A szakértők korának vége?

Olvasom a minap, hogy a magyar vízügyi hatóságok kiadtak egy közleményt, hogy a szakembereik, szakértőik védelmében levették a kommentelési lehetőséget az oldalaikról, mert elárasztotta őket a számonkérés áradat. Ha jól értettem valami olyasmiről volt szó, hogy "most jön az ár, nyáron meg szárazság volt, itt a nagy lehetőség összegyűjteni a vizet a jövő nyárra". 

A hatóságok azt is megjegyzik, hogy tisztában vannak a megoldásokkal, rendelkezésükre áll a tudás és a szakember gárda, a lehetőségeik korlátai között, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a lehető legtöbb vizet megfogják az országban.

Valami ilyesmi, nem pontosan idézem, mert nincs időm visszakeresni a posztot. 

 Valahol a felszínen értem, hogy nagyon idegesítő lehet, hogy az egyszeri kommentelő megnéz három "őseink tudták, hogyan kell a természettel együtt élni" Youtube videót (és ezek sokkal hamarabb ugranak fel, mint bármelyik mai vízügyi szakember kommunikációja) és már bekommenteli a vízügynek, hogy akkor hogyan kell újraéleszteni az ártereket, milyen hagyományos, természetes, ősi megoldások vannak, amikhez minden adottságunk meglenne a Kárpát medencében.

Én emögött azoban sokkal mélyebb és ijesztőbb dolgokat látok.

Magam is szoktam a vízüggyel példálózni. Például, amikor a közszolgáltatásokba vetett bizalom, vagy a fiatal generáció politikai és közügyekkel kapcsolatos érdektelensége kerül szóba, akkor rákérdezek az egyetemen, hogy ki szokott inni vizet a csapból? Majdnem mindenki felteszi a kezét. És akkor utána megkérdezem, hogy ok, és akkor ki tudja azt, ki vezeti a városában/országában a vízügyet? Senki nem szokta tudni. Miért nem kell tudni, hogy milyen módon, pontosan kik gondoskodnak arról, felelősek azért, hogy mi megy le a torkukon csapvíz gyanánt?

Mert nem félnek...Mert megbíznak a rendszerben. Hogy van valaki, akinek ez a dolga, és az az ember végzi a munkáját. Ért hozzá. Azért került oda. Felelősséget vállal. Egy nagyon összetett, bonyolult és szövevényes rendszert működtetnek professzionális módon a víztározókkal, víztisztítókkal, az ívóvíz és a szennyvíz gondos elválasztásával, a csatornarendszerrel, a vízminőség mérésével a vízvagyonnal történő gazdálkodással. És aki iszik a csapból az elhiszi, hogy ez a rendszer létezik, működik. Megnyitom...és láss csodát. Folyik a víz. Nemhogy folyik, minden további nélkül ihatok belőle. 

Azt szoktam aztán következtetésként mondani, hogy amikor kárhoztatjuk az amerikai (vagy bármelyik) tizenévest, hogy azt se tudja ki a kormányzó az államában, és csak azzal van elfoglalva melyik buliba menjen a hétvégén, akkor tulajdonképpen azt irigyeljük, hogy nem fél. Mert csak az olyan országokban kell az embernek a fél szemét mindig a híreken tartania, ahol létező veszély, hogy egy nap csomagolni kell, menekülni kell, hogy alánktesznek, hogy einstandolnak, hogy bejönnek a lakásomba, a hálószobámba, a méhembe akár. Ott, tudni kell ki az elnök, a miniszterelnök, a miniszter, a polgármester, bárki...akinek hatalma van, mert nem lehet megbízni bennük. 

Szóval, ha az a helyzet, hogy azt hisszük egy működő országban élünk, ez egy civilizált hely, ahol mint egy tesz-vesz városban mindenki csinálja a dolgát, ahol a pék kenyeret süt, a csizmadia csizmát készít, a szabó meg ruhát varr (és Süsü körtét szed), ott nem kell kommentelgetni a vízügy oldalán. 

A víz olyan jószág, ami nélkül két napot sem bír ki az ember. Egyáltalán nem volt megnyugtató pár éve azt látni, hogy Solymáron lajtos kocsival hozzák a vizet az embereknek. Az a 12 katona és 3 lajtos kocsi, ami rendelkezésére áll ennek az országnak az Solymárt még elfogja látni. Nejlonzacskóba ha kell, térden ki lehet vinni a vizet egy pest környéki milliomos faluba. 

Mi lesz ha a 3200 településből 500-ban nem lesz elérhető ívóvíz? 

A saját munkahelyeinket, meg a közállapotokat ismerve, végigmegy az ember agyán a villám.

Úristen, mi van ha a vízügyeket pontosan úgy intézik mint, amit látok magam körül a saját munkahelyemen?

Mi van ha a vízügy vezetője egy odaejtőernyőzött KDNPs vagy DKs káder? És nem csak az országos hivatal tetején, hanem minden helyi kiskirályságban. Mi van ha ül ugyan nem is egy értelmes, okos, képzett szakember a vízügyben, akik pontosan tudják mit kéne csinálni, de le vannak kussoltatva mint az egyszeri bizottsági tag, aki azt találta mondani, hogy a Ferihegy már egy évtizedes brand meg kéne tartani a Liszt Ferenc mellé? Mi van, ha a vízügy is egy olyan hely, ahol egyet szólsz és másnap már nem kell menned? Mi van ha a vízügyben szakmai viták helyett azt nézik miket lájkolgatnak a kollégák? 

Hogy így van, vagy nem, senki nem tudja. Mindenki csak azt tudja, ami a szeme előtt van. És a szeme előtt ez van. A kiskirályok. 

Víz meg vagy lesz, vagy nem. 

Ha egy műtét kell, ha iskola kell a gyereknek, ha kenyér kéne elérhető áron, ha el kéne jutni A-ból B-be, ha jön az ár.....az ember gyomra csak összeszorul és mi az első, amit tesz? Elkezd maga utánajárni. 

Nem ért a vízügyekhez, de látja, hogy most rengeteg jön, nyáron meg nincs. Nem kell rakétatudósnak lenni, hogy azt mondja magában: hát ássunk egy gödröt, tegyük ki a hordókat és nyáron lesz mivel locsolni. Nagyapámnak volt hogy három ilyen hordója is volt kint a kertben. Pedig nem volt vízügyi szakember.

Megy a vízügy honlapjára és azt szeretné látni a hordók ki vannak-e téve. Nem azért mert ő egy idegesítő sufni-buhera villamosmérnök, aki odaszakért mindenhova. Hanem azért mert fél...

Fél, és nem bízik a kormányban, a minisztériumokban, a hivatalokban. Nem bízik abban, hogy ez egy működő ország. 

Pont aznap, amikor ezt a bejegyzést elkezdtem írni, a Singapore Management University egy rendezvényén voltam, ahol a korábbi években kirepült (spin off) projektjeik tartottak előadást Hong Kong-i és szingapúri befektetők előtt a fejlesztéseikről. Az egyik előadó egy amerikai fizikus volt, aki quantum technológiával foglalkozik. A faszi az akadémia területéről érkezett, a Sydney Egyetemen tanít és ezt érezni lehetett az előadásán mert folyamatosan kérdezgette a közönségét.

- Tegye fel a kezét, aki a közösségi közlekedés eszközeit (metró, busz) használja napi rendszerességgel az autó helyett?

Itt már gyanítottam, hogy a fickó nem sokat tudhat Szingapúrról mert itt olyan jó minőségű a közösségi közlekedes, olyan kicsik a távolságok és olyan drága az autó használata, hogy mindenki metrózik. Fel is tette a közönség 90%-a a kezét. 

Meglepődött egy kicsit, amerikaiként ahhoz van hozzászokva, hogy a fő közlekedési eszköz az autó. De még nem fogott gyanút...folytatta a gondolatmenetét. 

- És most az tegye fel a kezét, aki örülne ha a városban egy buszra maximum 15 percet kéne várni mert egy quantum computer tartja kézben a közlekedés szabályozását. 

Néztek az emberek zavartan egymásra. Volt, aki - mint én is - mosolygot, mások lehajtották a fejüket, hogy ne nekik kelljen elmondani. Hosszú, zavart csend támadt a faszi nem értette miért nem működik a játék, mikor valaki megszánta.

- Öööö...senki nem vár 15 percet egy buszra Szingapúrban. 

A valóság az, hogy még hétvégén vagy ünnepnapokon is kétpercenként jönnek a metrószerelvények. A buszra ha 10 percet kell várni az ember már elgyalogol a metróig, mert lesz ott egy. Ha nem ez történne forradalom lenne azonnal. A város működik, percre pontos hatékonysággal. Mert valakik, nagyon fegyelmezetten működtetik azt. 

Dél-Kelet Ázsiában (is) hatalmas árvizek vannak. Itt napi menetben, de különösen az esős évszakban gigászi mennyiségű trópusi eső esik le. A környékbeli országokban, mint Malajzia, Indonézia menetrendszerűen lehet látni, ahogy egész országrészeket önt el az ár. Teljesen hétköznapi vágókép az, hogy az asszony térdig állva a vízben főz a konyhában és várják, hogy az ár levonuljon. 

Szingapúrban ha egyetlen kereszteződést véletlenül eláraszt az eső...volt ilyen, 2018 januárjában a monszun elmosta a város keleti részét, idén pedig májusban kellett néhány utat elkerülni a hatalmas eső miatt...szóval nem gyakran, de néha megtörténik.....hihetetlen felháborodás söpör végig az interneten. 

Miért? Mert az itteni társadalmi szerződés azt hiszem arra épül, hogy:

"Nyugodtan játszátok a kis játékaitokat a parlamentben. Legyen ugyanaz kormányon 60 évig. Keressen annyit egy politikus, mint egy multinacionális vállalat vezérigazgatója. Mi pedig bemegyünk dolgozni 12-16 órákat, mert erre épül az itteni gazdagság. De nekem ne legyen itt Malajzia, ahol a kormány egy kereszteződést nem tud megszervezni!".

A magyar árvíz a jelek szerint lemegy nagyobb tragédiák nélkül. Tulajdonképpen a vízügynek van igaza, minden egyes árvíz számukra egy bizonyítvány osztás. A szakértőik a jelek szerint jól vizsgáztak Nem tudom még kik, a katasztrófavédelem, a helyi önkormányzatok, civilek, önkéntesek de az ország tud kezelni egy árvizet. Ünnepelni kell ezt, mert ez annak ellenére sikerül, hogy teljesen le van fosztva, ki van rabolva minden. Bele kell kapaszkodnunk ebbe a tudásba és összefogásba, mert nagyon kevés olyan terület van (egészségügy, oktatás, közlekedés), ahol még van teljesítés. 

(Egyébként zárójelben szeretném megjegyezni, hogy én nem tartom ördögtől valónak a politikusok és celebek árvízi gumicsizmás fotózkodásait. Az árvíz olyan műfaj, amiben szükség van a lakosság, önkéntesek és szakemberek összefogására. Akik a környéken élnek, azok számára megáll az élet és a védekezésről, élet és értékmentésről szólnak a napjaik. Sok más emberre is szükség van, akiket közvetlenül talán nem érint, de kellenek a kezek, a lapátok, a zsákok, a homok és ez őket is kizökkenti a mindennapi életükből. Van itt egy mozgósítás, amiben teljesen rendben van, hogy erre tereli a figyelmet a politika vagy éppen a népszerűségükből élő influenszerek világa. Én ezt nem tartom felesleges populizmusnak, bár az igaz, hogy nem kéne úgy csinálni mintha Orbán Viktor vagy Magyar Péter űzte volna ki az árvizet. De a jelenlétük sokakat megmozdíthatott és ettől hasznos ha példát mutattak.)