Gyermekvállalás vs. bevándorlás Szingapúrban

Felkavarta az amúgy sem állóvizet Szingapúrban az új miniszterelnök bejelentése a családtámogatási rendszer átalakításáról. A téma a helyi viszonyokon túlmenően is érdekes, mert a fejlett világban a születések számának csökkenése általános jelenség, és érdemes odafigyelni arra, hogy milyen válaszokat adnak erre különböző országokban. 

Magyarországon, és én Észtországban is ezt látom, van ezzel kapcsolatban egy ijedt elutasítás.

 A születések számának csökkenése elfogadhatatlan, az maga a probléma, amit kezelni kell, a tendenciát vissza kell fordítani. Mindkét országban jelen vannak olyan szélsőséges hangok, miszerint akár egy másik jog - történetesen a nők önrendelkezésének joga - kárára is lépéseket kell tenni, akkor amikor a nemzet léte van veszélyben (ez észt szélsőjobbos körökben - persze mindig férfiak szájából - egészen elterjedt). Magyarországon is nagyon erős az a narratíva, miszerint a nők (családok) hazafias kötelessége a gyermekvállalás ("szülsz te rendesen?"). 

Ennek fényében voltam kíváncsi arra, hogy mi a szingapúri álláspont, miről szólnak a kormányzati tervek, és mi a közvélekedés azzal kapcsolatban, hogy a teljes termékenységi arányszám (total fertility rate) 40 éve folyamatosan csökken és idén előszőr 1.0 alá, 0.97-re csökkent. Ugye egy adott népesség létszámának természetes fenntartásához 2.1-es arányszám kéne. Ez alatt, kizárólag bevándorlással tartható fenn a létszám vagy lakosságcsökkenés lesz. 

A magyar, és az észt adat is, ennél sokkal jobb, mégis mindkét országban központi téma a születések száma, Észtországban egyenesen nemzethalál hangulat van. 

 A bejelentett családtámogatási intézkedések Szingapúrban (is) egyértelműen a gyermekvállalási kedvet célozzák, amit itt úgy fogalmaznak meg, hogy gyerekbarátabbá kell tenni a várost. Óvodai férőhelyek bővítésével, a gyerekes családok állami bérlakáshoz jutásának előnyben részesítésével, a szülési szabadság kiterjesztésével és az apák bevonásával, az apáknak is járó (sőt elvárt) szülés utáni szabadság  bátorításával próbálják most mindezt megtenni. Ezek egyike sem ismeretlen Európában, itt azonban újnak számítanak. Siették is leszögezni, hogy nem valamilyen szociális segélyezési rendszer bevezetéséről van szó (mert egyfüst alatt munkanélküli támogatást is bevezettek). Valami miatt, itt a szociális segélyezés az szitokszó. 

Most tele van a sajtó és a közösségi média elemzésekkel, értelmezésekkel, a részletek kifejtésével, tiltakozásokkal és támogató nyilatkozatokkal, szóval zajlik a közbeszéd. Egy egyetemi professzor publikációjában találtam azt a megjegyzést, hogy az intézkedések habár a szigetország családbarátabbá tételéről szólnak, realisztikusan senki nem várja ezektől a születési ráta csökkenésének megfordulását. Ezt ő egyébként a miniszterelnök beszédéből vezette le, utalva arra, hogy az sietett leszögezni, hogy habár a kormány minden tőle telhetőt megtesz a gyermekvállalás bátorítására, azt továbbra is magánügynek, a szülni képes nők és a családok magánügyének tekinti. 

Egyetértek az észrevétellel, különösen azért mert rögtön ezután vagy ezzel kapcsolatban általában az is azonnal elhangzik, hogy Szingapúr a demográfiai kérdések megoldására a jövőben (is) a bevándorlás eszközéhez fog nyúlni. 

Magyarán szólva a születések számának csökkenését Szingapúrban a jelek szerint nagyjából elengedték. Sem hazafias kötelességről, sem nemzethalálrón nincs szó. Magánügy. Logikailag persze következik ebből, hogy viszont a bevándorlás akkor nem magánügy, hanem az egyetlen lehetőség arra, hogy szingapúr jövőbeli működőképességét fenntartsák. Patikamérlegen kiadagolva, de a a helyi lakosság megbékítését célzó szociális programok (mondom, ők nem akarják így nevezni) bejelentésével egyidejűleg a bevándorlással kapcsolatban is egészen egyértelmű állásfoglalást tett az itteni kormány.