Egy dollár
Megyek le, délelőtt, olyan 11 óra magasságában az uszodába...és a házunk oldalában látom, hogy egy idős néni térdepel a fúben. Mellette a segítője, egy fülöp szigeteki, vagy indonéz asszony, kétségbeesetten integet, hogy menjek segítsek neki. Az első gondolatom az volt, hogy elesett szegény, fel kell majd emelni. Már azon törtem a fejem, hogy miképpen fogom ezt megoldani. Most szedték le a rögzítést az eltört jobb csuklómról. Jobb volt, míg fent volt, az embereknek nem jutott eszébe segítséget kérni egy törött kezű szerencsétlentől. De most már megint épkézláb férfi lettem és le is csaptak rám. Igaz magamtól is odamentem volna, olyan csepp volt az a néni, bal kézzel is simán felemelem. Ez volt a terv. De mire odaértem hozzájuk kiderült nem őt, hanem a csatornafedelet kell majd felemelnem. Ugyanis a néni nem elesett, hanem letérdelt oda és tapodtat sem volt hajlandó elmozdulni, amíg ki nem halássza a csatornába esett 1 dollárosát. Ahogy itt mindenki, ők is kevert kínai és angol nyelven