A karácsony Szingapúrban

Többen megkérdezték tőlem, hogy van-e karácsony Szingapúrban, hogy ünnepli-e az ország, van-e karácsonyi hangulat.

Hát rögtön kezdhetem azzal, hogy (legalábbis számomra) nagyon nehéz karácsonyi hangulatot csinálni +32 fokban, tűző napsütésben, pálmafák árnyékában.  

A hivatalosabb válasz azonban az, hogy nagyon is van. Egyrészről December 25 munkaszüneti nap (national public holiday) annak jegyében, hogy Szingapúr igyekszik minden az országban jelenlévő nagy kultúra ünnepeit megtartani. A karácsony állami elismerése abban is tetten érhető, hogy az itteni politikai showműsor részeként minden kerület az év egészében tele van plakátolva a helyi közösséget képviselő parlamenti képviselő fotóival és karácsony alkalmával ezek a képviselők karácsonyi kellékek között jelennek meg a képeken. Aztán látjuk őket buddhistának, hindunak, muszlimnak öltözve, amikor más ünnepek jönnek. 

A másik dimenzió az, hogy a pénzcsináláshoz nagyon értő szingapúri cégek és kereskedők nem hagyna ki egyetlen alkalmat sem arra, hogy elválasszák a vásárlókat a pénzüktől. Ezért aztán karácsonykor nem csak a politikai plakátok, hanem az egész város, kiváltképp a bevásárlóközpontok és a belvárosi utcák, turistafosztó látványosságok mind karácsonyi díszben pombáznak. Ez amolyan corporate karácsony, de nagyon erős.

Habár a lakosság mindössze 19%-a tekinthető kereszténynek, a karácsony és a karácsony hangulata érezhető az egész városban. Az emberek boldog karácsony kívánnak egymásnak, a boltokban is így köszönnek el, és 24-25-26 környékén érzékelhetően visszafogottabb a forgalom. 

Minden boltban fürtökben lógnak a karácsonyi díszek, de árulják is ezeket, és láthatóan el is fogynak. Például a DIY boltban karácsony előtti nap már nem kaptam karácsonyi csomagolópapírt és a szupermarketben árult igazi(!) karácsonyfa is elkelt. 

A karácsony mindazonáltal, ha ünneplik, akkor családi ünnep, ajándékokkal, dekorálással, lelasulással és vacsorával. Vannak céges karácsonyi partik, és Szingapúrban feljövőben vannak, nagyon erősek (és agresszívek) a karizmatikus keresztény mozgalmak. Ők fullban nyomják a karácsonyt. 

Az átlagos kínai, maláj, indiai, akik nem keresztények, ők otthon általában nem dekorálják ki a lakást és külön nem ünnepelnek, de élnek a lehetőséggel, hogy leálljanak egy napra, szóban az utcán, kollégáknak vevőknek boldog karácsonyoznak, de maguk nem igazán ünneplik. 

A niche azonban erős, jingle bell mindenhol, műhó, Santa (az amerikai verziója van leginkább jelen a karácsonynak, tehát nem jézuska jön hanem Santa a kéményen), fenyődíszek, égők, vásárlás. 

A karácsonyt szerintem valamelyest beárnyékolja, hogy közel van hozzá az új év. Mármint a kínai új év, ami február környékére esik, de sokkal sokkal nagyobb ünnep és mint diszkóban az egymásra csúszó zenék, itt már karácsonykor lehet látni a boltban, hogy rácsúszik a díszekre a egy-egy doboz szerencsesüti. Ez akkor járatódik majd csúcsra, amikor a kenyér kikerül a boltból az utcára (a kenyér itt marginális a rizshez képest, nem is lehet mindenhol igazi kenyeret kapni) mert bent minden négyzetcentimétert elfoglal a kínai újév kínálata.