van túlélés, ahol nincs ott maradnak a népmesék. Mert ember nem marad.