Tölgyesi Péter tényleg "felszopta" Orbánt?

Tölgyesi Péter tenyérbemászónak tűnik Orbán felszopásával a Partizánnak adott legújabb interjújában. Ez a visszatérő szófordulat az interjú alatti komment szekcióban. Érdemes odafigyelni azonban arra, hogy milyen alapokra építve teszi ezt az elemző.

Orbán váteszi, látnoki képességekkel való felruházása akkor (lesz) igaz, ha most a nyugati világ egy a Római Birodalomhoz hasonló teljes bukásának küszöbén állunk. A demokratikus kapitalizmus..(azt hiszem ezt a jelzős szerkezetet használja Tölgyesi) mély válságáról beszél, ami már már működésképtelenné, irányíthatatlanná, fenntarthatatlanná tesz nagy és erős országokat, mint Németország, Franciaország, Anglia és mindenekelőtt az Egyesült Államok. És ehhez kántálja az ide illő számokat. 

Engedjük meg neki, hogy ő így lássa, így értelmezze a körülöttünk folyó dolgokat, sőt időzzünk el egy kicsit ebben a keretben, mert megérthetjük belőle talán, mind a Trump és mind Orbán jelenségét. 

Orbán tényleg láthatóan olyan makacs, kitartó módon szegül szembe az európai elittel, hogy vagy egész egyszerűen valami agytörzsi szinten fogják őt (Moszkvából) és egy élettelen bábuként mozog, ahogy az ura mozgatja, vagy nagyon erős hite van abban, hogy ez a világ (a nyugati demokrácia világa) össze fog omlani. A már-már szinte öngyilkos konfrontációival habár pillanatnyilag úgy tűnik folyamatosan 19-re húz lapot, de lehet. valójában tudja, hogy kint olyan alakok várják a kártyázókat, amihez képest teljesen mindegy a végkifejlett szempontjából, hogy mi volt az asztalnál a lapjárás. Mert se az asztalból, se a kártyapartnerekből nem marad semmi. 

Ha ez a helyzet, akkor teljesen mindegy, hogy jönnek/nem jönnek az EUs pénzek. Ha ez a helyzet, teljesen mindegy, hogy kifizeti-e Magyarország a rá szabott EUs pénzbírságot. Az is teljesen mindegy mit mutatnak a számok, a tények, hogy áll a gazdaság, mert itt ez az egész fog alapjaiban összeomolni. Azért nincs szükség demokráciára, mert káosz jön, a morális, jogi, etikai iránytű forog mint valami mágneses viharban, nem érdemes a régi rendszer egyetlen elemét se se komolyan venni, se tartani magunkat hozzá. Barbárok állnak Róma kapuinál, akik ki fogják csontozni a szenátorokat és a valamikori milliós városból 20.000-res kisközösség marad a régi romok között. 

Orbánt talán azért látja látnoknak Tölgyesi, mert ő is ezt az összeomlást vízionálja (Az Egyesült Államok a polgárháború szélén áll....) és Orbán ordenáré viselkedése semmi más, mint a barbárok hamarosan normává váló pőre hatalmi világának előrevetítése. Zsarnoki hatalom, erő és erőszak alapú politizálás, erős vezérelv, a győztes mindent visz, mégpedig mindenféle fékek és ellensúlyok nélkül. Aki erős állva marad, aki nem az annyit is ér. A birodalom romjain pedig majd lassan felépül valami új és a látnok már most erre az oldalra áll, mert kis ország vagyunk, nagyhatalmak játszmái között, a túlélés záloga az, hogy a jó lóra kell tennünk. Eddig mondjuk valahogy sose sikerült.

Trump - ahogy azt számtalan helyen leírták, elmondták már - a fehér, munkásosztálybéli férfi utolsó mentsvára. Tölgyesi legalább kétszer elmondja, hogy ezek a korábban a baloldal gerincét adó alacsony képzettségű munkásosztálybéli szavazók, ma a republikánusok fő támasza. Globálisan szemlélve igazából egy jelentős egyensúlytalanság mozdult el a kiegyenlítődés felé azzal, hogy a pénz már nem kizárólag egyirányba (keletről-nyugatra) folyik és 600 millió kínai emelkedett fel a nyugati középosztály szintjére, éppenséggel a nyugati középosztály kárára. Amikor a nyugat rozsdaövezeteiben azon sopánkodunk, hogy összeomlott a textilipar vagy az acélipar, megszüntek a korábban évtizedekig biztos megélhetést kínáló kékgalléros gyári munkák, akkor ezeknek a mondatoknak (a ki nem mondott) másik fele az, hogy ugyanezek a kapacitások pedig létrejöttek Kínában. 

Tehát megintcsak globálisan nézve egy hatalmas egyenlőtlenség billent valamelyest helyre. A tragédia abban van, hogy választásokat nem globálisan tartanak, a 600 millió kínai nem szavaz se az amerikai se a nyugat európai választásokon, házon belül maradva akikkel kezdeni kell valamit az azok a tömegek akik a globális versenyben kiárazódtak. 

Ma ott tartunk, hogy ennek okozója, kártékony fertője a globális verseny és a globális kapitalizmus. Az ugyanis csak addig volt fantasztikusan működő rendszer, míg a tranzakciók egyenlege mindig az, hogy a nyugat jön ki nyertesen. A német és amerikai autógyártók számára természetes volt, hogy ők fogják járművekkel ellátni a feljövő 1,4 milliárd kínait és 1 milliárd indiait (Afrika melegít). Egymást taposva hozták létre a gyáraikat és vitték a technológiát, tudást Kínába abban a reményben, hogy az ottani piacokat lerarolva növekedhetnek az eddigieknél is nagyobbra és gazdagabbra. De a jelenlegi helyzet pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a kínai BYD fogja ezt megtenni. A gyárak, az ipari termelés már a 80-as, de főleg 90-es évek óta folyamatosan tevődött át keletre, de ekkor még a nyugati termékeket gyártották és aztán vásárolták meg. 

Ma azonban a kínai gazdaság legyen szó autókról, ruházati márkákról de akár filmgyártásról is egyre inkább a saját termékeivel önti el a lakosságát, de már nem a maoista kulturális forradalom formájában (eszed nem eszed ez van), hanem piaci alapon, mérhetően mozdul el a kínai lakosság fogyasztása a saját termékek felé. Orbán (és a jelek szerint Tölgyesi is), ezt töretlen és megállíthatatlan fejlődésnek tartja, amiben egész egyszerűen át fog billenni (történelmi léptékben nézve, vissza fog billeni) a gazdaság (és gazdagság) súlypontja keletre. Nincsenek egyedül ezzel, a nagy számok törvénye alapján elég sokan látják hasonlóan. A léptékről és a mikéntről azonban megoszlanak a vélemények. 

Trump ebben a mezőnyben ott helyezkedik el, hogy ő egy még mindig hatalmas gazdaság és ország reménybeli vezetőjeként azzal a portékával házal, hogy én vagyok a kétkezi munkás, fehér amerikai utolsó mentsvára és ehhez, ahogy Tölgyesi utal is rá, hozza is beszédeiben a kocsmai háborgások hangulatát. Pontosan úgy beszél Trump (annyi értelme van a mondatainak és gondolatsorainak), mint azoknak, akiknek a szavazatára pályázik. Kettészakad Amerika, szét fog esni, vagy akárhogyis, de abba az irányba fog elmozdulni, ami sokkal inkább az Orbán által is képviselt nyílt erőszak és vad barbarizmus világa lesz (a demokratikus értékek, a fékek és ellensúlyok rendszere és a kifinomult politikai kultúra helyett) mert itt izomból kell tudni lenyomni a másikat.  

Nagyon érdekes, hogy kevesen vannak, akik ma el tudnák képzelni, hogy túl lehet lenni ezen a válságon azzal, hogy elismerve a globális kiegyenlítődést, a most vesztes nyugati alsó középosztályt kell (ismét) új helyzetbe hozni, de nem azzal, hogy leállítjuk a kelet (és dél) feljövetelét, hanem azzal, hogy új értelmet, jelentést, profilt adunk a pozíciót vesztett övezeteknek és a benne élőknek. Tölgyesi úgy beszél, mintha a Rust Belt homogén módon Detriotból és a hozzá hasonló szebb napokat megélt, de mára kétségbeejtő helyzetben lévő helyekből állna. Pedig számtalan elemzés van, ami ezzel szemben az innen nem messze lévő Pittsburgh példáján mutaja be, hogyan sikerült az egykori acélipari fellegvár összeomlása után új profilt találni és anélkül, hogy nekimentek volna Kínának sikerrel diverzifikálták gazdaságukat úgy, hogy ma már a város a technológiai és egészségügyi fejlesztések valamint az oktatás fellegvára lett. Ezt a németek megtették a Rurh-vidéken, és hajszálpontosan ugyanezen a területen, az acelipar területén Svédország is Mälerdalen térségében. 

Orbán elengedte a nyugati civilizáció megújulási képességébe vetett hitét, ha volt valaha neki ilyen. Gazdasági, társadalmi, morális értelemben is egy kataklizma szerű összeomlást lát (és vár), miközben vakfoltja van arra, hogy milyen akadályokba ütköznek a feltörekvő keleti országok. Tölgyesi azért "szopja fel" Orbánt, mert talán ő is így látja a jövőt, a nyugati civilizáció esélyeit és ezáltal beszél róla még mindig úgy, mint egy látnok. 

Tölgyesi tehát ilyen nagy ívben beszél és gondolkodik, ez az Orbánnak nem igaza van, hanem igaza lesz típusú érvelés, amiben úgyis jön a szar fel, hát miért ne legyek én a legnagyobb szar logikája érvényesül. Mások ezt persze úgy fogják olvasni, hogy te hoztad ránk a szart, de ez a látnoki, váteszi pozíciót csak szintén erősíti. Ezen a nagyívű eszemfeuttatáson aztán már mindegy, hogy tele van Tölgyesi beszéde tárgyi tévedésekkel, csúsztatásokkal, mert most olyan mindegy, hogy Magyar Péter eltűnt bulizni és Orbán volt az egyetlen talpon maradó, aktív politikus a választások után, vagy nem, hiszen dől meg a világrend. 

Én nem kárhoztatom Tölgyesit úgy mint a komment szekció teszi. Kifejezetten figyelemreméltónak tartom, hogy van ilyen pesszimista hang, mert a jövő kiszámíthatatlan. Az én morális iránytűm akkor is maradna Rómában ha tudom jönnek a barbárok, de nem azért nézek elemzőket, hogy az én gondolataimat ismételjék meg. Azokat már ugyanis ismerem. 

Mégegy gondolat: Amiért én ezzel a világvége, nyugat bukása hangulattal nem értek egyet az az, hogy nekem mindig kilóg a lóláb. Ezt egy sajátos magyar értelmiségi és politikai taktikának tartom, amikor nem vagyunk képesek teljesíteni valamiben akkor hirtelen mi meghaladjuk azt. Fejben. Kilépünk a keretekből, elutasítjuk azt. Így egycsapásra látnok zseni lesz a képtelenből, a jövőre felkészülő államférfi abból, aki egy alap állami szolgáltatást nem tud rendesen működtetni. Ilyennek látom az otthon is nagyon erős kapitalizmus kritikák szélsőségesebb változatait és ezt az orbáni "előremenekülést" is ilyennek érzem. Alkatilag és tudásban a csávó képtelen egy modern demokrácia keretei között múködni ámde kellően ambíciózus, hataloméhes. Megcsinálta nekünk, belőlünk saját képességeinek kiterjesztett változatát, a fasziban ennyi van, amennyi most az ország. Mi meg engedtük neki..