A Simonka interjút olvasva..

 ..azon gondolkodtam, hogy a korombeliek idős napjai, ha megéljük, azzal fognak telni, hogy végeláthatatlan könyvet, cikkeket fogunk olvasni és videókat fogunk nézni arról, mi történt a szemünk előtt a Fidesz regnálása alatt. 

Ma is nagy keletje van azoknak a könyveknek, amik szinte napra, órára és másodpercre, személyről-személyre, eseményről-eseményre rekonstruálták a náci Németország, vagy a sztálini Szovjetúnió történéseit. Haza viszonyok között lehet ilyet olvasni Horthy Miklós hosszú regnálásáról, a kávéig lebontva tudjuk mit beszélt Hitlerrel, mit gondolt/mondott róla a Führer, mivel tért haza és mi volt a része a holokausztban vagy éppen annak leállításában. Tudjuk sajnos, fájó olvasni, hogy egész pontosan kik és mit csináltak a vészkorszak hónapjai alatt, és Szálasi Ferenc életét egészen az akasztófáig saját és mások elbeszéléséből követhetjük. 

Pedig akkor még nem is volt internet, mobiltelelfon és azon kamera, fényképezőgép. Hiába a legprofibb kremlinológia ha a madarak egyszer csicseregni kezdenek 30 év történelme fog zavarba ejtő részletességgel ("vágd el a Nógrádi torkát") feltárulni előttünk váltott "kamerállásokból", a legkülönfélébb tálalásban. Az újságíróknak, aztán majd a történészeknek évtizedekre lesz munkájuk. 

Hogy katarzis lesz-e?

Legfeljebb a karosszében. Azok számára, akik az 1994-es pálforduláskor is érezték, hogy valami itt egy nagyon sötét alagútba fordult. Akik még mindig, kérdésekkel kelnek fel, hogy kicsoda Kaja Ibrahim...(tudjuk, de a teljes történetet nem), szeretnénk majd úgy meghalni, hogy legalább egyszer az életben ez az egész fostalicska kiömlik és ha másért nem, a megmaradt józan eszünk és a gerincünk megtartása érdekében fel-fel nézünk majd a könyvekből...hogy baszki...és aznap én meg bementem dolgozni...