Korrupciómentes hétköznapok

Talán emlékeztek még arra a dán-svéd filmsorozatra, amikor egy holtestet találnak a két országot összekötő híd kellős közepén úgy, hogy a test fele a dán, a másik fele a svéd oldalon van. Így aztán a két ország rendőrsége kénytelen együtt elkezdeni nyomozni és ebből kerekedik ki egy remek történet egyéni karakterek és az országok sajátosságai mentén. 

Megvan ennek a filmnek az amerikai-mexikói és szingapúri-maláj változata is. 

Arról jutott eszembe a film, hogy végigfutott a szingapúri médián a hír, miszerint 3 hét börtönre ítéltek egy nőt, amiért......

Hát a történet ott kezdődik, hogy a 42 éves hölgy, mint nagyon sokan mások is, rendszeresen jár át a szomszédos Johorba (Malajzia legdélibb szultánsága) vásárolni, egészségügyi szolgáltatásokat igyénybevenni, de sokan mennek szórakozni, wellness, masszázs, vagy egyszerűen enni egy jót, ami nem ízében más, hanem mert harmadát fizetik ugyanazért az ételért a híd egyik oldalán, mint a másikon. 

Sietős ugye, autóval mennek, még aznap vissza akarnak érni és hát a szigetről (ez lenne Szingapúr) a kontinensre (ez meg Malajzia) két átkelőn, két hídon lehet átmenni és mindkettő elég forgalmas. A ravasz, cseles, tapasztalt spíler ezért a busz sávban megy. Megelőzve a kocsisort, betoppanva a sor élére. 

Szoktak ebből veszekedések lenni, tele van az internet szemet gyönyörködtető videókkal, amin decens családanyák tépik le a beelőző autó, (vagy éppen a rádudáló autó) rendszámtábláját, ütik esernyővel a szélvédőt. 

Most nincs ilyesmiről szó, hanem jön a határőr, az átkelőt működtető rendőrségi egység tisztje és határozott karjelzésekkel jelzi a hölgynek, hogy tessék szépen visszafordulni a buszsávból és lehet beállni a sor végére. A hölgy a barátnőjével érkezik, biztos el vannak foglalva, csicseregnek, kicsit ideges is, figyelmetlen, vagy éppen türelmetlen és amikor látja az integető tisztet már rutinból nyújtja ki az 50 ringites bankjegyet (olyan 15 szingapúri dollár, ami forintban nem éri el az 5000-rest). A tiszt jelzi, hogy nem-nem, tessék innen visszafordulni.

Hősünk elfoglalt, vagy nagyon siet, félre is érti a helyzetet és amikor a tiszt az útlevelét kéri, akkor azzal együtt most már szingapúri dollárban nyújt át egy 50-est (az már 15.000 Ft körüli összeg).

A határőr elutasítja a pénz átvételét, megkéri a hölgyet, hogy szálljon ki az autóból és jelzi, hogy a testére szerelt kamera rögzítette az eseményeket. Jönnek is a kollégák, a maláj átruccanás helyett előállítás lesz..

Ez az a pont, ahol a hölgynek leesik, hogy még a szingapúri oldalon voltak, nem a maláj határőr állította meg. 

A bíróságon a védekezése is erre épül, miszerint ideges volt, eltévesztette az egyenruhákat (mindkettő sötétkék) és különben is, angolul se beszél jól (a neve alapján kínai a hölgy). Az asszonynak négy gyereke van, a legkisebb egy évesnél is fiatalabb. A férje külföldön dolgozik, ezért azt kérte a bíróságtól hagy töltse le a három hetes börtönbüntetését novemberben (az eset júliusban történt). A bíróság helyt adott a kérésnek, most vonult be a börtönbe és így került az újságokba ezen az esős novemberi napon.